Persze nem mellékes az a publicitás sem, amit a rekorderedmény az azt elérő aukciósháznak biztosít – gondoljunk csak Leonardo – vagy mégsem Leonardo? – Salvator Mundija tavalyi óriási rekordjának máig tartó sajtóvisszhangjára. Ezt a rekordot megdönteni belátható időn belül kevés az esély, ezért a nagy házak az egyes kategóriákban született csúcseredmények átírását tűzik ki célul. Figyelmük középpontjában most a kortárs, pontosabban az élő művészek kategóriája áll, ahol már 5 éve nem sikerült megjavítani a Jeff Koons Balloon Dog-ja által 2013-ban elért 58,4 millió dolláros csúcsárat – miközben a kortárs szektor a piac legdinamikusabban fejlődő és leggyorsabb áremelkedést produkáló szektora. Érthető tehát, hogy a nagy nemzetközi házak már évek óta nagyítóval keresik azt a művet, amiben esélyt látnak a csúcsdöntésre. Damien Hirst leszálló ágban van, úgy tűnik, Koons is kimerítette lehetőségeit és Gerhard Richterben is csak a szinten tartás potenciálját látják jelenleg – igaz, ez a szint nagyon magas. Új jelöltre van tehát szükség, s úgy néz ki, ezt meg is találták most David Hockney személyében, akinek ugyan eddigi rekordját ismerve elég nagy ugrásra van szüksége ahhoz, hogy az élre álljon, de az elmúlt két év nagyszabású monografikus tárlatai – illetve azok kedvező kritikai és közönségvisszhangja – a londoni Tate Britain-ben, a párizsi Centre Pompidou-ban és a New York-i Metropolitan Museumban – újrapozicionálták őt a gyűjtők szemében.
Mindhárom említett kiállításon szerepelt a 81 éves művész egyik közismert vászna, az Egy művész portréja (más címen: Medence két alakkal), amit kvalitásai mellett témája és sztorija is jelöltté tehet a rekorddöntésre, amit a kép aukcionálási jogáért folytatott versenyfutásból győztesként kikerült Christie’s a mű promóciójában maximálisan ki is használ. „Novemberben ez a kép megdöntheti az élő művész aukciós rekordját” – hirdetik az összes kommunikációs csatornán keresztül és ráadásul egy olyan magas, 80 millió dollár körüli becsértéket adnak meg, ami Hockney jelenlegi csúcsárának a közel háromszorosa és nem csak éppen hogy, hanem egyharmadával haladja meg Koons ma még érvényes rekordárát. (Hockney jelenlegi csúcsára idén született, amikor a Pacific Coast Highway és Santa Monica című vászna a Sotheby’-s-nél 28,5 millió dollárért cserélt gazdát.) A magabiztosság persze elsősorban marketingcélokat szolgál, de nagyon valószínű az is, hogy az árverőház máris talált valakit, aki az eddigi rekordnál magasabb összeget hajlandó áldozni a festményre. A siker egyik titka az lehet, hogy az Egy művész portréja abszolút jellegzetes Hockney-kép; a monumentális vászon egyesíti a művész tipikus témáit, a kétalakos kompozíciókat, a tájképeket és az úszómedence-ábrázolásokat, amiket egy 1974-ben, azaz két évvel a most kalapács alá kerülő mű elkészülte után született, egy másik Hockney-mű címét viselő kultfilm, az A Bigger Splash tett halhatatlanná.
A Christie’s a következőképp méltatja a festményt: „Az Egy művész portréja a modern kor egyik nagy remekműve. Ez a monumentális vászon tökéletesen képviseli Hockney briliáns művészetét, ötvözve a medence-parti idealizált tájat az emberi kapcsolatok félelmetes komplexitásával”. És itt jön a sztori mint értéknövelő tényező: a medence partján álló szőke fiatalember nem más, mint Peter Schlesinger, aki 1966-ban Hockney mesterosztályának egyik diákja volt a Kaliforniai Egyetemen Los Angelesben, majd az azt követő öt esztendőben életének nagy szerelme lett. A kép tehát már szakításuk után készült, mintegy emléket állítva ennek a szenvedélyes kapcsolatnak. Ez idő tájt a festés egyfajta terápia volt Hockney számára; az ekkor készült művek többsége legjobb és legkeresettebb alkotásai közé tartozik. A festményen Hockney hónapokon keresztül dolgozott, első változatát meg is semmisítette. A műhöz több száz fotó-előtanulmányt készített és ezekkel borította műtermének falait. Végül két fotót választott, amiket merészen kombinált egymással: az egyik 1966-ban Hollywoodban készült és egy, a víz felszíne alatt úszó férfit ábrázol, míg a másik egy fiút, aki mereven maga elé nézve bámul valamilyen, a földön fekvő tárgyat. A műhöz több vázlat is készült, ezek egyike két évvel ezelőtt becsült értékének duplájáért, egymillió dollárért cserélt gazdát egy árverésen.
A képet a Bahama-szigeteken élő és egy ott bejegyzett befektetési céget birtokló milliárdos brit műgyűjtő, Joe Lewis bocsájtja árverésre. A 81 éves Lewis legutóbb azzal került az újságok hasábjaira, hogy 257 millió dollárt érő luxus-jachtját Francis Bacon 1974-77-ben született muzeális értékű triptichonjával díszíti; a művet tíz éve 34,3 millió dollárért vásárolta, mai értékét a duplájára becsülik – azaz nem sokkal kevesebbre, mint a most áruba bocsájtott Hockney-művet.
Hogy az Egy művész portréja valóban új rekordot állít-e fel, november 15-én New Yorkban derül majd ki. Az aukció eredményéről természetesen beszámolunk.
Nyitókép: David Hockney, Los Angeles (2016) Courtesy of Matthias Vriens-McGrath. / Artnet.com
A cikk lejjebb folytatódik.