A tranzit független, 2002-óta Ausztriában, Csehországban, Magyarországon és Szlovákiában, két éve pedig már Romániában is működő hálózat, amely a nemzetiségi, nyelvi és földrajzi határokat áthidalva épít a szabad művészet útján kapcsolatokat és nyújt minőségi csatlakozási pontokat. Ezen kívül, minden helyszínen az adott kortárs művészeti színtér jellege, előnyei és hiányosságai szabják meg a a helyi tranzit működését, azaz a szervezet nem azonos gyakorlatokat követ az öt országban.
A tranzit.hu, azaz a magyarországi tranzit aktivitásáról az artPortal is többször tudósított, de a folyamatos aktivitás mellett az utóbbi egy évben kiemeltem sok változás ment végre a szlovákiai tranzit életében is, nem kevés magyar vonatkozással. Angel Judit, a Műcsarnok volt kurátora 2013 őszén Josef Dabernig osztrák művész kiállításával vette át a szlovák tranzit irányítását, akkor még egy, a főváros peremén lévő, de a maga nemében hangulatos ipari gyártelepen. A helyszín nehézkes megközelítése azonban szinte lehetetlenné tette a város vérkeringésébe való bekapcsolódást, a találkozási pont kialakítását. Ezt a problémát tehát gyorsan orvosolni kellett. Az új vezetés hatékonyságát bizonyítja, hogy most, alig egy évvel később már új helyszínen, Pozsony egyik belső kerületében, egy volt kerékpárüzlet helyén nyílt meg – Németh Ilona Revised version című kiállításával – a reprezentatív és minden igényt kielégítő galéria-tér.
Fotók: artPortal
Már Németh Ilona felkérése a kiállításra is „világokat” hidal át, hiszen szlovákiai magyarként a nemzetközi színtéren politikai témákkal foglalkozik, egyszerre több nézőpontból és több szinten. A megnyitó kiállításon személyes szintérről emel be a politikai diskurzusba: a nagybácsijával, Szabó Rezsővel (parlamenti alelnök, a ma Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség néven ismert egykori Csemadok, vagyis a felvidéki magyarság egyik legnagyobb kulturális szervezetének az egyik vezető titkára) folytatott interjú mélyebb betekintést nyújt a 1980-as évek közel sem feszültségektől mentes privát és nyilvános szférájába. (A magyar szöveg egyszer szlovák, egyszer angol felirattal jelenik meg.)
A szomszédos terem falán azonban már egy fekete-fehér dokumentumfotó látható, amelyen az apa, Németh Jenő, a szlovák kormány első magyar nemzetiségű, a mezőgazdaságért és élelmezésügyért felelős miniszterelnök-helyettese egy idilli virágkiállítást nyit meg. Szemben vele egy sötét étkezőasztal, amely automatizálva változtatja méretét. Lassan nyílik ki, majd látszólag biztosítja, ha csak pillanatokra is, az esetleges terítés lehetőségét, majd ugyanezzel a szenvtelen mozdulattal borítana fel mindent és csukódik újra össze, zárul magába és így tovább. A személyes tér összemosása emlékekkel és tényekkel egy család krónikáján keresztül mutatkozik be, a nyilvános kiállítási tér adta lehetőségeket kihasználva önálló életre kelve.
A nagybácsi távolmaradt a megnyitóról, az apa pedig már nem lehetett jelen, közönség azonban bőven akadt. Az új helyszín nyitottsága már önmagában többszörös látogatószámot eredményez, folyamatos érdeklődésre tarthat számot és intenzívebb bekapcsolódási lehetőséget is kínál. A szlovákiai tranzit így minden szinten egyre inkább kibontakozik; s ha a jelen kiállításra gondolok, akkor pedig még inkább kitárulkozik.
Revised version, október 31-ig, tranzit.sk, Beskydská 12, Pozsony
