Art in Carantine: Tanja Wagner Vidéothèque
Az osztrák Galeria Tanja Wagner elérkezettnek látta az időt, hogy elkezdje megvalósítani korábbi tervét, és az in real kiállításokon kívül más platformokon is bemutasson műveket. A legjobbkor, mondhatni, hiszen most tényleg felértékelődnek azok a lehetőségek, amelyek abban segítenek, hogy a művészettel online módon kerüljünk kapcsolatba. Elsőként a német születésű, Bécsben élő és dolgozó Anna Witt képzőművész videomunkáiból látható válogatás a galéria felületén. Az ő egyik művét egyébként a budapesti Kisterem is bemutatta nemrég, az Other Echoes Inhabit the Garden című kiállításán.
D’EST
A Multi-Curatorial Online Platform for Video Art from the Former ‘East’ and ‘West’
Kurátori szelekció videomunkákból, méghozzá olyanokból, amelyek a „Kelethez” kötődnek, nemcsak földrajzilag, hanem sok egyéb értelemben is. Ez az online platform, vagy inkább videogyűjtemény valós eseményeket is szervez, de most értelemszerűen az archívumban való böngészést ajánljuk. A D’EST projektben 2018 folyamán főként kortárs, kelet-európai női alkotók, alkotócsoportok munkáit gyűjtötték be, és ezekből állítottak össze sorozatokat a kurátorok. A videók, amint az a website-on olvasható, a poszt-szocialista átalakulás egyes aspektusaira reflektálnak, miközben igyekeznek lebontani a Kelet és Nyugat fogalmaihoz tapadó kliséket. Az archívum ingyenes regisztrációt követően használható.
A fiatal kora ellenére már rengeteg kiállítást maga mögött tudó, Svájcban élő egyiptomi művész néhány videója ismerős lehet a Halálugrás egy sámliról címmel 2014-ben, a budapesti Trafó Galériában megrendezett kiállításról. Basim Magdy weboldalán is elérhetővé teszi munkáit. A jelen dogmáit megkérdőjelező, provokatív fotók, rajzok, szövegek és installációk mellett egy email elküldése után az alkotó abszurd univerzumát bemutató videóit is megnézhetik az érdeklődők.
A 2019-es Turner Prize különösen emlékezetes maradt. A négy jelölt közös levelet küldött a győztest kiválasztani hivatott zsűrinek, amelyben azt írták egyikük munkája sem nélkülözi a társadalmi elkötelezettséget, mind ugyanolyan fontos témákat érint, ezért tekintsenek rájuk csapatként. Így fogalmaztak: „A nagy-britanniai és a világ más részeit is sújtó politikai krízis időszakában, amikor már úgyis annyi minden osztja meg és szigeteli el egymástól az embereket és a közösségeket, erős indíttatást érzünk arra, hogy a díjat egy közös állásfoglalásra használjuk fel a közös értékek, a multiplicitás és a szolidaritás jegyében – a művészetben éppúgy, mint a társadalomban. (…) A politikák, amikkel foglalkozunk, nagyban különböznek és problematikusnak éreznénk, ha ezeket szembeállítanák egymással és a döntéssel azt sugallnák, hogy az egyik fontosabb, méltóbb a figyelemre, mint a többi.” A zsűri elfogadta a művészek álláspontját, a díjat megosztva ítélték oda nekik, így a díj egyik egyik nyertese Lawrence Abu Hamdan lett. Az alkotó most egy videócsatornán osztotta meg a hang különböző rétegeit feltáró munkáit.
Erről a budapesti galériáról beszámoltunk már, sőt, interjúnk is készült velük, és a címe elég jól összefoglalja, miért kerülnek most ebbe az összeállításba: Hazaviszed a művet a galériából úgy, hogy közben egy felhőben lebeg. A MyMuseum modelljében digitális műveket „visz haza” a vásárló, amelyeket hosszabb-rövidebb időre vagy akár örökre is megvehet. Nos, a MyMuseum a MyExhibition című, most induló sorozatában, Voluntary Simplicity címmel az aktuális kiállításának anyagához kapcsolódó művekből válogat, és ezt egy „digitális keretben” teszi hozzáférhetővé saját felületén, itt.
A QAI egy 2015-ben létrehozott nonprofit szervezet és a queer archívumok gyűjtésére, kutatására, elemzésére és bemutatására jött létre. A Karol Radziszewski, lengyel művész által alapított nemzetközi projekt a terület iránt érdeklődő művészek, aktivisták és kutatók közös platformja és elsősorban Kelet- és Közép-Európára fókuszál. A projekt fontos része továbbá, hogy a gyűjteményt művészek dolgozzák fel és teszik hozzáférhetővé kiállítások és különböző események, prezentációk formájában.
