Nagy várakozás előzte meg a South Kensington-i Viktória és Albert Múzeum új kiállítási terének átadását, hiszen az itt elhelyezett mintegy ezer műtárgy a történelem egy igazán mozgalmas periódusát illusztrálja egészen látványos formában. 1600 és 1815 között Európa háborúkon, természeti katasztrófákon, dinasztiák felemelkedésén és bukásán éppúgy átesett mint a nemzetállamok kialakulásán, a világkereskedelem robbanásszerű fejlődésén, a gyarmatosításon, az iparosodás felgyorsulásán, a felvilágosodás mozgalmának kibontakozásán és a fogyasztói társadalom megerősödésén. A neves múzeum korábban is rendelkezett ún. Európai termekkel, ám a nagyközönség előtt december 9-én újranyitott részleg az „arcfelvarrás” eredményeként radikálisan átalakult.
Kiállítási enteriőr az újranyitott termekből. Fotó: David Grandorge
Mint erről a sajtóbejáráson Lesley Miller, a népes team élén álló vezető kurátor beszámolt, a V&A utolsó, hasonló léptékű felújítása a 2009-ben felavatott Középkori és reneszánsz galéria volt. Az Európai termek káprázatos újraálmodása öt évet és 12,5 millió fontot emésztett fel, és soha nem valósulhatott volna meg a Heritage Lottery Fund 4,75 millió fontos hozzájárulása nélkül. Ez az alap kezeli a szerencsejátékok nyereségének kulturális célok támogatására elkülönített részét.
Gustav von Mardefeld: Nagy Péter miniatűr portréja, 1707 körül, © VAM, London
A Cromwell Road-i főbejárattól rögtön balra elhelyezkedő részleg négy hosszú, méretes, nagyjából kronológiai sorrendet követő teremből és az ezekből elágazó három kisebb szobából áll. Az éra brit vonatkozásai szándékosan megmaradtak eddigi, jól bevált helyükön. Lesley Miller három célt kívánt megvalósítani a nemcsak nagyobbá és áttekinthetőbbé vált, de a legutóbbi, 1970-es átalakítás során megszüntetett természetes fényeket is visszanyert tárlaton. Először is be kívánta bizonyítani, hogy a napjainkban oly gyakran emlegetett globalizáció már a XVII. század elején is erőteljesen érvényesült. Európa elválaszthatatlanul összefonódott a világ többi tájával, „szisztematikusan kiaknázta Ázsia és Afrika forrásait és átvette távoli birodalmak dizájnját is”. A második „üzenet” annak érzékeltetése, hogy a képző- és alkalmazott művészeti trendek élén álló hatalom pozíciójában Olaszország helyét vitathatatlanul Franciaország vette át. Végül, de nem utolsó sorban be akarta mutatni a mai modern életstílus gyökereit.
Johann Joachim Kändler: Harlequin figura, 1738 körül, © VAM, London
Az 1600 és 1825 közötti korban bizonyos fokig demokratizálódott a kényelmes, sőt luxus viseletekhez és lakberendezési tárgyakhoz való hozzájutás. Már nem csak a királyi udvar, az arisztokrácia és a klérus engedhetett meg magának egy komfortosabb életformát, hanem tanult polgárok és kereskedők is élvezhettek olyan finomságokat, mint a kávé, a tea vagy a csokoládé. Lesley Miller szavaiból kiderült, hogy az egyes meghatározó korszakoknak helyet adó termek falfestése sem véletlenszerű. A barokk Itáliát prezentáló első nagyterem bíborszínű, Franciaország főleg XIV. Lajosnak köszönhető fokozódó dominanciáját a bíbor kék, a rokokó könnyed játékosságát a világos, pisztácia zöld, végül a neoklasszicizmust a hangulatos szürke szín szimbolizálja.
Ágy George Jacob műhelyéből, 1780-85, Párizs, © VAM, London
Nagyon nehéz feladat néhány különösen érdekes tárgyat kiemelni a kiállításon megtekinthető szinte beláthatatlan választékból. Európa és a nagyvilág vezető iparművészeinek munkái közül az egyik legnagyobb szabású az a Brühl herceg megrendelésére 1745-47 között Németországban készült porcelán asztaldísz, mely egyben a Piazza Navonát felidéző szökőkútként is funkcionált.
Asztali szökőkút Johann Joachim Kändler és mások tervei alapján, 1745-47 körül, © VAM, London
Nem kevésbé látványos a kiállítást berendező építészeti iroda, a ZMMA tervezői által lélegzetelállítóan installált, szinte a mennyezetet súroló ún. Victory, azaz győzelmi étkészlet, melyet a portugál nemzet ajándékozott Wellington hercegének Portugália, Spanyolország és Nagy-Britannia szövetségének megünneplésére. A több mint ezer darabból álló szerviz a Napóleon feletti győzelmet olyan klasszikus, erőt sugárzó jelképekkel fejezi ki, mint dárdák és más fegyverek, vagy Medúza, a görög mitológiai szörny alakja, aki ellenségeit kővé tudta varázsolni. A Viktória és Albert Múzeum legendás textil- és ruhakollekciójából származik többek között egy, a XVIII. század végének divatját tükröző női ruha és egy férfi öltöny, melyek az angol divat befolyását, valóságos anglomániát vélnek bizonyítani. Az ízlés láthatólag az egyszerűbb, élesebb szabás és a komor színű, finom gyapjúból megvarrt viselet felé tolódott el. Az 1780-ban Franciaországban készült mellényes öltönyön az egyetlen díszítés a szigetországból importált finoman kidolgozott fém gombsor.
Francois-Hubert Drouais: Marie-Antoinette portréja, 1773, © VAM, London
A megújult tárlatnak komoly ismeretterjesztő funkciója van: a kurátorok részletes falszövegekkel és korszerű, szórakoztató interaktív eszközök bevetésével gondolnak a csekélyebb művészettörténeti tudással rendelkező XXI. századi látogatókra, jól tudván, hogy sokan nem ismerik ki magukat a barokk, rokokó és neoklasszicista stílus jellegzetességei között.
A cikk lejjebb folytatódik.