Utassy Annamária: Picasso hazatér

Vegyünk két madridi múzeumot, legjobb ha a Prado és a Reina Sofia Múzeumokról van szó, tegyük hozzá Picasso születésének 125. évfordulóját, majd fűszerezzük a Guernica (1937) hazakerülésének 25. évfordulójával. Az eredmény nem más, mint az év egyik legvártabb spanyolországi kiállátása. Picasso neve világszerte az újítás, a lázadás és a modern művészet egyik szinonímája. A malagai művész azonban mindig szem előtt tartotta a régi mesterektől, elsősorban példaképeitől, Velázqueztől, Goyatól vagy El Grecotól tanultakat is. A két madridi múzeumóriás mostani kiállítása is ezt a kettősséget helyezi előtérbe, kettősség mely már a kiállítás címében is érvenyesül: Picasso. Tradición y vanguardia (Picasso. Hagyomány és haladás). A kiállítás első része a Prado Múzeum központi termeiben látható, ahol Picasso munkái a múzeum gyűjteményében található régi mesterek festményeivel együtt kerülnek  kiállításra. A látogató lehetőséget kap az összehasonlításra, valamint olyan eddig Spanyolországban még nem látott műveket tekinthet meg, mint például a Cleveland Museum of Arttól kölcsönkapott Az Élet (1903) vagy a MOMA által küldött Fiú lóval (1906) című festmények. A Reina Sofía Múzeum termeiben az érdeklődő elsősorban a XX. századi háborúk szörnyűségeinek Picasso-i értelmezéseivel szembesül, főszerepet adva a Guernica-nak (1937), valamint a Koreai mészárlás-nak (1951), mely itt Manet és Goya hasonló témájú festményeivel kerül összehasonlításba. Picasso kapcsolata a Prado Múzeummal már gyermekkora óta különleges volt. Itt csodálta és tanulmányozta a művésztettörténet nagyjait, arról álmodozva, hogy egyszer talán az ő munkája is részét képezi majd a múzeumnak. Ez az álma részben megvalósult amikor kinevezték a múzeum igazgatójának, művei azonban most először kapnak főszerepet a Prado termeiben, ahol szeptember 3-ig várják a látogatókat.