A „homepage” fordítása talán ízlés kérdése, lehetne nyugodtan „otthon-lap” is. Az „ottlap” és a „honlap” változatok között láttam folyni egy versengést, amelyben nekem az eredeti angol szónak mind az alaki, mind a hangulati hasonlósága miatt (home → hon) a „honlap” változat nyerte el a tetszésemet. Hangulati hasonlóság alatt azt értem, hogy a „home” szó kályhamelegét a „hon” szó jóval jobban tükrözi, mint az eltávolító „ott”.
(Kádár György, fizikus, kutató, 1995)
A fenti kommentár az angol “home page” szó magyarítása körüli diskurzusokból származik 1995-ből, egy olyan időszakból, amikor a “honlap” szó még nemhogy nem terjedt el széles körűen, de esetleges jövőbeni használata is kérdéses volt. Számos vélemény szerint a “home page” legmegfelelőbb magyar nyelvű fordítása az “ottlap” lett volna. Napjaink internetes jelenléte ismeretében azonban nehéz elképzelni azt a nyílt párbeszédre alkalmas, ítélkezésmentes online környezetet, amelyben ilyen és hasonló viták végbemehettek és eredménnyel zárulhattak. Az internet hőskorszakát mégis alapvetően az önszerveződésbe és együttműködésbe vetett bizalom jellemezte. A mából nézve mindez egy olyan utópikus állapotnak tűnhet, ahol még kevés nyoma volt a 21. század virtuális jelenlétét meghatározó centralizált platformoknak, gyűlöletbeszédnek, személyi adatsértéseknek, információferdítéseknek, trolloknak, álhíreknek. A hálózati jelenlét kortárs kritikájának megfogalmazódása ugyanakkor az internetes kultúra kezdeteinek felidézését és újraértékelését is szükségessé teszi.
2022 márciusában, az Olomuci Művészeti Múzeum által rendezett kollokvium keretében mutatta be Tüdős Anna a C3 Home Page című művészeti projektjét, amelynek azóta a magyar nyelvű változata is elkészült. A honlap formájában megvalósult projekt Fridvalszki Márk képzőművész (a héten záró egyéni kiállításáról itt írtunk) és Tüdős Anna kurátor közös munkája, melynek kiindulópontja a C3 gyűjteménye, elsősorban a kilencvenes évek során készült internet-alapú munkák. A munkák számbavétele kapcsán nehézséget jelent, hogy a webes szolgáltatói felületek és eszköztár, valamint a számítógépes infrastruktúra elavulása miatt számos mű már csak korlátozottan, vagy adott esetben egyáltalán nem elérhető. Jelen projekt ezen a problémán mégis túllép, hiszen nem az alkotások archiválását vagy technikai rekonstruálását tűzte ki céljául, hanem – mint azt Tüdős Anna előadásában is kiemelte – a posztkusztodiális gyakorlatok szellemében történeti munkák kortárs diskurzusba emelésére és dinamizálására törekszik.
A közép-kelet európai régió kulturális közegében a rendszerváltást követő időszak egyik legnagyobb kihívása az új politikai feltételek mellett az új technikai médiumokhoz, elsősorban a kilencvenes évek elején felhasználói szinten is elérhetővé váló internet megjelenéséhez történő adaptáció volt. A két folyamat egymással párhuzamosan és egymástól korántsem függetlenül zajlott: kezdőpontjaként az 1989-es romániai “televíziós forradalmat” szokás említeni, a kilencvenes évek folyamán pedig az egykori keleti blokk országainak demokratizálódási folyamatát aktívan ösztönző Soros Alapítvány tevékenysége érdemel külön említést. A Soros Alapítvány Kortárs Művészeti Központja (SCCA) a posztszocialista régióban kiemelt hangsúlyt fektetett az internet népszerűsítésére, melynek magyarországi programját az 1996-ban (a Silicone Graphics és a MATÁV partnerségével) létrehozott C3 Kulturális és Kommunikációs Központ vezette. A kilencvenes évek folyamán a C3 a Soros Alapítvány támogatásával számos ösztöndíjjal, pályázati lehetőséggel, oktatóprogrammal, művészeti és kulturális eseménnyel ösztönözte az internetes környezetben szükséges tudás elsajátítását. Mindez jól mutatja az Inke Arns által a “társadalmi technológiák” ideájával jellemzett utópista korszellemet, mely szerint a technológia képes lehet társadalmi struktúrák átalakítására.
A C3 Home Page című projektje több mint húsz év távlatából tekint vissza erre az időszakra és az internet megjelenésére reflektáló korai művészeti kísérletekre. A projekt a munkák történeti-elméleti értelmezése helyett a korszak technológiai utópizmusának megidézését és kontextualizálását vállalja magára. A weboldal korpuszát Kömlődi Ferenc Fénykatedrális című, a cyberkultúrát a futurológiai miszticizmus felől tematizáló 1999-es könyvéből vett idézetek jelölik ki, melyeket Fridvalszki Márk a szövegre és a korai web esztétikai környezetére egyaránt reflektáló vizuális koncepciója egészít ki. A Fénykatedrális idézetei a C3 gyűjteményéből, továbbá a hazai és nemzetközi internetes művészet tágabb kontextusából válogatott művekkel és ismeretanyaggal egészülnek ki.
A weboldalt tagoló, szintén a Fénykatedrális szövegrészleteire reflektáló hat menüpont (Technokultúra; Háló; Vállalati tájak; Kibertér; Virtuális horizontok; Hiperdimenzió) kijelöli a Home Page sajátos narratíváját is, amelyet a vizsgált időszakról kíván alkotni. Kömlődi mcluhani lelkesedés szellemében született könyve egy olyan korszakhatáron íródott, amely a kilencvenes éveket jellemző technooptimista hangulat utolsó pillanatát jelentette. A 2000-es évek fordulójára ugyanis egyre inkább egyértelművé vált a globális kapitalista működés hálózati környezetet alakító túlsúlya, amelynek kicsúcsosodását a Vállalati tájak menüpont által is említett “dotkom lufi” jelensége illusztrál legjobban. Ez volt az az időszak, amikor azok a művészek, akik a kilencvenes évek folyamán az internetet még alkotói médiumként használták, elkezdtek hangot adni a hálózat működéséből való kiábrándultságuknak. A Joachim Blank és Karl-Heinz Jeron (aka. Blank&Jeron) művészpáros által 1999-ben elkészített net.art sírkő ennek a szemléletváltásnak az egyik szimbolikus gesztusa volt, amellyel annak a nemzetközi aktivista mozgalomnak (a ponttal írt net.artnak) a halálát jelezték, amely számos kelet-európai művész részvételével már a kilencvenes évek közepén kritikával illette a piaci érdekek térnyerése, valamint az annak motorját jelentő “kaliforniai ideológia” révén kirajzolódó internetes környezetet. Ezzel párhuzamosan a társadalmi reflexió igényével fellépő “kritikai internetes kultúra” (Geert Lovink) avantgárd természetű törekvéseinek kifulladását annak intézményesülése, múzeumba kerülése is szükségszerűen magával vonta.
A Home Page nem csupán tartalmában, de sajátos vizualitásában is megidézi a kilencvenes évek technoutópizmusát, úgy a fent jelzett aloldalak, mint a “globális network” utópista toposzára reflektáló főoldal esetében. A honlap esztétikájáért Fridvalszki Márk felel, aki képzőművészként évek óta foglalkozik utópiák, jövővíziók vizuális megjeleníthetőségével, azok virtuális térben való ábrázolhatóságával. A Home Page esetében az a DIY-hangulatú, retrofuturistának nevezhető vizuális környezet köszön vissza, ami ismerős lehet a szintén Fridvalszki grafikai tervezésében megvalósuló Technologie und das Unheimliche (T+U) publikációkból, vagy a művész saját honlapjáról. Ennek a posztdigitális, vagy posztvirtuális látványvilágnak a “retro” jellegét egyrészt az avantgárd hagyományokhoz köthető geometrikus absztrakció eszköztárának használata adja, másrészt olyan, a kilencvenes évek kortárs újrafelfedezéséhez köthető globális vizualizációs trendek alkalmazása, amit a nosztalgia marketing felől is ismerhetünk.
A Home Page által felsorakoztatott kilencvenes évekbeli anyagok között található online mű, offline képzőművészeti alkotás, kísérleti videómunka, dokumentumfilm, illetve számos olyan szakirodalmi szemelvény és adott esetben teljes kiadvány, mely a korszak technológia-szemléletét, digitális kultúráját, utópikus, vagy olykor apokaliptikus jövőképét segít értelmezni. A Hiperdimenzió menüpont egy önálló audiovizuális mű, Elod Janky zeneszerző közreműködésével. A projekt az internetalapú művek klasszikus (online) archívumi rendszerezése helyett egy alternatív prezentációs formát választ: a gyűjtemény egyes darabjait kurátori válogatásban mutatja be, kiegészítve a gyűjteményen kívül eső, azokat mégis remekül kontextualizáló munkákkal, szövegekkel, grafikonokkal, audiovizuális elemekkel. A menüpontok által jelzett tematikus blokkokkal és a grafikai tervezéssel az így született komplex anyag jóval közelebb áll az (online) kiállítás műfajához, mint egy archív weboldalhoz. Ezzel – ahogyan azt a bevezetőben az alkotók is jelzik – a Home Page a net art műfaját idézi, de a posztinternet kultúra kontextusában úgy is fogalmazhatunk, hogy poszt-net art műként funkcionál. Azáltal, hogy az internetes kultúra korai lenyomatait inkább változóképes nyersanyagként, semmint archiválandó relikviaként tárja elénk, a végeredmény egyfajta “remixként” képes új kérdéseket felvetni a korabeli munkák kapcsán. Tüdős Anna és Fridvalszki Márk munkája ezzel a digitális kultúra hatására alakuló dinamikus alkotói gyakorlatokhoz kapcsolódik – megidézve Nicolas Bourriaud “deejaying” fogalmát is. [1] A kurátori válogatáson alapuló digitális archívum nemzetközileg is egyre gyakrabban jelentkező formátum – ilyen például a holland Digitalcanon online gyűjteménye, vagy a feminista fókuszú Digital Power válogatás.
A Home Page címével és küldetésével egyúttal ahhoz a hagyományhoz is kapcsolódik, amit a C3 főoldalának több mint két évtizedes alakulása jelent. A C3 főoldala (home page-e) webtörténeti jelentőségű, talán az egyetlen olyan, a kilencvenes évek óta máig főoldalként funkcionáló weblap, amelynek kezdőlapja és egyben menürendszere képzőművészeti alkotás, Beöthy Balázs munkája.[2] A vizuálisan Mengyelejev periódusos rendszerét imitáló menüstruktúrában az egyes menüpontok kémiai elemeknek való megfeleltetése a C3 multidiszciplinaritását, művészet és tudomány egységére való törekvését is jól jelképezi.
A C3 emellett rezidenciaprogramja keretében a nemzetközi internetaktivista művészeti mozgalom (net.art) számos kultikus művének létrehozását is biztosította: Budapesten készült például Alexei Shulgin ikonikus Form Art című munkája, vagy Olia Lialina Agatha Appears műve. Bár a C3 a 2000-es évek közepétől – alapvetően az erőforrások hiánya miatt – egyre kevésbé tudott aktív szereplője lenni a kortárs művészeti intézményrendszernek, mégis máig sokat tesz azért, hogy a médiaművészet hőskorszaka ne merüljön feledésbe. Ennek irányába az egyik legfontosabb lépés a 2013-as Mediamuseum című projektje volt, mely kísérletet tett a technikai médiumokra épülő művészeti gyakorlatok új kortárs intézményi struktúrájának kialakítására. Bár azóta alakultak a technikai médium-alapú művészet részterületeire fókuszáló új intézmények, a magyarországi médiaművészet megőrzése, bemutatása, restaurálása hosszú távon máig meg nem oldott feladat. A Home Page révén a C3 élenjáróként lép fel a technikai médiumok által uralt környezet, elsősorban az internetes kultúra kortárs reflektálásában, felhívva a figyelmet ezen munkák és korlenyomatok múlandóságára, valamint azok fennmaradásának, aktualizálásának fontosságára.
Az írást kísérő képanyagért külön köszönet illeti Fridvalszki Márkot.
[1] A „deejaying” fogalmát Nicolas Bourriaud Utómunkálatok (2001) című könyvében a kortárs képzőművészti működés hasonlataként említi, amennyiben a képzőművész a DJ tevékenységéhez hasonlóan adott művészeti gyakorlatok egyes elemeit új sorrendben, új kontextusban alkalmazva hoz létre új műveket. (Magyar kiadás: Műcsarnok, Budapest, 2007, fordította: Jancsó Júlia)
[2] Párhuzamként megemlítendő a Home Page által is bemutatott, Galántai György által tervezett artpool.hu, az Artpool Művészetkutató Központ 1995 és 2020 között aktív honlapja, 1997-ben például az alábbi főoldallal: https://web.archive.org/web/19970706163804/https://artpool.hu/mainpage.html
