HuGlass 2017 – A Magyar Üvegművészeti Társaság csoportos kiállítása
Szent István Bazilika Lovagterem, 1051 Budapest, Szent István tér 1.
2017. november 12-ig, minden nap 10 és 17 óra között
Három év után hatalmas elánnal és két nagyszabású, frekventált, jól szervezett kiállítással jelentkezett a Magyar Üvegművészeti Társaság (MÜT). Elsőként október közepén az Art Market Budapesten; önálló standjukon húsz kiválasztott MÜT-tag munkája bizonyította és demonstrálta, hogy a kortárs művészetben az üveg anyagú alkotásoknak is kivívott, legitimált helyük van. Az idén harmadik alkalommal megrendezett HuGlass 2017 című csoportos kiállításuknak pedig a Szent István Bazilika Lovagterme ad helyet közel egy hónapon át, november 12-ig. A két népszerű, nagy forgalmat biztosító helyszín megválasztásával a MÜT célja, hogy minél szélesebb körben ismertesse meg a hazai és a nemzetközi közönséget a kortárs magyar üvegművészet prominens, vezető képviselőivel.
A 2014-ben a B55 Kortárs Galériában rendezett eseményhez képest –, amelyről itt írtunk – több változást is bevezettek a szervezők. Az üvegművészet sokszínűségének jegyében idén az autonóm művek mellett, az építészeti üveg és a design, vagyis az alkalmazott tárgyak is megjelennek a kiállításon. Az előbbieket nyomtatott tablók formájában Balogh Eleonóra, Borbás Dorka, Hefter László, Köblitz Birgit alkotásai képviselik; munkásságuk közös jellemzője, hogy a kortárs építészeti és köztéri megbízásaikon túl, egyaránt foglalkoznak a nagy szakértelmet igénylő festett, ólmozott üvegablakok, felülvilágítók restaurálásával.
A design hívószava alá sorolt alkotók egy meglehetősen tágan értelmezett határterületen tevékenykednek. A tárlaton az ÜVEG/HÁZ Design- és borkereskedést testvérével működtető Kohut-Görömbei Luca, illetve Török Sára és Varga Gyöngyvér ékszerei, valamint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanuló Farkas Diána, a neves prágai UMPRUM-ban töltött CEEPUS ösztöndíja alatt készült innovatív hangulatvilágító objektjei metszik az üveg és a design halmazait. A hagyományos, hiteles mesterségbeli tudáson alapuló iparművészeti felfogás Smetana Ágnes fúvott, melegen formált, a természet és a szecesszió által inspirált díszvázáiban, továbbá Thomai Ioannidou ólmozott Tiffany-technikával létrehozott Haiku és Tetraéder sorozataiban tükröződik.
A HuGlass 2017 tárlaton a legnagyobb számban az autonóm üvegművészek alkotásai szerepelnek. A meghatározó, tanítványok sokaságát elindító mesterek – Bohus Zoltán és Vida Zsuzsa – mellett olyan, nemzetközileg ismert és elismert alkotókkal, akik munkáikban speciális, egyéni technikákat fejlesztettek ki. Borkovics Péter és Lukácsi László egyaránt az üveg ezerarcú, dekoratív tulajdonságait használják ki, unikális és karakteres munkáik egyből felismerhetőek a világ bármely galériájában, ez azonban önmagában veszélyt is rejt, hiszen a felismerhetőség kritériuma sokszor gátat szabhat a továbbfejlődésnek. A fejlődés és a váltás markáns módon jelenik meg Gáspár György kiállított műveiben, melyeket idén nyáron láthattunk már a Viltin Galériában rendezett, Electron című önálló tárlatán.
Gáspár György mellett, még számos olyan művész képviselteti magát a kiállításon, akik nem az üveg anyagában rejlő, eredendő szépséget aknázzák ki, hanem az üveget médiumként használva tolmácsolják gondolataikat. Megemlíthetjük itt Gáspár egykori tanítványait, Virág Hajnalkát és Varga Dórát. Virág Hajnalka vékony síküveg lapokból, racionálisan építkező plasztikái izgalmas belső struktúrákból formálódó vizuális üzeneteket rejtenek magukban, talán nem véletlen, hogy alkotójuk eredetileg építésznek készült. Varga Dóra Smog spot és Fragment című drámai hatású szobrai kihangsúlyozzák, kikristályosítják a levegőszennyezés jelenségét, egyúttal finom színátmenettel esztétizálják ezt a mindannyiunkat egyre súlyosabban és sürgetőbben érintő környezeti problémát.
A MÜT ebben az évben indította el új kezdeményezését: tagjai között szakmai és közönségdíjat oszt ki, így serkentve az alkotómunkát, egyúttal reflektálva a kortárs magyar művészet és kultúra szűkre szabott támogatási rendszerére. A 2017-ben a MÜT szakmai díjával jutalmazott Sipos Balázs már-már virtuóz, casting technikával készült plasztikái: a Nagyhal megeszi a kishalat, és tűzpiros, túlzóan, szinte irritálóan színes, száját, mintha beszédre nyitó rókája aktuális politikai kontextusban is értelmezhetőek. A formába olvasztással, öntéssel létrehozott művek sorában találjuk Melcher Mihály, M. Tóth Margit és Hegyvári Bernadett munkáit is. Melcher Evolúció című plasztikája, mintha a posztmodern építészet és tárgykultúra formáiból, színeiből merítene, míg M. Tóth Margit és Hegyvári Bernadett inkább figurális kompozíciókban gondolkodnak, az előbbi szimbolikus magánmitológiákkal, az utóbbi inkább pop-art gesztusokkal.
A konceptuális, szobrászi megközelítés Budahelyi Tibor és Gaál Endre munkáiban jelenik meg talán a legfókuszáltabban. Utóbbi alkotásai, melyek különféle téri helyzetekben értelmezik újra, vagy éppen feszegetik az üveg felhasználásának határait, most a lebegés, a függesztés témakörét járják körül. A helyspecifikus műként (is) olvasható, a Bazilika téglafalához egy gumiszalaggal fellógatott, apró darabokból összeolvasztott, középtengelyében aranysárgára festett, kettős téglalapot hordó üvegreliefje láttán, nehéz másra gondolni, mint egy Corpusra.
Más képzőművészeti irányzatok is felfedezhetőek a tárlaton. Botos Péter és Szabó Péter optikai üvegekből ragasztott és csiszolt plasztikái a geometrikus absztrakcióhoz vagy a MADI-mozgalomhoz köthetőek. Az op-art és a kinetikus művészet kérdései foglalkoztatják Kóródi Zsuzsannát a legtöbb sorozatában, így a kiállított Power Field széria kisebb és nagyobb darabjaiban is: a pontos számításokon alapuló, üveglapokra printelt grafikákat a nézői percepció lendíti látszólagos, a szemet megtévesztő mozgásba. Hasonló elv mentén születtek Grünfelder Judit laminált és printelt síküveg lapok rétegeivel játszó munkái, amelyek közül a Parallel spin című nem csupán optikailag, hanem fizikailag is mozgatható. Az installáció műfaja Szilágyi Csilla és László Kyra munkáiban jelenik meg, az előbbinek Transfuse01 című fényeffektekkel és vetítéssel (video mapping technikával) kísérletező alkotása köszöntötte az Art Marketre érkező látogatókat.
Ragasztott, csiszolt, polírozott üveg. Fotó: Lukácsi Liza, a MÜT jóvoltából
A Huglass 2017 egyik meglepetése a tanulmányait Dániában befejező Biliczki Anett, aki szokatlanul, egyben újszerűen, anyagtársításra építve használja az üveget két kör alakú fali plasztikájában. Matt tükörlapjainak vastag gipszrétegei sötét üvegfritt darabokat rejtenek, melyekből az alkotó homokfúvással bontja ki, és idézi meg egy vízmosta homokdűne vagy éppen a Hold kráteres felszínének látványát.
A MÜT szerteágazó nemzetközi kapcsolatainak köszönhető, hogy a kiállítást megnyitó Karin Rühl, a Glasmuseum Frauenau igazgatója, meghívta a tárlatot a bajorországi intézménybe. A HuGlass 2017 szervezésének újításai között említhető továbbá, a meghívott külföldi vendégművészek szereplése is, akik idén a visegrádi országokból érkeztek. A cseh Vladimir Klein, a lengyel Agnieszka Leśniak Banasiak és a szlovák Oliver Leššo alkotásai kiválóan szemléltetik, hogy a régió, elsősorban Csehország üvegműves hagyományai mennyire erősen gyökereznek a kiváló minőségű alapanyag kultuszában. A vendégművészek szobrai viszonyítási, összehasonlítási pontokként is szolgálnak, amik kiemelik a magyar üvegművészet sajátosságait, egyedi vonásait, melyeket nagyban meghatározott a gyáripar fokozatos leépülése és az oktatás átalakulása.
A HuGlass 2017 kortárs üvegművészeti körképe azt is megmutatja, hogy hazánkban egyre kevesebben foglalkoznak hagyományos fúvott, melegen alakított hutaüveg technikával. A kiállításon, a már bemutatott Smetana Ágnes mellett, csupán Lendvai Péter Gergely, valamint az évek óta Magyarországon élő és alkotó, James Carcass munkái említhetők meg.
A csoportos kiállítást a korábbi gyakorlathoz hasonlóan most is katalógus kíséri, amely idén először könyv formátumú, keményfedeles, valódi prémium minőségű kiadvány. A színvonalas megjelenés ugyanakkor megérdemelt volna egy tudományos igénnyel megírt tanulmányt is; Barabás Lajos műgyűjtő vállaltan vitaindítónak szánt, vázlatos történeti áttekintése kevéssé felel meg e kívánalomnak.
Ezt leszámítva a Magyar Üvegművészeti Társaság újító kezdeményezéseivel és a HuGlass kiállításokkal példaértékű erőfeszítéseket tett, és tesz egy hazánkban sajnos még midig gyakran marginális területként kezelt művészeti ág elismertetéséért és népszerűsítéséért, hogy végül legalább olyan magasra érhessen fel, mint az idei tárlat helyszíne.
ÁBEL Tamás, BALOGH Eleonóra, BÁNÓ Rita, BILICZKI Anett, BOHUS Zoltán, BORBÁS Dorka, BORKOVICS Péter, BOTOS Péter, BUDAI Zsolt, BUDAHELYI Tibor, James CARCASS, DARABOS Anita, DÁRDAY Nikolett, EDŐCS Márta, FARKAS Diána, FARKAS Vajk, FŰRI Judit, GAÁL Endre, GÁSPÁR György, GONZALES Gábor, GRÜNFELDER Judit, HEFTER László, HEGYVÁRI Bernadett, HOMOKI Anikó, Thomai IOANNIDOU, KOHUT-GÖRÖMBEI Luca, KÓRÓDI Zsuzsanna, KÖBLITZ Birgit, LÁSZLÓ Kyra, LENDVAI Péter Gergely, LUKÁCSI László, MELCHER Mihály, M. TÓTH Margit, NÉMETH Hajnal Auróra, POLYÁK János, SIPOS Balázs, SMETANA Ágnes, SOLTÉSZ Melinda, SZABÓ Péter, SZILÁGYI Csilla, SZŐKE Barbara, VARGA Dóra, VARGA Gyöngyvér, VIDA Zsuzsa, VIRÁG Hajnalka
Vladimir KLEIN (Csehország), Agnieszka LEŚNIAK BANASIAK (Lengyelország), Oliver LEŠŠO (Szlovákia)
