A rangos operatőr, aki az István, a Királyt is fényképezte most festményeit mutatja be. Múltidézés a Béke téri polgármesteri hivatalban.
Káplár Ferenc sokoldalú művész. Tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban kezdte, ahonnan útja egyenesen vezetett a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Felvételét maga Szőnyi István szorgalmazta, miután megtekintette munkáit. Remek művészosztályba került, ahol mesterei Bernáth Aurél és Domanovszky Endre voltak. A mozgókép bűvölete őt is megragadta, így került a Színház és Filmművészeti Főiskola operatőr szakára, a legendás Herskó osztályba. Útja a Magyar Televízióba vezetett, ahol húsz évig operatőrként dolgozott. Nevéhez fűződik Balczó Andrásról, és Béres Józsefről készült filmek operatőri munkája is, de talán legismertebb műve az István, a Király. Nyolc ízben kapott operatőri Nívó díjat.
Képzőművészeti érdeklődését mutatja, hogy díszlettervezéssel is foglalkozott. 1965-től állítja ki műveit, hiszen mindig is elsősorban festőnek vallotta magát. Festészete az ellentéteken és azok egységén nyugszik. Látszólag ellentétes témaválasztása is, amely hol a kozmikus világot, hol a magyar táj megkapó szépségét ábrázolja. De ha jól meggondoljuk, mindkettő a távlatok útjára vezet, amely Káplárnál nemcsak a vizuális, hanem a lelki távlatok útja is. Igaz ez képeinek színvilágára és technikai sokszínűségére is. Soha sem megnyugvó, villódzó alkotó, aki új utakat keres. Városház Galériában kiállított festményeit az operatőri munka során megismert szépséges magyar táj és annak filozófia vetülete, a sokszínű magyarság összetartozásába vetett hite jellemzi.
Városház Galéria
2011. március 25-ig