Fából vaskarika. Vagyis egy olyan mondat ez, amely mögé – grammatikailag – leginkább kérdőjelet kellene tenni. Itt viszont felkiáltójel van, értsük ahogyan akarjuk, de szerencsére a képzőművészet sok mindent megengedhet magának, miért éppen a nyelvtani szabályok képeznének akadályt? A How to play! egy különös installáció volt a Lollipop-ban nemrég, most viszont muráliává változott. A Jurányiban a galériatér ugyanis fekete doboz, és a koncepció (Szirtes János találmánya) az, hogy itt a meghívott művészek mindig krétával dolgoznak, falra. Ezt tette Király András is, és azt „rakta” a falra, amit lassan már megszokhattunk tőle az utóbbi időben. Geometrikus formák, torzítva, kissé véletlenszerűen, rácsszerkezetek, csupa utalás a geometrikus absztrakcióra. Ezek a nagy méretű, krétával készült oválisok most olyanok, mint a dobtestek. Vagy mint a fejek, mint a maszkok, vagy mint valamiféle lapos égitestek. Ahogy tetszik. Az absztrakció érdekli mostanában Király András festőt, és mondhatjuk, kézműves absztraktot művel, itt is láthatók a gesztusok, ahogyan a tenyerével szétterítette a krétaport a fekete falon. Ki tudja miért, de jó benne lenni ebben a térben. A Jurányi egyre komolyabban gondolja a képzőművészetet, színházi alap-profilja ellenére, vagy éppen azért. Király meg közben viszi tovább a formáit, kísérletezik és játszik velük, hogy időről-időre beengedjen minket a formák meghatározta térbe: érezzük magunkat…valahogy.
Ki? Király András
Hol? Jurányi Ház, 1027 Budapest, Jurányi u.1.
Mikor? január 2-ig
Megint csak fából vaskarika: egy objekt, amely önellentmondást tartalmaz. Ágy a futópadon? Futóágy? Mozgó vaságy? Meg kell nézni, hogy eldöntsük, merthogy a kiállításhoz fűzött szöveg sem segít eligazodni: „…a mozgás nem önmagában érdekes, hanem a következményeivel együtt. … az idő belesűrűsödik a térbe. … a fikció realitássá anyagiasul…” Oké, de mi ez? Olyanfajta rejtély, mint maga a Wellness, amit a művész „jólság”-nak fordít. Tasnádi József nevét talán nem ismerik annyian, pedig nagyon is jelen levő művész, a munkáit pedig nem lehet csak úgy kikerülni. Muszáj gondolkodni rajtuk.
Ki? Tasnádi József
Hol? Horizont Galéria, 1066 Budapest, Zichy Jenő u. 32.
Mikor? nov.28-ig
Kristóf Krisztián művészeti gyakorlata meglehetősen autonóm, nagyon személyes és egyben szeszélyes praxis. Ezek a munkái, mint ő maga kifejti, üzenetek a jövőbe. „A jövőbe üzenni nem akkora kunszt; tudok üzenni magamnak például ezekkel a műtárgyakkal – lehet, hogy lesz, amelyik még meglesz húsz év múlva is. Majd ott ülök, nézem, ahogy szétmállott” – írta a kiállítás elé. Azt is mondta egyszer egy interjúban: „…rajzoláskor az ember szerintem szeizmográffá változik. Bizonyos dolgokat pár vonallal precízebb elmagyarázni, mint fotón, vagy akár filmen. Főképp láthatatlan, fogalmi dolgok átadására gondolok.”
A randomroutines művészpáros egyik fele (a másik Kaszás Tamás), nem mellesleg az OFF-Biennálé Budapest arculatának tervezője, és persze képzőművész, a saját jogán. Rejtélyes munkák ezek, és olyanok, hogy nagyon nézni kell őket. Aztán lesz valami. Meglehet, a néző is szeizmográffá válik.
Ki? Kristóf Krisztián
Hol? Kisterem, 1053 Budapest, Képíró u.5.
Mikor? nov.30-ig
A nyitókép A megnyitón nem lehet kiállítást nézni c. sorozat része, és A csábítás fegyvere című kiállítás megnyitóján készült, a budapesti Kieselbach Galériánál. Fotó: Erdei Krisztina