Ferrari: Under the Skin, The Design Museum, London, 2018. április 15-ig
Nem kell ahhoz a gépkocsik, vagy az autóversenyzés megszállottjának lenni, hogy az ember nagy érdeklődéssel tekintse meg a világ vezető dizájn múzeumában rendezett Ferrari-kiállítást. Mint arról az artPortal annak idején beszámolt, 2016. novemberében az elegáns Kensington kerületben, a méltatlan külsejű Commonwealth Institute helyén, korábbi, kelet-londoni otthonához képest háromszoros területen nyílt meg az építészetnek és a dizájn minden elemének, köztük a divatnak, használati tárgyaknak, grafikus tervezésnek szentelt intézmény. Az elmúlt évben több mint ötmillióan keresték fel az épületet, melynek a dizájn történetét nagy vonalakban felvillantó állandó kiállítása hagyományosan ingyenesen látogatható.
Az első Ferrari autó hetvenedik születésnapja alkalmából összeállított show a teljes földszintet elfoglalja, és ahogy a világ egyik legkönnyebben azonosítható brandjéhez illik, a látogatónak mélyen a zsebébe kell nyúlni, amikor a jövő év április közepéig nyitva tartó tárlatra 18 fontért jó előre megvásárolja a jegyet. A nagyvonalú vállalkozás természetesen a Maranellóban székelő Museo Ferrarival közösen valósult meg, a projekt szenzációja, hogy a kollekció első ízben mutatkozik be külföldön. Ahogy a Ferrari: Under the Skin (Ferrari: A felszín alatt) cím is jelzi, az olasz múzeum vendégeskedése többet nyújt, mint 140 millió font összértékű, lenyűgözően elegáns látványt nyújtó autók sorozatát. A Nyugat-Londonba szállított klasszikus és ritka járgányok között az alapító, Enzo Ferrari első, 1947-es 125 S-ének csak a másolatát látjuk. Ez a csodaautó volt az első eredménye annak a döntésnek, hogy az Alfa Romeós autóversenyző nem kívánta többé más gyártók kocsijait felkészíteni és vezetni a futamokon, inkább a saját ellenőrzése alá akarta vonni az egész folyamatot. Az 1950-es évek eleje óta tartó Forma 1-es sikersorozatot biztosító “műtárgyakat” olyan legendák által hajtott csúcsjárgányok képviselik mint Stirling Moss és Michael Schumacher versenyautói.
A Ferrari köztudottan legalább annyira áhított játékszere a gazdagoknak, mint ahogy számos egyéni és konstruktőri világbajnoki trófeával gazdagította a Modenához közeli gyár múzeumának vitrinjeit. Mint a kiállításon látjuk, a Fiat híres főnöke, Gianni Agnelli sem restellt riválisa termékével, egy személyre szabott, lehajtható tetejű Testarossa Spiderrel járni. Enzo Ferrari tudott élni: negyvenedik születésnapjára egy beszédes típusjelű F40-nel lepte meg magát. Éttermeiből és a tévéstúdiókból kiszabadulva Gordon Ramsay mesterszakács is szívesen közlekedik Ferrarival, konkrétan egy korlátozott számban gyártott LaFerrari Apartával, melyet egy éve egymillió fontért vásárolt meg, de a kiállítás erejéig most kész volt megválni tőle. Egy egész termet foglalnak el azok a rendelések, fotók és egyéb dokumentumok, melyek az elmúlt hetven év Ferrari-rajongó celebjeihez, Peter Sellershez, Roberto Rossellinihez, Ingrid Bergmanhoz, Roger Vadimhoz, Brigitte Bardot-hoz, Clint Eastwoodhoz, Sammy Davis Jr-hoz vagy Miles Davishez fűződnek.
Természetesen elképzelhetetlen volna a Ferrari-retrospektív, ha nem kapnánk részletesebb képet arról, hogyan született a második világháborút követő megszorítások közepette ez a rendkívüli teljesítményre képes luxusautó. Enzo Ferrari kéziratai, rajzai, fotói idézik fel, hogyan lett valóság komoly becsvágy fűtötte, nagyratörő álmaiból. A kiállítás bepillantást enged az autótervezés kultúrájába, a spektrum a kézzel rajzolt vázlatoktól az agyag- és famodelleken keresztül a digitális fejlesztésig és a high-tech szélcsatorna modellekig terjed. Ha csak egy sarok erejéig is, de a kurátorok bemutatják, hogyan alakult ki a Ferrari brandet meghatározó híres logó az ágaskodó lóval, hogyan talált rá az alapító a legbeszédesebb betűformára.
Ki tudná hangzatosabban és meggyőzőbben megmagyarázni, mi keresnivalója van egy egyértelműen csak a társadalom anyagi elitje számára elérhető márkának a Design Museum-ban, mint a társ-alapító Sir Terence Conran? A brit lakáskultúrát meghatározó veterán dizájner a következőkkel invitálja a látogatókat: “Sokmillió ambiciózus ember nevében beszélek, amikor azt mondom, mindannyian álmodtunk arról, hogy hozzájutunk egy Ferrarihoz. Maga a márkanév is világszerte a dizájn sikerének jelképévé vált, legyen szó akár az országutakra, akár a versenypályákra tervezett autókról. A Ferrarié a gyáripar történetének egyik legnagyobb sztorija, és büszke vagyok arra, hogy ezt a sztorit a Design Museum-ban mondhatjuk el. Az érzelmek mélysége messze meghaladja az autók szépséges külsejét. A kiállítás igazi izgalmát a kulisszák mögé való bepillantás ritka lehetősége, a mérnöki, gyártó és dizájn tevékenység dinamikájának megtapasztalása jelenti”.
A történetet ritka személyes ereklyék teszik még színesebbé. Enzo Ferrari autóvezetői jogosítványán és a borbélya által naponta használt hajkefén kívül olyan emlékek kerültek a vitrinekbe, mint Gilles Villeneuve, Michael Schumacher és mások védősisakja, vagy a Ferrarival öt világbajnoki címet szerzett német sportember tűzálló overallja. A látványos elrendezésnek köszönhetően még a fém alkatrészek, szelepek, motorok, sebességváltók is egészen különleges művészi élményt nyújtanak. Enzo Ferrari egyszer azt mondta, szeretné, ha az autóit vezetők “éreznék az autó szívverését”. A kiállítás látogatóinak még úgy is kijut ez az élmény, hogy az autókban csak kiállítási tárgyakként gyönyörködhetnek.
A cikk lejjebb folytatódik.
