Szeptember 1-én egy online árverésen lehet majd licitálni a Wijki szélmalom című, Van Gogh-nak tulajdonított festményre a hamburgi Dechow Aukciósháznál. Ez a hír már önmagában is meglepő, hiszen a Van Gogh-hoz hasonló rangú mesterek festményei nagyon ritkán kerülnek kalapács alá kisebb, alig ismert árverőházaknál. S még inkább meglepő a hír, ha tudjuk, hogy a Dechow ipari árverőház, ahol normál esetben teherautók, gépek, szerszámok, esetenként egész gyártelepek szerepelnek az értékesítendő tételek között. Most viszont egy Van Gogh-nak tulajdonított festmény lesz a sztár – egy korai olajkép, ami nagyon sok kérdést felvet, de azért a bizarr helyszín ellenére sem intézhető el egyetlen kézlegyintéssel.
Az első kérdés természetesen az, hogyan került a kép egy egészen más profilú aukciósházba. Minden bizonnyal úgy, hogy a művészeti aukciósházak nem vállalták, túl kétségesnek tartva eredetiségét. A mű jelenlegi, név nélkül több újságnak is nyilatkozó tulajdonosa ezért dönthetett a lakóhelyéhez közeli Dechow mellett, ahol tárt karokkal fogadták és bár ez irányú szakértelemmel bevallottan nem rendelkeznek, igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni a kép provenienciájának feltárására és eredetiségének igazolására, nem kevesebb, mint két évet szánva erre. Bevallottan nem jártak teljes sikerrel, ezért a katalógusban sem állítják, hogy a nagy posztimpresszionista mester szerzősége minden kétséget kizáróan megállapítható. A licitet 500 ezer euróról indítják, ami nagyon sok pénz egy hamisítvány és nagyon kevés egy valódi Van Gogh kép esetében.
Az egyszerűbb feladat a kép provenienciájának feltárása volt. Első tulajdonosa 1904-től egy lipcsei üzletember volt, aki Párizsban vásárolta és később unokájára hagyta. Ennek családja 1994-ben adta tovább jelenlegi tulajdonosának, öt számjegyű összegű német márkáért. Az eredetiség ügyében már nem ilyen egyértelmű a kép. Az anyagvizsgálatok kétséget kizáróan megállapították, hogy a festmény a XIX. században készült, olyan festékekkel, amik a Van Gogh-hamisítványok első nagyobb hullámának korában, a XX. század első évtizedeiben már nem voltak forgalomban. Megállapítást nyert az is, hogy a művet a Wijk bij Duursted-i malom című közismert Jacob van Ruisdael festmény, pontosabban egy arról készült metszet inspirálta; utóbbit Van Gogh kortársa, Christiaan Lodewijk van Kesteren készítette. Van Goghról, akinek első képei a hagyományos németalföldi iskola hatását tükrözték, és kevés hasonlóságot mutattak későbbi, ismert műveinek explozív forma- és színvilágával, tudott, hogy igen nagyra tartotta Ruisdael művészetét. Levelei tanúsága szerint a XVII. századi mester legalább egy munkájáról szabad, azaz az eredetitől egyes részleteiben eltérő másolatot készített, több művének másolatával pedig saját műtermének falát díszítette.
A legizgalmasabb részlet, ami első ránézésre a mű eredetisége ellen szól, a szignó: Van Gogh minden ismert képét „Vincent” szignóval látta el, ezen a művön viszont a „Van Gogh” aláírás szerepel, ami egyértelműen a kép születésekor – tehát nem később – került a vászonra. Az eredetiség mellett érvelők ezt a furcsa tényt saját álláspontjuk igazolására használják, mondván, aki ilyen minőségben tud hamisítani egy Van Gogh-ot, az nem követ el olyan amatőr hibát, hogy munkáját egy, a művész által sosem használt szignóval látja el. Ismert Van Gogh-nak egy olyan levele, amiben arról panaszkodik, hogy a franciák képtelenek helyesen kiejteni a vezetéknevét. Ez lehet az oka annak, hogy a művész áttért a keresztnévvel történő szignálásra, s ha ez így van, az eredetiség mellett kardoskodók szerint azt jelenti, hogy egy nagyon korai, vélhetően a legkorábbi Van Gogh festmény bukkant most fel. Ulrich Kuder kieli művészettörténész professzor stíluskritikai elemzésében ugyancsak eredetinek minősíti a munkát, azt szintén a kezdeti periódus alkotásai közé sorolja. (A 77 éves professzor jó név a szakmában, ám eddigi munkásságának nem Van Gogh állt a középpontjában.)
És mit szól a festményhez a Van Gogh művek ügyében legautentikusabbnak számító ítész, az amszterdami Van Gogh Museum? Idézzük a dpa német hírügynökség kérdésére adott válaszukat: „A múzeum a festményt megvizsgálta és nem gondolja, hogy az Vincent van Gogh alkotása.” A Dechow Aukciósház állítása szerint a kép azonban nem is járt Amszterdamban, tehát nem vizsgálhatták meg – noha ők kérték ezt – és furcsa számukra az is, hogy az elutasító állásponthoz nem fűztek semmiféle indoklást. Ezt nehéz másképp interpretálni, mint annak jeleként, hogy a múzeum szerint a kép hamis volta annyira nyilvánvaló, hogy nem is érdemes több szót vesztegetni rá.
Az szeptember 1-én sem fog eldőlni, hogy eredeti Van Gogh került-e kalapács alá – az viszont igen, hogy mit gondolnak erről a műgyűjtők és mennyit hajlandók kockáztatni egy „nagy fogás” reményében. Egy gyűjtő az egyik német napilapnak név nélkül úgy nyilatkozott, neki 500 ezer eurót megér a festmény; „ha nem Van Gogh, akkor is egy nagyon szép kép, ha Van Gogh – annál jobb”. Az árverés eredményével frissítjük majd írásunkat.
- Frissítés, szeptember 2.
A festmény a kikiáltási árhoz képest egy licitlépcsőt emelkedve 550 ezer euróért kelt el a tegnapi árverésen.
