- Idén nyáron jöhetnek az első beköltözők a modern negyedbe
- Kisvárosnyi méretű, csúcsminőségű helyet terveztek a sógorok
- Transzparencia: a városi lakosság beleszólást kért és kapott a Seestadt kialakításába
- Művészek, kutatók, diákok is kommentálják a folyamatokat
- Nem ment simán – de most mindenkinek az az érzése lehet: figyelembe veszik, amit gondol
Aspern – Seestadt projekt, Bécs
Egy átlagos szombat este, művészetre éhesen indul meg minden nagyváros valamire is való kultúrafogyasztó lakosa. 2014. február 15-én több ezren zarándokoltak ki Bécs kettesszámú metróvonalán, egy még senki által nem lakott, ám mégsem kietlen végállomásra, ahová tavaly október óta rendületlenül jár a földalatti. Minden második járat megteszi ezt az utat Seestadtig, így az akadálymentes és gyors megérkezés a távolság ellenére is garantált. Este fél hatkor, a naplemente idejében pedig színre lépett a város legújabb attrakciója, közel negyven kivilágított daru képében, és kezdetét vette egy harminc perces előadás. Florian C. Reithner osztrák zeneszerző, külön az alkalomra komponált a hely múltját és jövőjét egyesítő zenéjét a daruk fényjátéka emelte a csúcsra, vagy legalábbis jó pár méter magasba.
Fotó: www.aspern-seestadt.at
Bécs növekszik. 2040-re már kétmillió városlakót prognosztizálnak, ebből Seestadtban nagyjából húszezer ember él majd, és másik húszezer oda jár dolgozni. Bécs elkövetkező két évtizedének legnagyobb projektje zajlik éppen. Indulása óta a legszélesebb körben pórbálja bevonni a városlakókat, majdani helyi lakosokat. Ugyan a negyed a 22. kerület részét képezi, két kilométerre a városhatártól, a 240 hektáros egykori repülőtér területén, mégis „önálló” városként határozza meg magát. A cél egy erős és sokrétű, a kor mintaéletét prezentáló környezet megteremtése. A Mercer felmérése alapján, idén már ötödik alkalommal választották az osztrák fővárost a világ legélhetőbb nagyvárosának, így a mérce magas.
A kétezres évek közepe óta a városi lakosság afféle ébredésének lehettünk tanúi: nagyobb demokratikus részvétel, beleszólás a város életének kialakításába. Az addig zárt várostervezés sok esetben kinyílt a nyilvánosság előtt. A városi tér aktív használói megalapították a „Jog a városra” és a nagyobb „Spatial Justice” csoportot. A francia városszociológus Henri Lefébvre, A tér létrehozása című írásában a társadalmi teret szociális produktumként írja, amelyet a mindennapi cselekvésekeink és döntéseink folyamata határoz meg. Ilymódon a városok revolúciójában a történelmi térprodukció genezisét rajzolja meg. Ez a reprezentáció tere, a mindennapi kisajátításé és használaté, értékeké, tradícióké, konvencióké épp úgy, mint az álmoké és kívánságoké.
Fotó: www.aspern-seestadt.at
Bécsben a kísérlet első fázisa valós térben, valós időben, valós szereplőkkel már 2009-ben kezdetét vette, és ahogy közeledik az első beköltözés időpontja – 2014 nyara – a feszültségekkel teli várakozás csak fokozódik. De megjósolhatóak-e egyáltalán a fejlemények és a következmények? Ezzel az indulás óta sokan próbálkoznak.
2017-ig véget ér az első szakasz, amiben nagyjából 2600 lakóegységet adnak át, kiegészülve különböző szolgáltatásokkal és kereskedői egységekkel, valamint egy kutató és fejlesztő központ kialakítása is megindul. 2017 és -22 között elkészül a vasútállomás, valamint az összeköttetés az autópályával. Utána már „csak” a különböző csomópontok közötti területeket kell fejleszteni és feltölteni, rendezni. Mindezek egy szép jövő víziói vagy utópikus látomások? Szerencsére azonban közbeszól a művészet: nem szükséges mindent előre megtervezni, teret kell adni a lehetségesnek is.
A kutatás és gyakorlat összefonódását garantálja a TU Wien (Technisches Universität Wien/ Műszaki Egyetem Bécs) és egy német művészeti intézmény, a HBK Saar (Hochschule der Bildenden Künste Saar/ Képzőművészeti Főiskola Saar) együttműködése. 2011 nyarán Kunsttransfer cím alatt, szobrászok és köztéri művészek Völkingenbe kihelyezett tagozata egy egyhetes workshopokban (urbanmatters.ccop) vizsgálta a német kisváros, Völking zsugorodását, és ezzel együtt a bécsi Aspern növekedését. (Lakosságát tekintve mindkét város 38.000 fővel számol.) Eközben Bécsben intézményi kutatási projekt indult el Planning Unplanned néven. Ez egy olyan építész és térrendező kutatócsoport, amely a tervezés-túltervezés és a spontaneitás viszonyát vizsgálja.
Kép: smartcity-wien.at
A területen az építkezések mellett 2012 tavasza óta egy látogatói központ fogadja az érkezőket csütörtöktől vasárnapig – minthogy az építkezési terület hétvégi kirándulóhellyé vált. Infópont, valamint egy 16 méter magas „Flederhaus” (játék a Fledermaus, denevér és a Haus, ház szó összevonásával). A torony kronologikusan bemutatja az építkezés fejleményeit, és emeletről emeletre haladva az egyik oldalon felvetett kérdéseire, mint például autó vagy bicikli?, a másik oldalon választ is ad: autó + bicikli!
A KÖR (Kunst für Öffentlichen Raum Wien) természetesen nem maradhatott ki az itt folyó munkából. Közreműködésükkel két projekt valósult meg, a fejlesztés egészen korai szakaszától kezdve. Barbara Holub szervezésében 2010 áprilisától egészen november végéig négy különböző, az új városi részt érintő túrán vehettek részt az érdeklődők (Stadtrandsspaziergang). Az utolsó sétán például tömeges hipnózis résztvevőiként, egy zürichi pszichoterapeutával és egy brazil hipnotizőrrel járhatták körbe a kietlen területet.
Fotó: www.aspern-seestadt.at
A Bécsben megszokott „metróművészet” sem kerülte el az újonnan épített megállókat sem. 2013 májusától több bécsi metrómegállóban egy metaforikus plakátakció vette kezdetét a Ruth Anderwald + Leonhard Grond und Anna Kim csoport munkájának a részeként Hier entsteht der Rohbau der Zukunft (Itt áll a jövő épületének nyers fala) címmel.
A fent említett szemináriumon részt vett diákok pedig olyan projekteket vittek végig, mint amilyen például a kerület elkerítése, leletgyűjtés, konzerválás a jövő számára, egy emlékdoboz formájában, illetve egy japán kőkert (zen kert) építése. Bevonva az itt található tavat, az egyik diák úszó szigetet alakított ki, így próbálva a vízfelületet a mindennapi élet elől való menekülés helyévé tenni, míg valaki más a tó vizét, mint a „tudás vizét” árulja. A kutatást a művészeti stratégia részeként importálják a projektbe.
Fotó: www.aspern-seestadt.at
A radikális, urbanisztikai beavatkozások, városfejlesztések mindig megosztják a közvéleményt. A lakosságot Bécsben megpróbálják bevonni az őket érintő fejlemények egy részébe, hogy így maguk is tervezővé lépjenek elő. Cél a nagyobb felelősségvállalás az általuk is alakított tér iránt. A városi élet konzumerizációjával szemben világszerte egyre több hasonló projekt kel életre. Európában például a hamburgi Hafencity, Münchenben pedig a Messestadt München-Riem, ahol üresen álló repülőteret építették át. Hollandiában, Utrecht városában harmincezer lakás épül nyolcvanezer ember számára 2001-2025 között, a projektet a bécsihez hasonlóan egy köztéri művészeti alapítvány (SKOR) közreműködésével. Az amszterdami Ijburg mesterséges szigetcsoportján pedig, ahol a konkrét építkezés az 1965-ös tervek ellenére csak 1999-ben kezdődött el, 2003-ban költöztek be az első lakók.
Fotó: www.aspern-seestadt.at
Kezdetben Seestadtban sem ment simán a művészet bevonása. Az első fázisban még nem akadt senki, aki ezt finanszírozta volna, nem is tartották szükségesnek, hogy a fejlesztések során folyamatosan felértékelődő területet a művészet rendelkezésére bocsássák. Nem voltak művészeti stratégiák sem a lehetőség kihasználására. Időközben azonban különböző művészek és csoportosulások maguktól kezdtek foglalkozni az új területtel, az átmeneti szituációval. Az érdekelte őket, mekkora esély nyílik arra, hogy a városépítészetet kiterjesszék, kiegészítsék ahelyett, hogy már később meglévő problémákra keresnék csupán a választ. Seestadt egy új város Bécs és Pozsony között, kelet és nyugat között, még tele fehér foltokkal. Hol itt a művészet? Ha a művészet illetékességét kiterjesztjük a jó közösségi életre, és beleértjük a szabadabban gondolkozó társadalom kialakítását is, csak akkor kezdenek fogyni a fehér foltok.
Fotó: www.aspern-seestadt.at
