Buddha on the Beach: Day Dream / Joyce Ho (TW). Fot: Joyce Ho
Az idei Ars Electronica Fesztivál (szept. 4-8.) középpontjába a (nem)sokat mondó változás hívószó került. A már közel négy évtizedes múltra visszatekintő rendezvény minden évben hasonló segédvonalak közé szervezi a programját, az amúgy inkább a reál tudományok és a „mindennapi science fiction” iránt érdeklődő nyitott és kíváncsi közönségének. A témamegjelölés ugyan érdekes lehet, de nagyban mégsem befolyásolja a bemutatott munkákat, hiszen a változás örök, és épp az állandóság és a maradandó (szellemi) értékek megteremtése az, ami ott rejlik a művészetnek szóló kihívás mögött.
Persze a technika világa közel sem állandóságról szól, itt a változás nem véletlen erény, hanem kötelező haladási irány. A művészet itt amúgy is inkább, mint „melléktermék”, a technikai újdonságok csomagolása jelenik meg. Könnyű dolga van az angol nyelven megfogalmazott bevezető esszének, mert c betűvel rengeteg, a változást előmozdító, annak előfeltételeként szolgáló, vagy csak azt inspiráló szót sikerült összegyűjteni. Ízelítőként a legkézenfekvőbb példák: creativity, community, communication és talán a leginkább nem nyilvánvalóak: cookies, china és courtesy.
Összesen – a teljesség igénye nélkül – ötvenhárom különböző szó. De mi a helyzet egy esetleges magyar változattal a v betű esetében? Gyűjtésem a v betűs szavakhoz: vakmerőség, vállalkozó kedv, vitalitás, vagyon, vehemencia, vonzerő, vígasság és az eredeti felsorolást alapul véve beilleszteném még a Vietnám, vajas kenyér illetve a vuk vagy vau szavakat is. Az eredmény nálam összesen kilenc szó. Következtetés pedig nincs, mert összefüggéseket kimutatni a különböző nyelvek mögött rejtőző társadalom szociális, kulturális és (kultúr)politikai eltérései között remélhetőleg azért nem ennyire egyszerű. Jelek mindenestre lehetnek – ám most inkább beszéljünk a tényekről.
Buddha on the Beach: Smile Buddha / Yi-Ping Hung (TW). Foto: I-Ping Hong
Számunkra talán szokatlanul, de nem a fővárosban, hanem Linzben, Felső-Ausztria tartományi székhelyén lelt otthonra a festivál. Az önmagának szerepet kereső egykori ipari Linz pontosan érzett rá, hogy technológia és művészet igenis passzolnak ide, s maga a város is tökéletes helyszínéül szolgál az 1979-óta egyre több programmal megvalósuló nemzetközi eseménynek.
Látogatók az egész világról érkeznek az AEC-be és a fesztiválra is, de a fesztivál speciális munkakapcsolatot ápol a Tokiói Egyetemmel, és külön projektek készülnek a Svájcban működő CERN központtal, a világ legnagyobb részecskefizikai laboratóriumával együttműködve is. Az idén pedig egyéni bemutatkozási lehetőséget kapott Bill Fontana amerikai komponista és képzőművész, aki úttörő munkát végzett a hangművészet területén. Két éve ő nyerte meg a fesztivál és a CERN központ együttműködésében kiírt kéthónapos alkotói pályázatot, új minimalista munkáit a művészet és tudomány innovatív részeinek összekötése inspirálta.
Acoustic Time Travel / Bill Fontana (US). Fotó: Florian Voggeneder
A fesztiválhoz hagyományosan díjak is tartoznak, például az 1987-ben alapított, világviszonylatban is az egyik legelismertebb számítógépes művészeti díj, a Prix Ars Electronica. Idén 77 országból csaknem 3.000 pályamunka érkezett, amelyekből minden kategóriában egy öttagú szakmai zsűri választotta ki a nyerteseket. Egy másik különleges kitüntetés az 1999 óta kiosztásra kerülő, Marianne-von-Willemer Linzben született írónő után elnevezett díj, amivel osztrák írónők, illetve a digitális média területén alkotó nők munkáját ismerik el.
A fesztivál elindulásához képest csak jóval később, 1996-ban alapított Ars Electronica Center (AEC) nevű intézmény az Ars Electronica Strasse 1-ben a Duna-parton kapott helyet és az egész rendezvénynek tulajdonképpen csak egy kis szeletét képviseli. Linz, amelyből Hitler nemzetiszocialista mintavárost akart formálni, valószínűleg nem lehetett volna Európa kulturális fővárosa 2009-ben, ha nem áll a mára nagyra nőtt AEC mögé, illetve, ha az intézmény nem fémjelzi városát az egész világ előtt.
Water Light Graffiti / Antonin Fourneau (FR). Fotó: Florian Voggeneder
A jövő múzeuma – mely egész évben látogatható – nemcsak múzeum, hanem kutatási központ is. 2009-ben egy nagyszabású és villámgyors átépítést követően 6.500 négyzetméteresre bővült, amelyből mintegy 3.000 négyzetméter várja a látogatókat, a kiállítási területek mellett teszt-termekkel, média archívummal és Futurlab-ra keresztelt kutatói laborral. A központ a digitális kultúrának az életünkre gyakorolt hatását tematikusan tekinti át: a BrainLab a test és az érzékelés, a BioLab a mikrokozmosz és géntechnika kérdéseivel foglalkozik, a FabLab kreatív, 3D tárgykészítő, a RoboLab pedig a robotokat, mint játékokat, háztartási „eszközöket” vagy a csúcstechnika képviselőit mutatja be. Az épületet borító fényinstalláció akár pixelenként örökbe is fogadható, a többi pixel-tulajdonossal pedig egyedi mintázatok, fényjátékok is kirajzolhatók.
2007 óta egyre több helyszínt von be a fesztivál, így „foglalva el” a belváros egészét. Két éve bekapcsolódott a linzi Mária-dóm is, amely húszezer férőhelyével a legnagyobb osztrák templomterek egyike. Eddig csak installációknak adott helyet, idén azonban már a maga nemében teljes értékű kiállítótérré vált, a szentmisékhez igazodó nyitvatartással. Ugyancsak üdítő egy kiürített mélygarázsban bemutatott installáció. Nem messze, a kulturális negyedben a Cyberart díjazottjai mutatkoznak be, munkáik között az egyensúlyozó szófától kezdve egészen a méretes köralakba rendezett, az emberi hangra reagáló és azt a saját nyelvükre fordító háztartási gépekig sok minden megtalálható.
u19 create your world: SquareTalk / Joshua Wilkinson, Alice Brown, Revy Hamilton (AU)
Fotó: JoshuaWilkinson, AliceBrown, RevyHamilton
Szintén ezen a téren, de már az épületek belsejében is átjárást biztosítva, „mozgó terek” hívószó alatt folytatódott a kiállítás, minden konvenciótól mentesen, talán már nem is egy kiállítás, hanem egy gondolatébresztő játszótér formájában. A bemutatott hol kisebb, hol nagyobb építmények és installációk nemcsak esztétikai, hanem fizikai élményre és igénybevételre is számot tartanak, friss lendülettel alapozva a város kulturális hagyományaira, valamint az aktuális trendekre. Itt van például a Voestalpine open space, a 25 méter magasban lévő, 120 tonnás acélkonstrukció, amely játékos teret, óriási ugráló várat is rejt magában, majd mellette egy vízesés-hinta a gyerekkor vagy a gyermekek örömére, amellett pedig a Keine Sorgen Turm (Ne aggódj torony), amely még 31 méterrel magasodik a városi parkoló fölé. Továbbá egy „építési területként” lezárt panorámaút, amely egy templomtornyon keresztül vezet. Nem messze, egy bevásárló központ kirakataiban a Change Gallery projekt keretében videó munkákat mutatnak be, valamint egy kedvünk szerint használható ütőhangszeres robot is „színpadra lép”. A butikokon keresztül az út egy iskolába vezet, ahol egy belső udvart és tantermeket bocsátott rendelkezésre az Akademisches Gymnasium igazgatónője. Így biztos, hogy a tanév első napja az iskolában emlékezetes marad. Itt kapott helyet az u19 create your world, vagyis a következő generáció jövőfesztiválja. A második emeletet pedig tajvani művészek installációinak szentelték Buddha on the Beach címen.
Mirage / Grinder-Man (JP). Fotó: Tom Mesic
Koncerteste zárta a nyitóhétvége, és előlegezte meg az egész rendezvény programját, illetve végig az Ars Electronica Animációs Fesztivál filmjeit vetítették. A (kakukk)tojás, amely idén a fesztivál fő arculati eleme volt, remekül példázza a kísérletek kifutásának bizonytalanságát. Még nem dönthető el, hogy világrengető, milliók életére hatást gyakorló technikai újítás első csíráinak vagyunk-e a szemtanúi, vagy egy kedves és ötletes, de felejthető, akár már többször is látott projekt mutatkozik meg, mert a munkák kontúrjainak ismétlődése is megfigyelhető. A változás – változtatás kérdése tehát releváns, de nem ad különösebb iránymutatást. A nagy kérdés inkább az, hogy a változás vajon minden esetben magába foglalja-e a fejlődést is? Ha extrapolálunk: ez Európa nagy kérdése is. A válasz ugyan bizonytalan, de mégis inkább pozitív, az egész fesztivált tekintetbe véve pedig nagyon is pozitív. Az Ars Electronica mindenesetre, évente bevállalja, hogy bedob új kérdéseket és új válaszokat.
A cikk lejjebb folytatódik.