A 20. század egyik legnagyobb művészének 1973-as halálát követően hat örököse több, mint ötezer alkotást adományozott a francia államnak. Ezzel nem csupán az örökösödési adót fizették meg, hanem megalapozták az 1985-ben, a Marais-negyed közepén megnyílt Picasso Múzeum jövőjét is. Öt évvel ezelőtt Anne Baldassari, az intézmény vezetője, egyben a művész életművének elismert szakértője úgy döntött, ideje modernizálni az Hotel Salé XVII. századi épületét. Baldassari 1992 óta dolgozott a múzeum kötelékében és olyan nagy sikerű kiállítások fűződnek a nevéhez, mint például a Grand Palais üvegkupolája alatt 2009-ben megrendezett Picasso és mesterei, mely rekordszámú, 780 ezer látogatót vonzott négy hónap alatt.
A felújítási munkálatok finanszírozása érdekében az igazgatónő három éven keresztül valóságos Picasso roadshow-t rendezett a gyűjtemény műveiből. Ingyenesen ugyan nem kölcsönzött műveket, kisebb-nagyobb összegek fejében azonban 13 ország múzeumai és kiállítótermei rendezhettek Picasso tárlatokat, melyeket összesen 6 millióan látogattak. A „maraton” jelentős összeget, 31 millió eurót eredményezett, ami a renoválási költségek 60%-át fedezte.
© Musée National Picasso-Paris / Béatrice Hatala
Bár a munkálatok látszólag rendben zajlottak, furcsa módon az alkalmazottak száma megfogyatkozott. 2012 és 2014 közt összesen 14-en távoztak a múzeum kötelékéből, ami egy ilyen intézmény esetében jelentős számnak tekinthető. Az igazi bomba idén májusban robbant: az 52 munkavállaló közel fele a baloldali Libération hasábjain nyílt levélben kérte a kulturális minisztertől az igazgatónő eltávolítását (a múzeum 2010 óta jogilag állami felügyelet alatt áll), mondván, brutális vezetési stílusa félelmet kelt, a dolgozók mentális és fizikai állapota egyre rosszabbodik. Mindezt Baldassari egy 44 oldalas dokumentumban cáfolta és politikai leszámolással vádolta a kulturális minisztériumot. Közben Claude Picasso, a művész unokája is harcba szállt – ő viszont Baldassari oldalán, még Manuel Valls miniszterelnökkel is találkozott ez ügyben. Ekkor azonban már késő volt, az igazgatónőben az őt addig szintén támogató Aurélie Filippetti kulturális miniszter bizalma is megingott, ezért felajánlotta Baldassarinak, hogy szerződése lejárta előtt egy évvel, busás végkielégítéssel távozzon. Ezt az ajánlatot az igazgatónő nem fogadta el, majd váratlanul bejelentette, hogy a múzeum július végén megnyílik. Erre azonban nem volt valós esély, hiszen például az épületnek a kiszolgáló egységek elhelyezését szolgáló szárnya még befejezetlen volt…
© Musée National Picasso-Paris / Béatrice Hatala
Ez volt az utolsó csepp volt a pohárban, amit követően a minisztérium Baldassarit példátlan módon visszahívta elnöki pozíciójából. Az új elnök személye rengeteg találgatásra adott okot, végül Laurent Le Bont, a Metz-i Pompidou központ alapítóját és vezetőjét nevezték ki a múzeum élére. Le Bon feladata nem lesz könnyű: a szakmai kihíváson, a múzeumi program kidolgozásán túl békét kell kötnie az elmúlt hónapok során szétzilált múzeumi csapattal, illetve Claude Picassóval is. Ez különösen fontos, mivel a Baldassarit feltétel nélkül támogató unoka egyben a Picasso Administration vezetője, akinek beleegyezése nélkül például egyetlen alkotást sem lehet reprodukálni.
A múzeum a szeptember közepén zajló Kulturális Örökség Napjai alkalmából két napra már megnyitotta ugyan kapuit, de a látogatók egyelőre csupán egy tucatnyi alkotást, no meg az üres falakat csodálhatták. Baldassarit menesztése ellenére felkérték a közel 500 művet felvonultató, októberi nyitókiállítás szervezésére, amit ő először elutasított ugyan, de a legfrissebb, szeptember végi hírek szerint végül mégis beadta a derekát.
© Musée National Picasso-Paris / Béatrice Hatala
A szakma kíváncsian várja az új igazgató programját, annál is inkább, mivel a kormány elvárása szerint a közel 15 millió eurós éves költségvetés 75%-át a múzeumnak saját bevételeiből kell finanszíroznia. Ez nagy feladat, különösen annak fényében, hogy a bevétel szempontjából elengedhetetlen időszaki kiállításoknak szentelt termekről a renoválás során elfeledkeztek…
© Musée National Picasso-Paris / Béatrice Hatala
A cikk lejjebb folytatódik.