Véget ért a Magyar Festészet Napja

2008. október 20-án, a Csepel Galériában szervezett eseménnyel véget ért az idén már hetedjére megtartott Magyar Festészet Napja rendezvénysorozat. A beszámolók egytől egyig az érdeklődés növekedéséről tanúskodnak. Csak a Kopaszi-gáton rendezett megnyitón óvatos becslések szerint is 2000 ember vett részt − nyilatkozta a Festészet Napja Alapítvány kuratóriumának elnöke, az eseménysorozat egyik atyja. Bráda Tibor hozzátette: általában is igaz, hogy gyakorlatilag minden galériában többen voltak, mint tavaly, vagy azt megelőző években bármikor.
Kirobbanó látogatószámot produkált többek között a szegedi Reök Palota,
a Duna Plázában rendezett Színe-Java tárlat, a Szentiványi Lajos
Emlékkiállítás a József Attila Művelődési Központban, a Doyenek
tárlata, de Bécsben is zsúfolásig teltek az előadó- és kiállítótermek.
A több mint félszáz helyszín több ezer képének színvonala minden
korábbit felülmúlt. Úgy tűnik, hogy az egyes kiállítások kurátorai
bátrabb kézzel válogattak a rendelkezésre álló anyagból, és ez igen jót
tett a felhozatalnak − tette hozzá Bráda Tibor. Külön kis sikernek
tekinthetjük, hogy törekvésünk, miszerint nagyobb figyelmet fordítunk
az idén a fiatal közönségre és alkotókra, szintén nem maradt
hatástalan. Legjobban ezt a Fonóban, ifjú művészek közreműködésével
tartott kiállítás hangos sikere igazolja, de más tárlatokon is szép
számmal jelentek meg az ifjabb generációk.
A rendezvénysorozat szervezése korábban nem látott nehézségekbe
ütközött − tette hozzá Bráda Tibor. A kezdeményezés később kapta meg a
pályázati támogatásokat, sok helyszín az utolsó pillanatig bizonytalan
volt. Részben ebből született az elhatározás − tájékoztat Bráda −, hogy
jövőre igyekszünk majd kevésbé szétforgácsolni az energiákat, inkább
kevesebb, de látványosabb, nagyobb szabású eseményre fókuszálva. Ezzel
párhuzamosan bővítjük a fesztivál nemzetközi kapcsolatait, és
igyekszünk továbbra is a legszélesebb tömegekhez szólni. Az elsődleges
cél ugyanis nem változott az elmúlt hét évben: helyre kell állítani a
művészeti ág társadalmi presztízsét, ki kell vívni a nagyközönség
érdeklődését.