A múlt héten nyílt a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum új állandó kiállítása. A tárlatra az artPortal is kíváncsi volt. Nosztalgia-túra Széchenyi István Hitelétől a Szerencsi konyakmeggyig.
A jó kalmár a világ jótevője címet viselő kiállítás az elmúlt 200 év magyar kereskedelmének történetét mutatja be kronologikusan.
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) kincsestárából származó tárgyi és képi dokumentumok korabeli filmhíradók és játékfilmek jeleneteivel kiegészülve kalauzolják a látogatót a régmúlt idők vásári forgatagából, a vaskereskedések polcrendszerén át egészen az önkiszolgáló boltok pénztárgépeiig. A nosztalgia garantált!
Fotók: artPortal – Mayer Kitti
Ám szerencsére az egyes termekben megfelelő mennyiségű leírást is kapunk. Azt, hogy a kiállított anyag mennyire gazdag, jól jelzi, hogy sok helyen fiókokba rejtett üvegtárlókba helyezték el az apróbb tárgyakat. Ez a kényszerűségből fakadó, ámde ügyes megoldás a fiatalabb és a felnőtt közönséget is egy kis kutakodásra ösztönzi. Rögtön a kiállítás első termében több ilyennel is találkozunk: egy nagyító segítségével a korabeli pénzérméket és bankókat (forint, krajcár) vehetjük közelebbről szemügyre. A klasszikus tárlókban a különféle hossz- és súlymértékek változását követhetjük nyomon, s többek között itt bújt meg Széchenyi István Hitele is. A termek falán olvasható szövegekből pedig a kereskedelemhez kapcsolható kifejezések (vásár, piac, cég, stb.) eredetére is magyarázatot kapunk. Legérdekesebb talán a gyakran használt „bolt” szavunk, amely középkori eredetű: nevét onnan kapta, hogy az árusítás a kőházak boltívei alatt történt, ahol a kétrészes fa ablaktáblák egyszerre szolgáltak kínáló pultként és előtetőként.
A tárlat a fogyasztói szokásokon, az árukínálaton túl nagy hangsúlyt fektet a kereskedelmi szakoktatás bemutatására. A különféle tablók, egykori iskolai berendezések mellett végigpásztázhatjuk egy kereskedő íróasztalát is. Az asztal tulajdonosa mintha csak egy csésze feketére ugrott volna ki: az üveg alatt 1930-as évekbeli tűzőgépet, számológépet, festékpárnát és megszámlálhatatlan cédulát, feljegyzést találunk.
Zománcozott reklámtáblák, lámpaüveg-szárító, kávéadagoló és egy pilisszántói vegyeskereskedés berendezése jön velünk szemben a következő teremben. A ’30-as évekből származó fűszer-csemege bolt sokfiókos szekrényei roskadoznak a finomságoktól: likőrös üvegek, kávés és teás fémdobozok, bonbonos dobozok. A pulton pedig sütőpor-tartó, sajtbúra, mustáradagoló kanna. A terem falaira a zománcozott táblák mellé régi számolócédulák, portálokról és boltbelsőkről készült fényképek kerültek.
„A kirakat az üzlet szeme”- a 19. század közepén jelentek meg az üvegtáblás kirakatok s velük együtt a kirakatrendezők. Nyakékek, stoppolófa, alsószoknya és egy ma már teljesen ismeretlen eszköz, a kesztyűtágító került a kiállítás különféle üzleti portálokat bemutató kis termébe. A „Drogéria a Fekete Kutyához” elnevezésű bolt – ahol eredetileg fűszereket és gyógynövényeket árusítottak – kirakatában fogpor, gyógyszeres fiolák, hintőporos tégely, sósborszeszt hirdető tábla került. Az első nagyméretű mozgó fényreklámmal a nagyközönség 1926-ban, a Rákóczi út és a József körút sarkán találkozhatott: ez volt a Dreher Bak sör reklámja, melynek rekonstruált változatát amúgy a kiállítás látogatói is megcsodálhatják.
Egy aprócska teremben a különféle ipari és kereskedelmi vásárok, kiállítások dokumentumait gyűjtötték össze a kiállítás kurátorai. A szárnyas Merkúr (mint a kereskedelem istene) az első Budapesti Nemzetközi Vásárt hirdeti, amely 1925. április 18-án nyílt, és tíz napon át, 3 helyszínen, 822 kiállítóval adott számot a kereskedelem és ipar akkori helyzetéről.
A desszerteket, cukorkákat, táblás csokoládékat gyártó híres Stühmer gyár 1880-ból származó, Kecskeméti utcai berendezését láthatjuk bádog árudobozaival, cukorkatartóival, kakaómadaras védjegyével. Az édességek csomagolását olyan neves iparművészek nevéhez köthetjük, mint Mallász Gitta, Jeges Ernő, Szirmai Lili és Lukáts Kató.
A többi teremben az áruházak (Magyar Divatcsarnok, Corvin Áruház, Párisi Nagy Áruház) történetével, a vaskereskedések, a papír és írószer boltok árukínálatával, Winkle Nándor üvegáruival, Meinl Gyula termékeivel ismerkedhetünk meg. A kiállítás további részében arra is választ kapunk, miért KÖZÉRT a KÖZÉRT, mikor és hol jött létre az első önkiszolgáló bolt a fővárosban. Az 1948-49-es államosítás azonban mindenre rányomta a bélyegét: a kereskedőket ellehetetlenítették és a családias boltokat felváltották az Állami Áruházak.
A Csemege bolt polcain egymás mellett sorakoznak a különféle márkájú pörkölt kávék (Amigo, Ali baba, Karaván, Rio, Omnia, Kolumbia), édességek (Othello omlós keksz, Karneval krémparfait, Opera desszert, Szerencsi likőrös pasztilla és konyakmeggy), üdítők (a híres Bambi és a talán kevésbé ismert Hüsi), tisztálkodó szerek (az eredeti lanolinos Baba szappan és Fabulon napolaj). Kötelező elemként a drótvázas bevásárlókosarak, hálós szatyrok és a darálók is feltűnnek a terem egyik sarkában. Külön érdekesség a dohányboltok portékáit felvonultató vitrin, ahol a különféle cigaretták (Fecske, Daru, Balaton, Munkás) mellett a szocialista propaganda, a népnevelő szándék is megjelenik gyufás címkék képében: „Vigyázz az utcán!”, „Teljesítsd sertésbeadásod!”.
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum új állandó kiállítása, ahogy mondani szokás: kötelezően ajánlott. De talán jobb is, ha nem ijesztjük el a kíváncsi közönséget efféle címkékkel. Elég, ha csak kézen fogjuk a nagymamát (vagy ő minket), és megkérdezzük: Nagyi, tényleg 4 forint 20 fillérbe került egy üveg Bambi?