Itthon jóideig semmi hiztosat nem lehetett tudni a jövő évi Velencei Biennále magyar pavilonjának kiállításáról. Egy ideje egy biztost már tudhatunk: november eleje óta Gulyás Gábor eddigi nemzeti biztos helyett a külügyből érkező Balatoni Monikához tartozik a teljes velencei magyar részvétel ügye. Egy héttel hivatalba lépése után kiírta a magyar pavilonba tervezett kiállítás pályázatát. Úgy tudni, ugyanazt, amelyet Gulyás is kiírt volna, viszont sem azt nem tudni, az előző biztos miért nem írta ki, sem pedig azt, hogy végül is Gulyásnak miért kellett mennie. November utolsó hetében pedig – amint ezt az artPortal hírül adta – hazai művészeti szakemberek bojkottot hirdettek a pályázat, és így az új nemzeti biztossal való együttműködés ellen. Ám miközben egyre bonyolódik a helyzet velencei biennálén való részvétel ügyében, újabb országok hozták nyilvánosságra kiválasztott kurátoraik és művészeik nevét. Lássuk, hol tart a nemzetközi névsor!
Szingapúrban a Nemzeti Művészeti Tanács (NAC) által létrehozott bizottság döntött a velencei résztvevőkről. A bizottság két társelnöke a NAC elnöke és a Szingapúri Nemzeti Galéria igazgatója. Döntésük értelmében Shabbir Hussain Mustafa kurátor és Charles Lim képzőművész közös projektje képviselheti a városállamot Velencében. Lim számos helyen és formában reprezentálta már Szingapúrt a nemzetközi színtéren: előbb vitorlázó olimpikonként, később képzőművészként és filmrendezőként. Velencében már díjat is nyert: a 2011-es filmfesztiválon bemutatott rövidfilmje az első szingapúri mozi volt, amit díjaztak a lagúnák városában. A vízzel sportolóként kialakított szoros kapcsolata képzőművészként is megmaradt; minden munkájában az a szerep foglalkoztatja, amit a víz Szingapúr földrajzában, történelmében, gazdaságában, és az emberek közötti kapcsolatokban játszik. Hazáján kívül is széleskörű ismertséget szerzett a 7. Manifestán és a dOCUMENTA 11-en való részvételével. Mustafával közös győztes pályázata a 2005-ben indított SEA STATE projekt folytatását jelenti és a vízre épült Szingapúr üzenetét viszi el az ugyancsak vízre épült Velencébe.
Charles Lim SEA STATE projektje idei kiállításának plakátja. Forrás: futureperfect.asia
A biennálé uruguayi résztvevőjét bemutató közleményből nem derül ki a kiválasztás mechanizmusa, azt azonban tudni lehet, hogy a nemzeti pavilon biztosa, Ricardo Pascale maga is művész. Ő jelentette be, hogy a Giardiniben lévő pavilonban jövőre az 57 éves, otthon és az USA-ban élő Marco Maggi művei szerepelhetnek, tárlatának kurátora pedig Patricia Bentancur, a montevideói Spanyol Kulturális Központ újmédia igazgatója lesz. Maggi helyspecifikus installációja, a Global Myopia II, amiben a pavilon külső falának is szerep jut majd, azt sugallja, hogy életünk jelenségeit közelről is szemügyre kell vennünk, hiszen sok mindent csak akkor érthetünk meg, ha odafigyelünk a legapróbb részletekre is. Ez persze nehezen működik a mai rohanó életmód mellett, ezért a több hónapos aprólékos munkával összeállítandó installáció is lassításra igyekszik majd késztetni a szemlélőt.
Marco Maggi: Global Myopia (Parking Mirror), 2010, 91 cm átmérőjű karcolt tükör. Forrás: Josée Bienvenu Gallery
A skandináv pavilont az északi országok felváltva használhatják; jövőre Norvégia a soros. Az országot a Norvég Kortárs Művészeti Iroda (OCA) bejelentése értelmében az USA-ban született, Oslóban élő, képzőművészként, zenészként, zeneszerzőként és íróként egyaránt tevékenykedő Camille Norment képviselheti. Képzőművészeti munkássága is áttöri a műfaji határokat, installációkat, fényszobrokat, videókat készít, rajzol és munkáiban fontos szerep jut a hangoknak is. Velencei installációja a szónikus disszonanciák témakörét járja körül és történelmi perspektívából, valamint mai szemszögből egyaránt vizsgálja a hangok szerepét. A tárlat kurátora Katya Garcia-Anton, az OCA igazgatója; társkurátora Antonio Cataldo, az OCA vezető munkatársa lesz.
Camille Norment: Triplight, 2008, fényszobor. Fotó: David Oliviera. A művész jóvoltából
Wales 2003 óta vesz részt a velencei biennálén, ahol Skóciához hasonlóan önállóan szerepel. Színeit a jövő évben a Walesi Művészeti Tanács (ACW) döntése értelmében az 59 éves Helen Sear képviselheti Stuart Cameron kurátori közreműködésével, a Ffotogallery, a fotográfia nemzeti fejlesztési ügynökségének támogatásával. A képzőművészként indult, ma fotóval, filmmel és performansszal is intenzíven foglalkozó művész Wales első női képviselője lesz Velencében, ahol egy multidiszciplináris projektet készül realizálni, többek között azzal a kérdésfelvetéssel, hogy milyen módon változik az anyag szerepe a digitális érában.
Helen Sear: részlet a londoni Hoopers Galleryben rendezett 2009-es kiállításról, © Helen Sear
Németországban a kiválasztás több lépcsőben történik. A Külügyminisztérium megbízásából a Külföldi Kapcsolatok Intézete (ifa) választja ki a kurátort; a döntés fontosságát jelzi, hogy azt Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter márciusban személyesen jelentette be. Ennek értelmében a 44 éves Florian Ebner, az esseni Museum Folkwang fotográfiai gyűjteményének vezetője kapta feladatul a biennálé-projekt kidolgozását és a művész/művészek kiválasztását. Ebner az őszre fejezte be a munkát és a közelmúltban prezentálta az öt általa kiválasztott művészt, Hito Steyerlt, Tobias Zielonyt, Olaf Nicolait, Jasmina Metwalyt és Philip Rizket. Szinte valamennyien különböző műfajokban dolgoznak, van közöttük szobrász, médiaművész, fotós és filmes is, többségük a kurátor korosztályából. Ebner, mint hangsúlyozta, komoly rizikót vállal, mert csak vadonatúj munkákat mutat majd be és többek között olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogy a túl sok műalkotás nem jár-e ugyanazzal a hatással, mint a túl sok fény, azaz nem tesz-e láthatatlanná dolgokat, jelenségeket. A projekt igyekszik majd választ adni arra is, vannak-e ma is olyan ikonikus motívumok, amelyek meg tudják változtatni a világot.
Florian Ebner, a német pavilon kurátora és ketten a kiválasztott művészek közül: Tobias Zielony és Hito Steyerl. Fotó Kerstin Kokoska, WAZ Foto-Pool
Litvánia Dainius Liškevičius „MUSEUM”-projektjének legújabb változatával készül Velencébe. A döntést a Litván Kulturális Tanács hozta; a projekt realizálásában a Vilniusi Művészeti Akadémia évi 50 külföldi művészt vendégül látó artist-in-residence központja, a Nida Art Colony működik közre. A „MUSEUM” egy folyamatos fejlesztés alatt álló projekt, mely a szovjet éra történéseit dolgozza fel egy fiktív, de számos ponton Liškevičius életrajzi elemeiből „felépített” művész szemszögéből, bepillantást engedve Litvánia 1960-1980 közötti történelmének politikai, társadalmi és kulturális aspektusaiba. Vytautas Michelkevičius kurátor szerint a projekt segít majd megérteni, hogyan élte túl egy kicsi, a külvilág felé nyitottságát megőrzött ország a szovjethatalom évtizedeit.
Dainius Liškevičius. Forrás: kultura.lrytas.lt
Hong Kongban a Művészetfejlesztési Tanács (ADC) és az M+, a 20. és 21. század vizuális művészetének Hong Kong-i múzeuma – melynek épülete most készül a Nyugat-Kowlooni Kulturális Negyed monumentális beruházásainak részeként – együttesen jelentették be Tsang Kin-Wah velencei jelölését. A döntés joga az M+-é volt, a múzeumot az ADC keretében létrehozott biennálé munkacsoport támogatta a szelekciós folyamatban. A 38 éves, tanulmányait Hong Kongban és Londonban végzett művész mára egy olyan érett formanyelvet alakított ki, ami mélyen egyéni, ugyanakkor univerzális kommunikációra alkalmas. Tsang Kin-Wah eszközei a nyelv, a leírt szavak, melyekből számítógépes manipulációval hoz létre installációi alapjául szolgáló szövegeket. Velencére az M+ keretén belül létrejött kurátori team közreműködésével új, helyspecifikus installációval készül.
Tsang Kin-Wah. A Pitch Design Union jóvoltából. Forrás: New York Observer
A cikk lejjebb folytatódik.