Cipruson az Oktatási és Kulturális Minisztérium jelentette be, hogy az ország nemzeti pavilonjában idén Taps Christodoulos Panayiotou állíthat ki. A tárlat kurátora Omar Kholeif, aki Panayiotout a nyílt pályázaton részvett 70 jelentkező közül választotta ki. A 37 éves, Cipruson és Franciaországban élő művész a szigetország kortárs képzőművészetének egyik legismertebb arca, többek között a Documenta 13-on, a berlini, a taipei-i és a busani biennálén is képviselte már hazáját. Táncos, koreográfusi és performer múltja ma is jól érzékelhető alkotásaiban, melyekben a nemzeti identitás kérdéseit boncolgatva gyakran Ciprus meglehetősen hányatott múltjára reflektál. Intenzíven foglalkoztatják a populáris kultúra formái, tartalma, szimbólumrendszere; művei nemcsak ciprusi, hanem mediterrán térségi és szélesebb kontextusban is értelmezhetők. Egyik legismertebb munkájában az euró 2008-as ciprusi bevezetésére reflektált.
Taps Christodoulos Panayiotou. Forrás: facebook
Románia biennálé-résztvevőjét 29 pályázó közül a kulturális minisztérium megbízásából héttagú nemzetközi zsűri választotta ki, melynek döntése értelmében az egyik legismertebb román képzőművész, Adrian Ghenie képviselheti az országot. A 38 éves, Kolozsvárott és Berlinben élő művész a nálunk is jól ismert Plan B galéria egyik alapítója, a közép-kelet-európai térség egyik legdrágább és legdivatosabb fiatal művésze; A hamis Rothko című festménye a Sotheby’s egyik tavalyi londoni árverésén 1,42 millió fontért kelt el. Legutóbbi, nagy visszhangot keltett kiállításának a Pace Gallery adott otthont Londonban. A tárlat a Darwin szobája címet viselte, és ennek a projektnek a továbbgondolt változatával pályázott Ghenie Velencébe is.
Adrian Ghenie: Önarckép Charles Darwinként, 2011, olaj, vászon, 200 x 230 cm. Forrás: uk.phaidon.com
India és Pakisztán idei részvétele bátran nevezhető történelminek, hiszen a két szomszédos ország, melynek múltját súlyos fegyveres konfliktusok is terhelik, ezúttal közös projektet mutat be Velencében. A Mumbaiban élő Shilpa Gupta (39) és a lahorei Rashid Rana (47) kiállítása „Az én Keletem a te Nyugatod” címet viseli. Rana reményei szerint a népes szubkontinens előbb-utóbb olyan régióvá válik, ahol a különböző országokban élők szívesen látott vendégek lesznek a szomszédos országokban, ahol gondolataikat is szabadon kifejezésre juttathatják. A két ország szerény velencei múlttal rendelkezik; India sokáig a nem hivatalos résztvevők közé tartozott, és első, 2011-es hivatalos jelenléte után kihagyta a legutóbbi rendezvényt. A pakisztániaknál a szünet jóval hosszabb volt; 1956 óta először állítanak ki az idén. A mostani részvételt az indiai Gujral alapítvány teszi lehetővé, amit a neves indiai modernista festő, Satish Gujral leszármazottai hoztak létre 2008-ban. Gupta és Rana egyaránt multidiszciplináris művész; Gupta leggyakoribb témái a mindennapokban megjelenő militarizmus, a vallás és az identitás, míg Rana főként a sztereotípiák rögzülésének megfigyelésével, a nemiség kérdéseivel, a városi lét árnyoldalaival foglalkozik.
Shilpa Gupta és Rashid Rana. Forrás: theartnewspaper.com
Örményország számára szimbolikus esztendő az idei, hiszen most emlékeznek meg az örmény genocid 100. évfordulójáról. Az örmény népnek a világban való szétszóródását érzékeltetendő, a diaszpórában élő örmény művészeket hívtak meg a biennáléra. A kulturális minisztérium az örmény származású svájci Adelina Cüberyan von Fürstenberget kérte fel kurátornak, aki közel 20, Nyugat-Európában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint a Közel-Keleten élő művész alkotásaiból építi fel a kiállítást. A bemutatandó művek arra keresik a választ, hogyan élik meg alkotóik „örménységüket”, mennyiben foglalkoztatja őket – jobbára már a népirtást követő harmadik nemzedék tagjaként – a múlt, a szülőföldtől való elszakítottság, eljutnak-e az emlékezéstől a megbocsájtásig. Sajátos lesz a bemutató helyszíne is: a mechitarista rend kolostora San Lazzaro szigetén, amit egy örmény szerzetes alapított 1717-ben, s ami egyfajta hídként szolgált a nyugat-európai és az örmény kultúra között; itt fordították például először örmény nyelvre az európai irodalom számos fontos alkotását.
A biennálé örmény kiállításának helyszíne San Lazzaro szigetén. A mechitarista rend San Lazzaro-i kolostorának jóvoltából
Mexikóban a Nemzeti Képzőművészeti Intézet Karla Jasso kurátort és két, a fővárosban élő művészt, Tania Candianit (41) és Luis Felipe Ortegát (49) kérte fel a részvételre. A két művész „A természet birtoklása” című közös, nagyméretű helyspecifikus installációját építi fel a velencei pavilonban. Az interdiszciplináris projekt, ami igazodik Okwui Enwezor, a biennálé főkurátora koncepciójához is, abból indul ki, hogy Mexico City és Velence is „kétéltű” város, csakhogy míg az egyik ma is a vízen áll és a sok víz problémáinak forrása, addig Mexico City és környéke kiszáradt, tavainak vize eltűnt.
Luis Felipe Ortega, Karla Jasso és Tania Candiani. Forrás: collezionedatiffany.com
Szerbiában a biennálén való részvételért felelős belgrádi Kortárs Művészeti Múzeum jelentette be, hogy az országot idén Ivan Grubanov képzőművész és Lidija Merenik kurátor projektje, az Egyesült Holt Nemzetek fogja képviselni. A 39 éves Grubanov a „régi” Jugoszlávia szétesése előtt született és munkáiban azoknak az országoknak a történelmi sorsfordulóira reflektál, melyek addigi formájukban a XX. században eltűntek a világtérképről. Az érintett országok – köztük a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Dél-Vietnam mellett az Osztrák-Magyar Monarchia – zászlóiból a művész kimossa a festékanyagot és azt új festmények és plasztikák létrehozására használja fel, ily módon kötve össze a múltat, a jelent és a jövőt. Hasonló koncepcióra épült Grubanov 2011-es, számára nemzetközi hírnevet hozó munkája, a Holt zászlók is.
Ivan Grubanov: Halott zászlók, 2011. A művész és a Loock Galerie, Berlin jóvoltából.
Izraelt a Tel Avivban élő 63 éves Tsibi Geva fogja képviselni az idei biennálén. Helyspecikus, a pavilonon kívül és belül egyaránt megjelenő installációja A jelen archeológiája címet viseli. A festményeket, plasztikákat és épületelemeket, lakberendezési tárgyakat is magába foglaló installáció Hadas Maor kurátor szavai szerint „felfejti az identitás rétegeit”, és olyan, Izraelben különösen aktuális kérdéseket jár körül, mint a helyhez kötöttség és a bevándorlás, a haza és a hontalanság, a hibrid identitás, vagy az instabil korunkra jellemző egzisztenciális félelmek. Geva édesapja az első zsidó építész volt, aki mecsetet is tervezett, testvére pedig ugyancsak ismert képzőművész, aki 20 évvel ezelőtt képviselte Izraelt a velencei biennálén.
Tsibi Geva: Fekete holló, 2012, akril, vászon. Forrás: artribune.com
A cikk lejjebb folytatódik.