Ahogy közeledik az 56. Velencei Biennálé megnyitójának napja, úgy árasztják el a nyomtatott és online sajtót a lagúnák városából érkező hírek. Sorozatunk hetedik részével befejezzük a résztvevők bemutatását, átadva a helyet azoknak a beszámolóknak, amelyek néhány hét múlva már a velencei benyomásokat osztják meg az érdeklődőkkel. És persze kívánjuk, hogy minél több arPortal olvasó személyesen is jusson el a nemzetközi kortárs képzőművészet talán legfontosabb eseményére.
Észtországban a Kortárs Művészeti Központ és a kulturális minisztérium jelentette be, hogy a felkért nemzetközi zsűri, melyben a minisztérium is képviseltette magát, a 11 jelentkező közül Jaanus Samma projektjét jelölte a biennáléra. A „Történelem végtelen mélységéből” című, Eugenio Viola olasz kurátorral közösen koncipiált multimédia installáció egy, még a szovjet érában szocializálódott ember sorsának bemutatásán keresztül vizsgálja Észtország közelmúltbeli történetét, olyan kérdéseket állítva a középpontba, mint a hatalom, az erőszak, az üldözés, az egyén kiszolgáltatottsága az emberi jogokat lábbal tipró rezsimeknek. A 33 éves Samma grafika szakon végzett az Észt Művészeti Akadémián; nemzetközi ismertségét egy kolhozigazgató történetének feldolgozásával alapozta meg, akit az ötvenes években börtönbüntetésre ítéltek homoszexualitása miatt. A kiállítás Nápolyban dolgozó kurátora jól ismeri az észt szcénát, több kortárs tárlatot rendezett már Tallinnban is.
Jaanus Samma, forrás: err.ee
A biennálé-projekt kiválasztása Koszovóban is a kulturális minisztérium kompetenciájába tartozik; döntésük értelmében Flaka Haliti állíthat ki Velencében, tárlatának kurátora Nicolaus Schaffhausen, a bécsi Kunsthalle igazgatója lesz, aki hasonló szerepet korábban kétszer is vállalt már a német pavilonban. A minisztérium egyúttal bejelentette azt is, hogy a részvétel költségeinek fedezésére 120 ezer eurót bocsájt rendelkezésre. A 33 éves Haliti a pristinai művészeti akadémián diplomázott, majd a frankfurti Städelschulén csiszolta tudását. Jelenleg Pristinában, Bécsben és Münchenben él. A konceptuális munkáiról ismert művésznő, aki tavaly a bécsi MUMOK-ban is bemutatkozott, a különböző országok és kultúrák közötti „ingázásának” tapasztalatait dolgozza fel munkáiban és gyakran foglalkozik azzal is, hogyan változik a mai, szinte már korlátlan technikai lehetőségek világában a közelség és a messzeség fogalma. A biennáléra Haliti egy helyspecifikus multimédia installációval készül, ami szintén az említett témákat dolgozza fel.
Flaka Haliti, forrás: kosovalive360.com
A Koreai Köztársaságot, két, egyaránt 46 éves művész, a 2009 óta rendszeresen közös projekteken dolgozó Moon Kyungwon és Jeon Joonho képviseli. A kasseli Documentáról is ismert alkotópáros filminstallációi korunk politikai, gazdasági, társadalmi és környezeti változásaira reflektálnak, és azt vizsgálják, hogy azok a veszélyes fordulópontok, amelyekhez az emberiség legújabbkori történelme során eljutott és napjainkban eljut, mennyire kényszerítenek eddigi nézeteink, kialakult álláspontunk revideálására. A művészet szerepét, felelősségét feszegető vizsgálódásaikba gyakran bevonják a társművészetek és a tudomány képviselőit is. A velencei projektben többek között az a remény fogalmazódik meg, hogy a művészet olyan örök vágyainak megvalósításában segíti az embert, mint a nagy távolságok gyors legyőzése és az időutazás.
Moon Kyungwon és Jeon Joonho: The Ways of Folding Space & Flying, 2015, HD Film © Moon Kyungwon & Jeon Joonho; a művészek jóvoltából
Portugáliát a kulturális minisztérium művészeti vezérigazgatóságának bejelentése szerint az 52 éves lisszaboni João Louro képviseli Velencében a „Tükröd leszek – poémák és problémák” című helyspecifikus installációjával, a kiállítás kurátora María de Corral lesz. A festőként és építészként diplomázott művész festményeket, szobrokat, fotókat, videókat, hang- és fényeffektusokat is használ a konceptuális illetve a minimal arttal rokonítható munkáiban és vallja, hogy a műalkotás csak a befogadóval való kapcsolatában nyeri el végleges formáját. Legtöbb munkájában a szó és a kép viszonya, az ábrázolt és a szavakkal leírt valóság közötti kapcsolat foglalkoztatja. Velencei projektje egyfajta összefoglalása lesz az utóbbi években készült és részleteiben különböző kiállításokon már be is mutatott sorozatainak.
João Louro és María de Corral, fotó: João Miranda, forrás: publico.pt
Indonéziában a kulturális minisztérium a Bumi Purnati nevű független művészeti ügynökséget bízta meg a velencei biennálén történő részvétel koordinálásával. A kulturális élet különböző területeinek képviselőiből álló szakértői csoport javaslatára támaszkodva a Bumi Purnati választása Heri Donóra esett. A döntést csak néhány nappal ezelőtt hozták nyilvánosságra, elismerve azt is, hogy az indonéz részvétel csaknem kútba esett, mert belpolitikai problémák miatt nemcsak a kiválasztás húzódott el, hanem az ország részvételi szándékát is késve jelezték. Az 55 éves művész a yogyakartai művészeti főiskolán tanult és ma is ebben a városban él, de más ázsiai országokban, Európában és Ausztráliában is számos rezidenciaprogramon vett részt és most 12 év után másodszor képviselheti hazáját Velencében. Dono elsősorban szobrokat, installációkat és videókat készít, de a progresszív műfajokban is többnyire a tradicionális indonéz kultúra értékeit, gondolat- és formavilágát jeleníti meg.
Heri Dono installációja, forrás: tempo.co
A biennálé görög résztvevőjét 11 pályázó közül választotta ki a kulturális minisztérium által felkért szakmai bizottság. Döntésük értelmében Maria Papadimitriou projektje valósulhat meg a biennálén Gabi Scardi kurátori közreműködésével. Az 58 éves művész Párizsban szerzett diplomát, s hazájában ma már ő is jelentős oktatói munkát végez. Velencébe a „Miért figyeljük az állatokat/Agrimiká?” című projekttel készül, ami – a kiállított anyagok túlnyomó többségéhez hasonlóan – ugyancsak egy multimediális installáció lesz. Az agrimiká szó olyan állatokat jelöl, melyek együtt élnek az emberrel, de ellenállnak a háziasításnak. Papadimitriou azt vizsgálja, hogyan különülnek el egymástól az emberi és az állati viselkedési normák és figyelmeztet: a humán normáktól nem csak az állatvilág tér el; ilyen eltérés az emberek világában is megfigyelhető, amikor a jogokat nem egyformán mérik mindenki számára. Írásunkat Papadimitriou egy korábbi munkája illusztrálja, ami a Földközi-tengert átszelő bevándorlók metaforája: az üvegszilánkokkal teleszórt part az útra a jobb jövő reményében vállalkozók sokszor tragikus sorsára utal.
Maria Papadimitriou: Apparatus, 2011, forrás: artfortheworld.net
Az egyiptomi pavilon három művész, Ahmed Abdel Fatah, Maher Dawoud és Gamal Elkheshen közös, „Látják?” című installációját mutatja be, Hany Alashkar kurátori közreműködésével. Az installáció öt fűvel borított háromdimenziós idomból áll, amik együtt a PEACE (Béke) szó betűit formázzák. A pavilon látogatóinak le kell tölteniük egy applikációt a mobiltelefonjukra, aminek segítségével minduntalan döntési helyzetbe kerülnek és két lehetőség közül kell választaniuk. Ha jól döntenek, eljutnak a PEACE-hez, ellenkező esetben nem. A döntési helyzetek olyanok, hogy a megoldás nem egyértelmű: az első, ösztönös reakció gyakran eltér attól, amit gondos mérlegelés után tennénk. E tekintetben az egyiptomi projekt is középpontba állítja az ösztönösség és a tudatosság kérdését, miközben nem fél attól, hogy a békéhez vezető úttal összefüggésben közhelynek tűnő igazságokat is megismételjen.
Az egyiptomi pavilon installációs elemeinek makettje, részlet, forrás: facebook
A cikk lejjebb folytatódik.