Franciaországot, ahol a velencei részvétel szervezése a Francia Intézet és a kulturális minisztérium hatáskörébe tartozik, az 53 éves Xavier Veilhan fogja képviselni a jövő évi biennálén, bemutatkozásának két kurátora Christian Marclay képzőművész és Lionel Bovier, a genfi Modern és Kortárs Művészeti Múzeum, a MAMCO igazgatója lesz. Veilhan, aki Párizs mellett Georg Baselitznél Berlinben is tanult, a vizuális művészetek szinte minden műfajában aktív: festő, szobrász, fotós, filmrendező, performansz-művész és installációiban rendszerint szinte valamennyi általa művelt műfajt kombinálja. Ha valahol kiállít, többnyire a kiállítótér átalakításával kezdi a munkát; számára a percepció kérdése a legizgalmasabb és azt vizsgálja, milyen tényezők befolyásolják egy-egy műtárgy befogadását – legyen szó egy kiállítótérben történő időszaki szereplésről vagy közterületen történő, időben – elvben legalábbis – korlátlan megjelenésről. Velencei installációja, a Musical Merzbau korábbi munkái szerves folytatásának tekinthető, amennyiben Kurt Schwitters emblematikus alkotása, a Merzbau által inspirálva egy zenei stúdió világát idézi meg. Az általa létrehozott struktúrák a biennálé alatt tényleges keretként fognak szolgálni a legkülönbözőbb zenei irányzatokat képviselő meghívott előadók bemutatkozásához.
Xavier Veilhan: Hintó, 2009, installáció, Versailles. Forrás: cartelderart.com
Izland pavilonja a legutóbbi képzőművészeti biennálén példátlan publicitást kapott. A bemutatott installáció lényegében egy működő mecset volt, amit végül a biennále kellős közepén bezárni kényszerültek. Jövőre az Icelandic Art Center döntése értelmében Egill Sæbjörnsson kap bemutatkozási lehetőséget. A 43 éves, szülőhazája mellett Párizsban is tanult, jelenleg Berlinben élő művész videó-alapú installációi rendszerint az ember és környezete viszonyrendszerét, a „mentális és a fizikai valóság” közötti kapcsolatot vizsgálják. A videók a „mentális valóságot” jelenítik meg, míg az installációkban helyet kapó objektek a fizikait. Sæbjörnsson arra az örök kérdésre keresi a választ, hogyan hatunk mi a világra és hogyan hat a világ ránk. Nem idegen tőle a humor, sőt a mágia sem, és gyakran él az optikai trükkök eszközével is.
Egill Sæbjörnsson. Fotó: Icelandic Art Center, forrás: icelandreview.com
Dél-Korea – korábbi biennálés gyakorlatával szakítva – ezúttal nem egyetlen művészt jelölt ki a részvételre; a kurátor Daehyung Lee egy, egyelőre csak Mr. K-ként emlegetett újságírót és két képzőművészt, Lee Want és Cody Choit vonta be a projektbe. Az, hogy ki rejtőzik a titokzatos Mr. K név mögött, csak később kerül nyilvánosságra. A műfaj itt is az installáció, ami ez esetben Mr. K életét dolgozza fel, aki hosszú évtizedeken keresztül volt a modern Korea történetének szemtanúja. Az installáció épít Mr. K. 1400 tételből álló fotógyűjteményére, bemutatja a nemzeti és a személyes narratívák kapcsolódását, rávilágít az ország történelmének, kultúrájának sajátosságaira, a nemzeti identitástudat alakulására. A kurátor szándéka szerint a feldolgozás nem lesz kinyilatkoztató vagy propagandisztikus jellegű és számos kérdést nyitva fog hagyni, hogy továbbgondolásra késztesse a látogatókat.
Lee Wan: Made in Korea (Szalmapapucs), 2015, videostill, forrás: 313artproject.com
A Fülöp-szigeteken a velencei döntés a National Commission for Culture and the Arts hatáskörébe tartozik. A testület két művészt, Manuel Ocampot (51) és Lani Maestrot (59) jelölte a részvételre, a pavilon nemzeti biztosa pedig Joselina Cruz, a manilai Museum of Contemporary Art and Design igazgatója lesz. Mindkét művész jól ismert az ország határain kívül is, Ocampo már az 1992-es Documentán és az egy évvel későbbi velencei biennálén is szerepelt, míg Maestro munkái többek között a sharjahi, az isztambuli és a havannai biennálékon voltak láthatóak. A bemutatandó projekt címe Az összehasonlítás spektruma lesz. Mindkét művész hosszabb időt töltött, illetve tölt ma is külföldön, az USÁ-ban, Spanyolországban, Franciaországban és Kanadában, ezért magától értetődően foglalkoztatják őket a különböző kultúrák közötti hasonlóságok és eltérések, amelyeket műveikben is feldolgoznak. Az eltérő kultúráknak a munkásságukra gyakorolt hatása a projektben jól nyomon követhetővé válik, hiszen a korábbi, évtizedekkel ezelőtt született és a legfrissebb munkák együtt kerülnek bemutatásra.
Manuel Ocampo. Fotó: MM Yu, forrás: artasiapacific.com
Lengyelországban a kulturális miniszter által vezetett zsűri 43 pályázó közül választotta ki a velencei részvételre az 52 éves Sharon Lockhartot. A Los Angelesben élő amerikai film- és fotóművész már korábban bekapcsolódott a lengyel művészeti életbe, a Little Review című velencei projektje is lengyel ihletésű. A Little Review (lengyelül: Maly Przeglad) a Nasz Przeglad című, 2. világháború előtti lengyel napilap gyermekeknek készült melléklete volt, aminek létrehozását az 1942-ben a treblinkai haláltáborban mártírhalált halt neves lengyel orvos, pszichopedagógus és író, Janusz Korczak kezdeményezte. Lockhart ennek a mellékletnek a történetét mutatja be fotósorozatok és lefordított írások segítségével, s ezen keresztül foglalkozik filmjében sokkal általánosabb megközelítésben is a gyermekkor vége és a serdülőkor problémáival.
Részlet Sharon Lockhart Milena, Milena című 2015-ös kiállításáról a luzerni Kunstmuseumban, © Sharon Lockhart, fotó: Marc Latzel
Libanont az ország kulturális minisztériuma által bejelentett döntés értelmében a zongoraművészként indult és a képzőművészetre az ezredforduló környékén „átnyergelt” 49 éves Zad Moultaka képviseli majd, míg a bemutató kurátora Emmanuel Daydé művészettörténész és műkritikus lesz. A Sacrum című projekt egy multimédia installáció, amit a Libanonban feltárt ősi barlangok inspiráltak. A művet Velence egyik történelmi templomában, a Santa Maria della Misericordia-ban mutatják be. A múltból merített inspiráció egy nagyon mai téma, a Közel-Kelet helyzetének feldolgozásában jelenik meg. „Ezekben az időkben, amikor a Közel-Kelet szemünk láttára omlik össze és semmisül meg testvérháborúkban, minden gondolatunkat az árnyékát előrevetítő katasztrófának kell motiválnia” – vallja a művész és hozzáteszi, hogy „földünk lángol, gyökereink elszakadtak, jövőnk közönybe fullad.”
Zad Moultaka, forrás: myartguides.com
Szlovéniát egy fiatal művésznő, a 34 éves Nika Autor képviselheti jövőre Velencében, a pavilon kurátora Andreja Hribernik, a Koroška Gallery of Fine Arts igazgatója lesz. A hazáján kívül Finnországban és Lengyelországban is tanult Autor festményein, grafikáin, fotóin és videómunkáin rendszerint a mindennapi közvetlen környezetéhez való viszonyát dolgozza fel. Egyéni munkássága mellett tagja az általa alapított Obzorniška Fronta nevű művészcsoportnak is, amely rövidfilmekben vezet be az ideológia szolgálatába állított szlovén filmhíradók világába. Autor és csoportja számára a nemzetközi kiugrást a párizsi Jeu de Paume-ban 2015-ben rendezett, The News is ours című kiállítás hozta meg.
Enteriőr Nika Autor The News is ours című kiállításáról a párizsi Jeu de Paume-ban, 2015. Forrás: a művész honlapja
A cikk lejjebb folytatódik.