Az idén tíz éves évfordulót tartó, szineiben királykékre váltó Viannafair nem csapott nagy ünneplést, visszafogottabb volt a korábbi évekhez képest. A szervezők tették a dolgukat, és médiafelhajtás helyett professzionalitásra törekedtek. Három évvel ezelőtt vette meg a vásárt két orosz befektető, kineveztek két supermodell külsejű vásárigazgatót, akik az összes létező reklámfogást kihasználva népszerűsítették a vásárt.Tavaly kiszállt az egyik tulajdonos, most, egy hónappal a vásár kezdete előtt az egyik vásárigazgató, így az idén a kazahsztáni születésű Christina Steinbrecher-Pfandt egyedül vezényelt le mindent.
VIENNAFAIR 2014 The New Contemporary – Christina Steinbrecher-Pfandt
© VIENNAFAIR / Christian Jungwirth
Bár csöndesebb volt a kommunikáció, és unalmasabb a vásár ( beleértve a kiállított anyagot is) tulajdonképp helytálló a záróközlemény első mondata, amely szerint a Viennafair idei kiadása több látogatóval, több nemzetközi gyűjtő részvételével és elégedett galériákkal zárta be kapuit. 25 274 látogató – ez több, mint eddig bármikor. Szám szerint is nőtt a különböző programokon részt vevő gyűjtők száma, és a galéristák többsége több új gyűjtő, illetve első vásárló felbukkanásáról számolt be, emellett kapcsolatrendszerük bővülésével is elégedettek. A résztvevő galériák számát csökkentették, de több figyelmet fordítottak a kiszolgálásukra.
A tízéves jubileum alkalmából, de hagyományteremtő szándékkal rendeztek egy gálavacsorát, amelyen a kiállító galériák és a vásár által meghívott gyűjtők vettek részt. A vacsora bent az épületben zajlott, így utána még volt lehetőség visszamenni a kiállítótérbe, megmutatni újra a standot. Ez a közvetlenség nemcsak kapcsolatokat, egy jó hangulatú estét, de közvetlen eladásokat is eredményezett.
Gyűjtői csoportok érkeztek – Ausztrián és Oroszországon kívül természetesen – Belgiumból, Németországból, Horvátországból is. Az Új energiák szekció kiemelt tényezője Románia volt, több galéria mutatkozott be tőlük, és panelbeszélgetést tartottak a kortárs művészeti szcéna, a kolozsvári iskola „felemelkedéséről”, de ez már inkább egy kicsit „utánlövése” volt a jelenségnek, nem esett szó semmi különösebben releváns új tényről.
A Vienna Focus Baku városára és Azerbajdzsán művészeti életére fókuszált,a Yarat nevű non-profit szervezett hozott friss munkákat, különböző médiumokban.
Új kezdeményzésként a szervezők festősarkot rendeztek be a kiállítótérben gyerekeknek és alkotókedvű felnőtteknek.
VIENNAFAIR 2014 The New Contemporary © VIENNAFAIR / Christian Jungwirth
VIENNA Focus: Azerbaijan egyik programja, háttérben Várnai Gyula installációja Neon Peace 2008/20014
Villáminterjúnk Christina Steinbrecher-Pfandttal, a Vienna Fair művészeti igazgatójával a vásár ideje alatt született.
A vásár igazgatója az artPortal rendelkezésére állt, a helyi sajtófőnök többször is leszögezte, nagyon fontos számukra a magyar jelenlét és minden egyes tudósítás a magyar sajtóban, de igyekeztek röviden és óvatosan kommunikálni.
artPortal: Van-e az idei vásárnak kiemelt figyelmet érdemlő új eleme?
Christina Steinbrecher-Pfandt (Ch.SP.): Természetesen minden évben szolgálunk újdonságokkal, idén azonban a hangsúly nem az új elemeken van, hanem azon, hogy tovább finomítsuk a meglévőket. Az elmúlt egy-két évben nagyjából kialakult már egy működőképes struktúra, ennek elemeit szeretnénk tovább csiszolni, hogy még jobban meg tudjunk felelni a galériák és a gyűjtők elvárásainak.
Apropó, gyűjtők. Egy vásár egyik legfontosabb értékmérője a galériák szemében, hogy mennyi komoly gyűjtő figyelmét tudja felkelteni. Mire számíthatunk az idén?
Ch.SP.: Hogy összesen hány gyűjtő keresi fel a vásárt, azt nem tudhatjuk, azt viszont igen, hogy mintegy 350-re tehető azoknak a komoly, ismert gyűjtőknek a száma, akik az általunk kínált lehetőségeket és szervezett programokat igénybe véve lesznek itt.
Ebben az esetben önök ismerik ennek a körnek a földrajzi összetételét is.
Ch.SP.: Igen. Némi kerekítéssel azt mondhatjuk, hogy 60%-uk képviseli a közép-európai régiót, 20%-uk Kelet-Európát, és a maradék 20% érkezik más régiókból, zömmel Nyugat-Európából és Észak-Amerikából, de jönnek például gyűjtők a közel-keleti térségből is.
A közép- és kelet-európai galériák számára nagyon fontos, hogy megmutassák magukat egy olyan vásáron, mely magát kontinensünk nyugati és keleti régiója közötti hídként definiálja. Itt azonban nem akarnak maguk között maradni, hanem szeretnének szélesebb nemzetközi kontextusba ágyazva megjelenni, felkeltve a nyugati gyűjtők figyelmét is. A galériák és a gyűjtők közötti jelenlegi földrajzi arányok ön szerint hosszabb távon vonzóak tudnak maradni a közép- és kelet-európai galériák szemében?
Ch.SP.: Értem a kérdést, és jogosnak tartom a mögötte lévő igényt is. Azon dolgozunk, hogy a vásár nemzetközi dimenzióit minden irányban tovább bővítsük. Ebben vannak is már eredményeink, de a nagyobb változások eléréséhez idő kell és a kapkodást mindenképpen szeretnénk elkerülni.
Ön bizonyára tudja, hogy az Art Market Budapest is igen komoly ambíciókat táplál a közép- és kelet-európai régió vonatkozásában. Melyik fogalom írja le ön szerint a leginkább a két vásár egymáshoz való jelenlegi viszonyát: a konkurencia-harc, a békés egymás mellett élés vagy az együttműködés?
Ch.SP.: Természetesen ismerjük és kölcsönösen meg is látogatjuk egymást. Nem gondolom, hogy konkurencia-harcról lenne szó, a jelenlegi helyzetre leginkább a békés egymás mellett élés illik, de nem zárható ki a későbbi együttműködés lehetősége sem.
VIENNAFAIR 2014 The New Contemporary © VIENNAFAIR / Christian Jungwirth
A cikk lejjebb folytatódik.