A kiállítás címe József Attila – a konzervatív versolvasókat rendre felkavaró – Szabad-ötletek jegyzéke címen kiadott feljegyzéseire utal. A Magyar Elektronikus Könyvtár bevezetője, jobban mondva intelme szerint J.A. ezen írásainak kiadása “a magyar irodalom egyik legvitatottabb kérdése, mely sokak véleménye szerint soha nem szabadott volna, hogy a közönség elé kerüljön. Egy ember világának azon mélységeit tárja fel, melyek talán jobb, ha sosem kerülnek napvilágra.” A kurátori koncepció alapját a költő József Attila és festő Pap Gábor közötti analógia képzi. A két alkotó életrajza között valóban fellelhető némi párhuzam: egyrészt mindkettőjük életében szerepet játszik Öcsöd, az alföldi község. J.A. gyerekkorában két évet töltött itt és feljegyzései szerint: “Öcsödön rossz volt.” Pap pedig itt nőtt fel, jelenleg is itt él és dolgozik. A Szabad-ötletek jegyzéke a költő utolsó, harminckettedik életévében született, egy életmű lezárásaképp, míg Pap művészeti karrierje ezzel azonos életkorban, a Why not című sorozatot bemutató, Szabadulóötletek jegyzéke tárlattal kezdődik.
(Fotó: Juhász István, a művész és az Artkartell jóvoltából)
Míg József Attila öcsödi tartózkodása egy külső befolyás általi, kényszerített helyzet volt, addig Pap Gábor számára Öcsöd az ismerősbe való menekülés, egy belső de-, majd rekonstrukció helyszíne. Pap 2020-ban, a Képzőművészeti Egyetemen való tanulmányai lezárását követően tért haza, de nem a boldog vidéki lét csalóka ígérete miatt; jelen esetben az ismerős, de egyben nyugtalanító otthon a szenvedés tere is. Pap bebunkerezte magát, csakúgy, mint ahogy az erejüket vesztett, haldokló macskák is “próbálnak bevackolni, fészket keresni, egy helyet, ahol biztonságban érzik magukat, ahol elbújhatnak a világ szeme elől.” A Szabadulóötletek jegyzéke és tágabb értelemben az alkotás ebben a személyes kálváriában egy transzcendentális erőként, megmentőként van jelen.
(Fotó: Juhász István, a művész és az Artkartell jóvoltából)
A tárlat a Why not című sorozat nyolc, nagyjából azonos méretű, de formájukat tekintve eltérő, aszimmetrikus keretezésű képből áll, amelyek hagyományos módon, egymástól egyenlő távolságban kerültek fel a falra. A képek komplex kuszaságát az installáció harmonikussága ellenpontozza, így a kurátori felvezetés és a művész narratívája – miszerint itt valami nagy para, jelentős “pokoljárás” van terítéken – ellenére a kiállítás terébe kellemes belépni. A művész maga tervezi és készíti el az absztrakt kereteket, amelyek egy-egy füzetből kitépett lapra emlékeztetnek. A keret és a vászon előkészítését leszámítva minden kiállított mű legfeljebb egy nap, pontosabban egy-egy álmatlan éjszaka alatt készült el, az egész sorozat pedig kevesebb, mint négy hónap alatt. A festmények egy jegyzetfüzetbe firkált, a művész belső valóságát leképező remixek pontos nagyításai – ez a fajta spontán önkifejezés leginkább az art brut tágan értelmezhető irányzatába illeszthető.
(Fotó: Juhász István, a művész és az Artkartell jóvoltából)
A képek előtt aztán sokáig el lehet időzni különböző szimbolikák után kutatva.
A sorozat első, hengerÉn című képén például felbukkan egy Kópé szeletnek tűnő fallosz, egy lány a Tinderről és egy isteni szempár, a Teremtő, aki jót röhög az egészen; az utolsón, a nehéz szülésen pedig egy fekáliára emlékeztető önarckép tűnik fel. Mind a nyolc képben van valami a vidéki élet nyers magányából, a melós élet – az úgynevezett kőművészet – falazós, téglázós monoton porából és persze a megfáradt vagy éppen túlhevített elme asszociációs örvényéből. Pap művészetének alaptézise, miszerint az “legyen olyan, mint az élet, amilyennek én látom: ilyen undormányos”, tulajdonképpen teljesül.
(Fotó: Juhász István, a művész és az Artkartell jóvoltából)
Az emlékképek – csakúgy, mint az érzelmek – sajátos tulajdonsága a “spontán feltörés”. Pap rajzolási stratégiája, a naplószerű funkcióval bíró jegyzetfüzet mindennapos gyakorlattá teszi az emlékek rögzítését, feldolgozását és újrarendezését. Mint ahogy ez a legtöbb dologgal van, a szorongást is jobb nem bent tartani: az alkotó ebben az esetben a kibeszélés helyett kirajzolással tesz kísérletet a belső őrlődés feloldására, ám ezekből a rajzokból mégsem áll össze egy egyértelmű narratíva. És talán jobb is, hiszen így a befogadó számára bőven marad még felfedezésre váró titok és különösség. Pap képei a mindennapos külső-belső történések töredezettségét ragadják meg. A valóságos élettel szemben a szubjektív tapasztalat e hasadásai a tárlat egészét tekintve mégis valamiféle nyugodt egységet mutatnak. A képekben rejlő szabályellenesség egyszerre szorongató és játékos. Mint általában az ellentmondások, Pap festményei a furaságukkal együtt hívogatók. Behúznak egy bensőséges, mégis rideg bunkerbe, amelyből nincs kiút, hiszen ki vagyunk téve egy olyan életnek, amely mindig a miénk.
Rieder Gábor “egy nagy formátumú életművet” vizionál a kiállítás leírásában és a megnyitót követő visszajelzések ezt csak méginkább megerősítik – Pap képei önmagukban, bárminemű analógia nélkül is bőven megállják a helyüket; kevés ennél izgalmasabb dolgot látni ma a kortárs magyar képzőművészeti szcénában.
- Kurátor: Rieder Gábor
- Megnyitó: 2023. március 31., 19–21 óra
- A kiállítás megtekinthető (telefonos egyeztetéssel: +36 30 847 5178): 2023. április 1–28.
- Pap Gábor és Rieder Gábor 2023. április 14-én pénteken tárlatvezetést is tartanak. Az eseményről bővebb információ itt olvasható.
- Artkartell Projectspace, 1033 Budapest, Szentendrei út 89-95.
