A kiállítás címe József Attila – a konzervatív versolvasókat rendre felkavaró – Szabad-ötletek jegyzéke címen kiadott feljegyzéseire utal. A Magyar Elektronikus Könyvtár bevezetője, jobban mondva intelme szerint J.A. ezen írásainak kiadása “a magyar irodalom egyik legvitatottabb kérdése, mely sokak véleménye szerint soha nem szabadott volna, hogy a közönség elé kerüljön. Egy ember világának azon mélységeit tárja fel, melyek talán jobb, ha sosem kerülnek napvilágra.” A kurátori koncepció alapját a költő József Attila és festő Pap Gábor közötti analógia képzi. A két alkotó életrajza között valóban fellelhető némi párhuzam: egyrészt mindkettőjük életében szerepet játszik Öcsöd, az alföldi község. J.A. gyerekkorában két évet töltött itt és feljegyzései szerint: “Öcsödön rossz volt.” Pap pedig itt nőtt fel, jelenleg is itt él és dolgozik. A Szabad-ötletek jegyzéke a költő utolsó, harminckettedik életévében született, egy életmű lezárásaképp, míg Pap művészeti karrierje ezzel azonos életkorban, a Why not című sorozatot bemutató, Szabadulóötletek jegyzéke tárlattal kezdődik.
Míg József Attila öcsödi tartózkodása egy külső befolyás általi, kényszerített helyzet volt, addig Pap Gábor számára Öcsöd az ismerősbe való menekülés, egy belső de-, majd rekonstrukció helyszíne. Pap 2020-ban, a Képzőművészeti Egyetemen való tanulmányai lezárását követően tért haza, de nem a boldog vidéki lét csalóka ígérete miatt; jelen esetben az ismerős, de egyben nyugtalanító otthon a szenvedés tere is. Pap bebunkerezte magát, csakúgy, mint ahogy az erejüket vesztett, haldokló macskák is “próbálnak bevackolni, fészket keresni, egy helyet, ahol biztonságban érzik magukat, ahol elbújhatnak a világ szeme elől.” A Szabadulóötletek jegyzéke és tágabb értelemben az alkotás ebben a személyes kálváriában egy transzcendentális erőként, megmentőként van jelen.
A tárlat a Why not című sorozat nyolc, nagyjából azonos méretű, de formájukat tekintve eltérő, aszimmetrikus keretezésű képből áll, amelyek hagyományos módon, egymástól egyenlő távolságban kerültek fel a falra. A képek komplex kuszaságát az installáció harmonikussága ellenpontozza, így a kurátori felvezetés és a művész narratívája – miszerint itt valami nagy para, jelentős “pokoljárás” van terítéken – ellenére a kiállítás terébe kellemes belépni. A művész maga tervezi és készíti el az absztrakt kereteket, amelyek egy-egy füzetből kitépett lapra emlékeztetnek. A keret és a vászon előkészítését leszámítva minden kiállított mű legfeljebb egy nap, pontosabban egy-egy álmatlan éjszaka alatt készült el, az egész sorozat pedig kevesebb, mint négy hónap alatt. A festmények egy jegyzetfüzetbe firkált, a művész belső valóságát leképező remixek pontos nagyításai – ez a fajta spontán önkifejezés leginkább az art brut tágan értelmezhető irányzatába illeszthető.
A képek előtt aztán sokáig el lehet időzni különböző szimbolikák után kutatva.
A sorozat első, hengerÉn című képén például felbukkan egy Kópé szeletnek tűnő fallosz, egy lány a Tinderről és egy isteni szempár, a Teremtő, aki jót röhög az egészen; az utolsón, a nehéz szülésen pedig egy fekáliára emlékeztető önarckép tűnik fel. Mind a nyolc képben van valami a vidéki élet nyers magányából, a melós élet – az úgynevezett kőművészet – falazós, téglázós monoton porából és persze a megfáradt vagy éppen túlhevített elme asszociációs örvényéből. Pap művészetének alaptézise, miszerint az “legyen olyan, mint az élet, amilyennek én látom: ilyen undormányos”, tulajdonképpen teljesül.
Az emlékképek – csakúgy, mint az érzelmek – sajátos tulajdonsága a “spontán feltörés”. Pap rajzolási stratégiája, a naplószerű funkcióval bíró jegyzetfüzet mindennapos gyakorlattá teszi az emlékek rögzítését, feldolgozását és újrarendezését. Mint ahogy ez a legtöbb dologgal van, a szorongást is jobb nem bent tartani: az alkotó ebben az esetben a kibeszélés helyett kirajzolással tesz kísérletet a belső őrlődés feloldására, ám ezekből a rajzokból mégsem áll össze egy egyértelmű narratíva. És talán jobb is, hiszen így a befogadó számára bőven marad még felfedezésre váró titok és különösség. Pap képei a mindennapos külső-belső történések töredezettségét ragadják meg. A valóságos élettel szemben a szubjektív tapasztalat e hasadásai a tárlat egészét tekintve mégis valamiféle nyugodt egységet mutatnak. A képekben rejlő szabályellenesség egyszerre szorongató és játékos. Mint általában az ellentmondások, Pap festményei a furaságukkal együtt hívogatók. Behúznak egy bensőséges, mégis rideg bunkerbe, amelyből nincs kiút, hiszen ki vagyunk téve egy olyan életnek, amely mindig a miénk.
Rieder Gábor “egy nagy formátumú életművet” vizionál a kiállítás leírásában és a megnyitót követő visszajelzések ezt csak méginkább megerősítik – Pap képei önmagukban, bárminemű analógia nélkül is bőven megállják a helyüket; kevés ennél izgalmasabb dolgot látni ma a kortárs magyar képzőművészeti szcénában.
- Kurátor: Rieder Gábor
- Megnyitó: 2023. március 31., 19–21 óra
- A kiállítás megtekinthető (telefonos egyeztetéssel: +36 30 847 5178): 2023. április 1–28.
- Pap Gábor és Rieder Gábor 2023. április 14-én pénteken tárlatvezetést is tartanak. Az eseményről bővebb információ itt olvasható.
- Artkartell Projectspace, 1033 Budapest, Szentendrei út 89-95.