Ha egy festményt olyan helyen állítanak ki, ahol meg is lehet vásárolni, akkor az a pandémia idején is megtekinthető „élőben”; ha viszont olyan helyen, ahol megvásárlására nincs lehetőség, akkor ez a kép jelenleg a tiltott gyümölcsök kategóriájába tartozik. Ez a mondat első hallásra meglehetősen bizarrul hangzik, de tükrözi a valóságot: a múzeumok ugyanis nagyon sok helyen kapuik bezárására kényszerültek, miközben a galériák és a műkereskedések, mint kereskedelmi egységek továbbra is nyitva tarthatnak. Ez, valljuk be, egy elég ellentmondásos helyzet, amiből a kiút nyilvánvalóan nem lehet a kereskedelmi galériák bezárása, ezzel ugyanis a hatóságok azt mondanák ki, hogy egy műtárgy megvásárlása a pandémia időszakában nagyobb egészségügyi kockázatot jelent, mint egy doboz mosóporé vagy egy porszívóé, ami nem fedné a valóságot.
Persze ezt a helyzetet a múzeumok zárvatartása mellett érvelők is igyekeznek a maguk javára fordítani, mondván, ha a kereskedelemben nincs diszkrimináció a műtárgypiaccal szemben, akkor a kulturális szférában sem lenne indokolt a „pozitív diszkrimináció” a múzeumokkal szemben.
Azt azonban látni kell, és a múzeumok ezt előszeretettel hangoztatják is, hogy a fertőzésveszély szempontjából a múzeumok messze más kategóriába sorolódnak, mint a kulturális tömegrendezvények vagy akár a színházak. Pedig a velük szembeni megengedőbb eljárás mellett szót emelve a legfontosabb lehetséges érvet általában nem nagyon hangsúlyozzák: azt, hogy
egy múzeumban az egységnyi területre jutó emberek száma általában jóval alacsonyabb, mint szinte bárhol másutt.
Ez alól persze sok kivétel van, ám ezek a kivételes helyzetek kizárhatók, vagy a jelenlegi körülmények között fel sem merülhetnek. Sokan szoktak például összegyűlni a kiállításmegnyitókon, ám ezekről a múzeumok most készséggel lemondanának vagy áttennék azokat a virtuális térbe. Rendszerint sokan tolonganak a blockbuster kiállításokon is, ám ilyenek jelenleg gyakorlatilag nincsenek és a múzeumi vezetők nyilatkozataiból kiindulva a belátható jövőben nem is nagyon lesznek, mivel útjukban a pandémia miatt nagyon komoly pénzügyi és logisztikai akadályok tornyosulnak. És végül, vannak olyan múzeumok, ahol valóban állandó (volt) a tömeg. Ezek többnyire a világ legfontosabb múzeumai, ahol a látogatók között igen magas a turisták aránya. Ők viszont mindaddig kiesnek, amíg az akut járványhelyzet el nem múlik. Nem véletlen, hogy a firenzei Uffizi, ahol korábban órákig kellett várni a bejutásra és a látogatás élvezeti értékét jelentősen rontotta az ismertebb műtárgyak előtt tolongó tömeg, most, amikor végre sok más olasz múzeummal együtt kinyithatott, azzal ösztönzi látogatásra a helyieket, hogy ilyen „intim együttlétre” kedvenc festményeikkel évtizedek óta nem volt és – ha egyszer majd vissza lehet térni a normalitáshoz – nagyon soká nem is lesz lehetőség.
Az újranyitás melletti érvként hozzák fel a múzeumok az általuk kidolgozott, többnyire igen szigorú higiéniai koncepciót, az ennek betartását felügyelni és ellenőrizni tudó személyzet más intézményeknél lényegesen nagyobb létszámát, a levegőtisztaság biztosításának általában az átlagosnál ugyancsak sokkal jobb feltételeit, és természetesen hivatkoznak arra is, hogy nemzetközi szinten sem ismert egyetlen eset sem, amikor egy múzeumot a pandémia kitörése óta fertőzési gócként azonosítottak volna. A múzeumok készek arra is, hogy a látogatás rendjének átalakításával, pl. az egyidejűleg az intézményben tartózkodók számának limitálásával, kötelező haladási útvonalak kijelölésével, az iskolai csoportok látogatásának szüneteltetésével vagy a normál nyitvatartási időn kívüli lebonyolításával is minimalizálják a fertőzésveszélyt. A múzeumi érvek egy másik csoportja gazdasági jellegű és arról szól, hogy a hosszú zárvatartás a csőd szélére sodorja az érintett intézményeket. Ez valóban így van, az USÁ-ban például máris több múzeum jelezte, hogy nem fog tudni újranyitni. De bármennyire is jogos ez az érv, a döntéshozókat várhatóan mégsem fogja nagyon meghatni, mert számos más ágazat is elmondhatja magáról ugyanezt. Remélhetőleg hatásosabbak lehetnek azok az érvek, amik a kultúra jelentőségére hívják fel a figyelmet, jelezve, hogy annak nagyon sok területe éppen egy olyan időszakban vált hozzáférhetetlenné, amikor az embereknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Igen fontos lenne tehát legalább egy „kulturális alapellátás” biztosítására, ami többek között a múzeumok újranyitásával lenne a legkockázatmentesebben biztosítható.
A kulturális szféra leállásának következményeiről épp a napokban tett közzé sokkoló számokat egy, a francia SACEM (Société des Auteurs, Compositeurs et Éditeurs de Musique) megbízásából az Ernst & Young által készített tanulmány. Eszerint
az Európai Unió országaiban a válság előtt a kulturális ágazat hozzájárulása a bruttó nemzeti össztermékhez már nagyobb volt, mint a telekommunikációs vagy a gyógyszeriparé.
Ugyanakkor az ágazat visszaesése is meghaladta például a turizmusét vagy az autóiparét.
A múzeumok néhány országban egyenként próbálnak hatni a döntéshozókra, míg másutt összefogva teszik ezt. Németországban például a hét elején több mint 50 múzeum, köztük a legnagyobbak vezetői fordultak közös levélben Monika Grütters kulturális államminiszterhez és a tartományi kormányokhoz, hangsúlyozva, hogy „az emberek ki vannak éhezve a kultúrára és ezt az éhséget a társadalmi szolidaritás megkérdőjelezése nélkül is csillapítani lehetne”.
A kormányoknak, ha úgy tetszik, még taktikai szempontból is érdemes volna mérlegelniük a múzeumok újranyitását. Az élet újraindításának követelése – lényegében függetlenül attól, hogy ennek feltételei mennyire adottak – szinte mindenütt egyre hangosabb és néhány országban már komolyabb, erőszakos utcai megmozdulásokhoz is vezetett.
A múzeumok újranyitása jelzésértékű lehet annak demonstrálásában, hogy egy kormány folyamatosan mérlegeli az újranyitás lehetőségét és differenciáltan eljárva meg is hozza a korlátozásokat feloldó döntéseket ott, ahol ezzel nem veszélyezteti a járvány elleni védekezés eredményességét.
● Frissítés, február 2.
Írásunk megjelenése óta több országban napirendre került a múzeumok újranyitása – néhány országban külön ezt a szférát érintő szabályozással, míg másutt a lockdown enyhítését szolgáló intézkedéscsomag részeként.
Lengyelországban már ezen a héten, Ausztriában a jövő héten nyithatnak újra a múzeumok. Olaszországban a napokban bővítették azon tartományok körét, ahol a múzeumok látogatókat fogadhatnak. Mostantól kinyithatnak a múzeumok Calabriában, Emilia Romagnában, Lombardiában, Szicíliában és Venetoban is. Az USÁ-ban államonként eltérő a helyzet. A nagy New York-i múzeumok már nyitva vannak – közülük a MoMA-t az egészségügyi dolgozók szeptember 30-ig ingyenesen látogathatják – míg más városok közismert múzeumai közül a bostoni Museum of Fine Arts február 3-án, az Art Institute of Chicago február 12-én, a Museum of Contemporary Art Chicago március 2-án nyitja meg kapuit. A nyugati part nagy múzeumai Los Angelesben és San Franciscoban továbbra is zárva tartanak.
A múzeumok újranyitása szinte mindenütt komoly korlátozásokkal történik. A kiállítások számos helyen csak előzetes regisztrációval látogathatóak, a létszám többnyire limitált. Sok múzeum rövidített nyitvatartással működik és van olyan is, ahol a kiállításoknak csak egy részét lehet megnézni.
Idehaza egyelőre nem sok történt a múzeumok újranyitása ügyében. A Momentum a napokban előállt ugyan egy 5+1 pontos újranyitási tervvel, de ennek a kulturális területtel foglalkozó pontja csak a színházak és a mozik korlátozott kapacitással történő újranyitását javasolja, a múzeumokról nem ejt szót.
● Frissítés, február 10.
Számos országban nem csitul a vita a múzeumok újranyitása körül. Legutóbb Franciaországban kérte csaknem száz múzeumi vezető az újranyitás engedélyezését a kulturális minisztertől. Az aláírók között van számos ismert intézmény vezetője, a legnagyobbak azonban többnyire hiányoznak, vélhetően azért, mert esetükben az újranyitás a továbbra is érvényes megszorítások és a külföldi látogatók teljes hiánya miatt csak mélyítené a büdzséjükben tátongó lyukat. Más a helyzet a látogatóikat elsősorban a helyi közösségből toborzó kisebb múzeumokban, amiknek a hosszú lockdown már a létét fenyegeti. Ezt jelzi például, hogy míg a párizsi Centre Pompidou igazgatója nem szerepel az aláírók között, fiókintézményük, a Centre Pompidou-Metz vezetője igen. A dél-franciaországi Perpignan városa most olyan lépésre szánta el magát, amit eddig inkább csak a vendéglátóiparból ismertünk: a polgármester úgy döntött, hogy a központi intézkedésekkel szembemenve kinyittatja a város múzeumait, mondván, „a vírussal sokáig együtt kell élnünk, ideje, hogy hozzászokjunk”. Hogy a bejelentés csak a nyomásgyakorlás eszköze, vagy a város valóban a múzeumok megnyitására készül, ma még nem tudható. A legismertebb ottani múzeum, a városban született és XIV. Lajos portréjával ismertté vált festő, Hyacinthe Rigaud életművét bemutató, róla elnevezett múzeum honlapján egyelőre az olvasható, hogy az intézmény a hatósági előírásoknak megfelelően zárva tart.
Nyitókép: KwieKulik: Foglalkozás Dobromierz-zsel, 2008 videó, Blu-Ray, ed. 3/5, 31’6” Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
