Az artportal sorozata, a Villámvezetés a tárlatvezetések élményét idézi meg. Olyan kiállításokra invitálunk, amelyek a járványhelyzet miatt bezártak vagy már, esetleg még nem valósultak meg az eredetileg elképzelt formájukban.
Az itt következő képek egy sorozat, egy nagyobb munka részei. A Holocaust címet viselő szériáról van szó, amelynek bemutatása most, az auschwitzi halálátábor felszabadításának 75. évfordulója körül mindenképp aktuális volna, de ezt az elmúlt hónapok korlátozásai közepette egyelőre nem lehetett megtenni. Már csak azért sem könnyű most a prezentálás, mert Lajtai munkáit a nagy lépték jellemzi.
„Nekem egy elkészült műtárgy, egy kiválasztott téma tisztességes, alapos felrajzolását jelenti. Nagy témákat választok, ezért akkorák a képek, amekkorák” – mondta a művész a képek válogatásakor. Azonos méretű, keretezett képekből álló pannók, vagy inkább kép-csoportok, amelyek erejét egyrészt éppen a lépték és a szerialitás, másrészt valamiféle esszenciális látvány és atmoszféra adja, amely képtöredékekből, egymásra rétegződő síkokból áll össze. A Holocaust sorozat gondolati hátteréről Lajtai Péter beszél.
„A fotó a valóság. A dokumentálás világából lépett a képzőművészet világába. Én nem használom a fénykép valóságtartalmát. Azon mesterkedek, hogy egyszerre több egymás feletti réteget, azok eltérő tartalmát mutassam meg” – mondta munkamódszeréről Lajtai Péter, a vele 2015-ben készült interjúnkban. A Holocaust sorozat képeihez az auschwitzi barakkok falait fényképezte előtér gyanánt és a birkenaui szögesdrótokat háttérként, így a szögesdrót mintegy áthatol a falon, bejut mindenhová, átsző mindent. Nem pusztán maga a motívum, a drót és a tüske, hanem a szögesdrót mint anyag és mint metafora. A barakkok pusztulás-levegője lengi be a képeket. Kertész Imre a „KZ univerzumáról” és a „táborok maradandóságáról” beszél, ez itt a szögesdrót és barakk univerzuma, mindenütt jelenvalósága.
„A Holocaust képek esetében a képalkotó elemek száma sokszor meghaladja a 100, 200 darabot” – írja az alkotó a munkák mellé. Fragmentumokból, széttört valóság- és látványdarabokból, fraktálokból összeálló kompozíciókat látunk, ahol a valódi látvány feloldódik, szétíródik maradékaira, szuggesztív töredékeire.
Lajtai munkamódszerében vászonra vagy papírra nyomtatott, bekeretezett képek jelentik a végeredményt, amelyeket vagy üveg, vagy fólia fed, a nagyméretű installációk ezekből állnak össze és kiállításain a falon látható munkákhoz sokszor tárgyakat is társít a térben. Ennek a sorozatnak a képeit majd papírra nyomják, előttük fóliaréteg lesz, ami a művész szándéka szerint szimbolikus, látszólagos, törékeny védelmet jelent: a sérülékenység itt jelentéssel bír. A Soá minden elemében feltárt és sokezerszer elmondott történet, mechanizmusa és lefolyása ismert. Mégsem tudunk róla mindent, mégsincs túl sok, ami megóvna attól, hogy megismétlődhessen. A gyűlölet, az erőszak, az előítélet és megkülönböztetés nem tüntethető el a társadalomból. Nincs nyáj-immunitás.
