Az ArtTactic néhány napja nyilvánosságra hozott első félévi számai nem az aukciós piac teljes forgalmát, hanem csak három vezető nemzetközi árverőház – a Christie’s, a Sotheby’s és a Phillips – adatait mutatják. A globális forgalmi adatok teljes körű összesítése hosszabb időt vesz igénybe, ezért ezek rendszerint csak éves szinten hozzáférhetőek, de mivel a „három nagy” a teljes aukciós forgalom közel kétharmadát generálja (korábban részesedésük ennél is nagyobb volt), elég megbízható képet adnak a piac egészének tendenciáiról. A nyugati világ többi aukciósháza túl kicsi piaci részesedéssel rendelkezik ahhoz, hogy érdemben módosítson a „nagyok” számaiból kibontakozó trendeken; erre legfeljebb az évről évre az átlagosnál jóval nagyobb ingadozást produkáló kínai házak lehetnek képesek, ám ők is csak korlátozottan, hiszen az ottani piac bizonytalanságai részben már a „nagyok” adataiba is beépülnek, tekintve, hogy a Christie’s és a Sotheby’s forgalmában Kína komoly szerepet játszik.
A három ház együttesen 5,8 milliárd dolláros forgalmat produkált az első félévben – 18,2%-kal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Ez viszonylag jelentős visszaesés, de, mint ahogy az az ArtTactic által összeállított grafikonon jól látszik, a hasonló nagyságrendű változások – akár pozitív, akár negatív irányban – a korábbi években is rendszeresek voltak. A műtárgypiac mindig is érzékenyen reagált a világban végbemenő folyamatokra, márpedig az utóbbi évek bővelkedtek a nem ritkán drámai mértékű, részben váratlan, részben előre megjósolt változásokban, így az említett közel 20%-os visszaesés nem lepte meg a megfigyelőket, inkább megerősítette előzetes várakozásaikat. Az 5,8 milliárd dolláros összforgalomból a legnagyobb szeletet 2,76 milliárddal a Sotheby’s hasította ki magának, visszaszerezve ezzel az első helyet legnagyobb riválisától. A Christie’s egyrészt azzal vigasztalhatja magát, hogy elmaradása a 24%-os visszaesés ellenére is alig több 100 millió dollárnál – ennyit akár egyetlen csúcsmű is megérhet –, másrészt pedig azzal, hogy náluk tavaly is a második félév volt az erősebb. Igaz, ebben akkor meghatározó szerepet játszott egyetlen magángyűjtemény, Paul G. Allen kollekciójának piacra kerülése, ami jóval több mint másfél milliárd dollárral dobta meg a cég forgalmát; hasonló „trófeára” ebben az esztendőben nincs kilátás. A két megaház forgalma mellett valósággal eltörpül a Phillips 396 milliója. Százalékosan ez utóbbi ház szenvedte el – az előző év kiugró teljesítménye után – a legnagyobb visszaesést, míg a relatíve legjobb teljesítményt a Sotheby’s könyvelhette el. A nagy házak a nyilvánosságnak szóló kommunikációjukban persze igyekeznek a pozitívumokat előtérbe helyezni; a százalékos visszaesést mutató számok nem az első sorokban szerepelnek közleményeikben. Inkább a következőkre hívták fel a figyelmet:
- az árverésre került tételek a korábbiakhoz hasonló arányban – 80% felett – találtak vevőre, azaz a vásárlói érdeklődés nem esett vissza, a nehezedő gazdasági környezet főként a csúcsművek potenciális beadóit bizonytalanítja el
- a vásárlói kör folyamatosan bővül; a három háznál átlagosan 30% körül volt az új ügyfelek aránya
- az új vevők között igen magas, 35-40%-os arányt képviselnek a millenniumi generáció tagjai, azaz az 1981-1996 születettek, illetve a még náluk is fiatalabbak, a Z nemzedék képviselői
- az online értékesítés stabilizálódott. A visszaesés a kizárólag online zajlott aukcióknál lényegesen kisebb mértékű – a három ház átlagában 8,6%-os –, mint az aukciós piac egészében. A hagyományos, élő árveréseket is figyelembe véve az összes licit minden korábbinál nagyobb része – a Christie’s esetében pl. közel 80%-a – online érkezett. (Az aukciósházak az online licitálási kedv növekedésére az online műtárgyértékesítéssel szembeni általános fenntartások ellenére több okból is pozitívan tekintenek, pl. azért, mert a digitalizáció elősegíti a piac globalizálódását, az online árverések az esetleges utazási korlátozások időszakában is jól működnek (lásd COVID) és jó ellenérvet adnak a házak kezébe az aukciók okozta környezeti terhelést bírálókkal szemben is.
Noha, mint jeleztük, a kisebb házak aligha tudják érdemben módosítani a globális trendeket, érdemes megemlíteni, hogy közülük jó néhányan az idei nehezebb körülmények között is javítani tudtak előző évi teljesítményükön. Különösen igaz ez a féléves számaikat közzétevő házak közül a Bonhams esetében; a londoni székhelyű háznak tulajdonképp helye lenne a „három nagy” között, hiszen 32%-os növekedést jelentő 552 millió dolláros első félévi forgalma – mely egyben rekord a ház történetében – maga mögött hagyja a Phillips-et. A kiugró eredmény persze részben annak köszönhető, hogy a Bonhams komoly akvizíciókat hajtott végre az elmúlt 12 hónapban és saját hálózatának részéve tett olyan ismert árverőházakat, mint a stockholmi Bukowskis, a bostoni Skinner, a Bruun Rasmussen Koppenhágában és a Cornette de Saint Cyr Párizsban. A ház vezetői ugyanakkor azt mondják, hogy teljesítményük javulása csak kisebb részben köszönhető az újonnan tulajdonukba került házaknak; az anyavállalat Bonhams is 20%-kal nagyobb forgalmat realizált. Két, a jövő szempontjából fontos mutatót tekintve is kiemelkedő eredményt értek el; az új vásárlóknak leütött tételek száma 45%-kal emelkedett, a millenniumi és a Z nemzedék képviselői pedig 147%-kal több tételt vásároltak náluk, mint egy évvel korábban.
Ha a vége jó, minden jó, tartja a mondás, és ebből merítenek reményt most az aukciósházak is, hiszen a félév utolsó napjaiban végre „összejött” egy olyan leütés, amire a házak január óta vártak: a Sotheby’s – a fontot dollárra átszámítva – 108,4 millióért értékesítette Londonban Gustav Klimt Hölgy legyezővel című festményét, mely a művész egyik utolsó ismert műve; a festőállványon volt műtermében akkor is, amikor 1918-ban Klimt meghalt. Ebben az évben egyelőre ez az egyetlen műtárgy, melynek ára – jutalékkal együtt – meghaladta a 100 millió dollárt. Az európai aukciós piacon még soha nem fizettek ennyit egy festményért és az eredmény Klimt számára is új életmű-rekordot jelent – legalábbis az árveréseket tekintve, mert magánügyletek keretében már többször is fizettek műveiért még nagyobb összeget; Vizikígyók című festménye például 2013-ban 183,8 millió dollárért, Adele Bloch-Bauer portréja pedig, melynek fordulatokban gazdag sorsát a Hölgy aranyban című, nálunk is bemutatott film dolgozta fel, 2006-ban 135 millió dollárért cserélt gazdát.
A nagy házak közleményei a második félévben a piac stabilizálódásában reménykednek, ahhoz még kincstári optimizmusuk sem elégséges, hogy komolyabb fellendülésre számítsanak. A tavalyi év második felében piacra került szenzációs magángyűjteményekre, illetve az ilyenek idei hiányára gondolva az is nagyon jó eredmény lenne, ha a tavalyihoz hasonló összforgalmat érnének el. Ebben talán maguk sem bíznak igazán, legalábbis erre utal, hogy több ház óvatos létszámleépítésbe kezdett. A Sotheby’s és a Phillips már közölt is erről néhány részletet a sajtóval, de nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy a Christie’s is hasonló lépésre szánta vagy szánja el magát.
A galériás piac forgalmi adatai csak az éves összefoglalókból derülnek majd ki, így egyelőre nem lehet megállapítani, hogy a csökkenő aukciós eladások a műkereskedelem általános visszaesését, vagy pedig a két fő értékesítési csatorna – az árverések és a galériás értékesítések – közötti arányok módosulását jelzik-e. E tekintetben a nagy nemzetközi vásárokon, így legutóbb az Art Baselen történt eladásokról megjelent információk jelentenek némi támpontot; ezek az adatok inkább azt jelzik, hogy a galériás piac is az aukcióshoz hasonló nehézségekkel küzd. Erre utal az is, hogy több, nagy hagyománnyal bíró nemzetközi vásár idei kiadását törölték, Londonban például elmaradt az Art & Antiques Fair Olympia nyári kiadása és a június végére-július elejére tervezett Masterpiece Fair is – utóbbi vásár tulajdonosa az Art Baselt is rendező MCH Group. Nagyobb akvizíciókra is többnyire inkább akkor kerül sor, amikor a meghatározó piaci szereplők a piac szűkülésére számítanak; ilyen értelemben is figyelemre méltó az a friss hír, hogy a Frieze megvásárolt két jelentős amerikai művészeti vásárt, a The Armory Show-t és az EXPO Chicago-t. Tavaly az Art Basel szorította ki Párizsból a FIAC-ot, így a nagy vásárok csatája egyre inkább az Art Basel és a Frieze párharcává válik.
Borítókép: David Hockney: Kivágott fák című festménye (2008, olaj, vászon, 121,9 x 152,4 cm) 10,76 millió dollárért talált gazdára a Christie’s 2023. május 11-i New York-i árverésén, © Christie’s Images Ltd.
