Másfél évszázados fennállását ünnepli idén a Wiener Künstlerhaus patinás palotája. Jó pár eladó kismesterrel.
1861-ben emeltette kiállítási központjaként Ausztria legrégebbi művészi csoportosulása, a Bécs Képzőművészeinek Társasága, amely az Eintracht és az Albrecht Dürer Kunstverein egyleteinek fúziójából jött létre. A 150 éves műemléképületre ráfér az alapos restaurálás! Az Osztrák Antikvitások és Műkereskedők Szövetsége hét valamikor rangos mester – értékesítéssel kísért – emlékkiállítását rendezi meg itt márciusban. A befolyt összeget a felújításra fordítják!
A szervezők az úgynevezett „elveszett nemzedék” jeles tagjait állították egymás mellé, akiknek életét és munkásságát a két világháború borzalmai árnyékolták be. A legrégebbi és a legismertebb közülük Alfred Kubin (1877–1959), a cseh származású osztrák szürrealista. Veleszületett pesszimizmusát szomorú gyermek- és ifjúkora mellett tovább mélyítették kedvenc olvasmányai (Nietsche, Schopenhauer, Freud, Buddha) és müncheni tanulmányai alatt választott művészi példaképei (Goya, Klinger, Munch, Redon). Lelki élményeit főleg illusztrációkban fogalmazta meg, az Ótestamentumtól Voltaire és Balzac avagy Poe, Strindberg és Dosztojevszkij alkotásain át Hauptmann, Hoffmansthal és Werfel munkáiig. Itt most ezek közül kéttucatnyi válogatott lapja szerepel, az egyedi technikák közül jobbára akvarellel színezett ceruza- és tusrajzok, mellettük sokszorosított technikájú grafikák, szignált és számozott kőnyomatokkal.
A vedutákra szakosodott Hans Robert Pippal (1915–1998) szülővárosa, Bécs közismert és népszerű sarkait örökítette meg olajfestményein impresszionisztikus könnyedséggel. A Grinzing kiskocsmái, a Sievering földszintes házsorai a magyar nézőnek a régi Óbudát juttathatják eszébe, a Práter a mi Városligetünket. A schönbrunni kastély monumentális épülettömbjének előterében a hatalmas parkot ellepik a névtelen kisemberek csoportjai vasárnapi szórakozás közben. Az Operaház, a Parlament és a Hősök tere még azonos elnevezésében is „hazai ízeket” idéz.
Nagyjából Pippallal egy időben élt és hasonló témakörben, de egészen más stílusban dolgozott Lucas Suppin (1911–1998), akinek hagyatékából most születésének centenáriumára készült átfogó válogatás. Nála a gyökeres változást a francia fővárosba való 1950-es letelepedése okozta. Ezek után munkássága már a „párizsi iskolához” kötődik. Léger, Chagall vagy Miró mellett főként Picassóval kötött barátsága és az ötvenes évek derekán a közös kiállításaik vezettek kirobbanó koloritjához illetve absztrakt kompozícióinak mértani vagy biomorf formavilágához.
Ugyanebben a témakörben kevésbé „befutott” a szintén osztrák fővárosbéli Hans Pilhs (1903–1986). Pedig nem indult olyan rosszul: a Welz Galéria már 1935-ben együtt állította ki műveit Oskar Kokoschkával. Ő inkább a modern toronyházak magasából variálja a néhai császárváros történelmi magjának panorámáját a gótikus tornyokkal és barokk kupolákkal, vagy madártávlatból kapja el „röptében” a kiterjedt műemléki parkokat és tereket. Az eddigi „fehér foltot” törlendő most először adnak ki életrajzi könyvet róla, gazdag képanyaggal.
Valamivel szerencsésebben járt Leopold Hauer (1896–1984), akinek a Leopold Múzeum tavalyelőtt reprezentatív tárlatot rendezett, monográfiával együtt. Olajkép, gouache vagy vegyes technikájú vázlat váltakozik a falakon, mint ahogy választott témája is a húszas évek párizsi Notre Dame homlokzatától a harmincas évek tengerparti halásztelepülésén és csónakkikötőjén át a negyvenes évek alpesi parasztházaiig vagy lankás osztrák tájaiig terjed.
Az állatfestés specialistájaként tartják számon az osztrák piktúrában Ludwig Heinrich Jungnickelt (1881–1965), akitől negyven képet kínálnak kialakult gyűjtőköre számára. Sokkal érdekesebb az eddig még nyilvánosság előtt sohasem szerepelt harminc mű a női aktfestésre szakosodott Alfred Kornbergertől (1933–2002). Aki erotikus kisugárzást vár, az csalódik, mert stilizált alakjai már-már a felismerhetetlenségig torzulnak, ugyanis Picassótól kiindulva jutott el a pop-art dekorativitásán és a gesztusfestészeten keresztül az újfigurativitásig.
Wiener Künstlerhaus, Bécs
2011. március 11. és 21.