A művészettörténet olykor megismétli önmagát. Az
Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után a világhírű Alfons Muchának megadatott,
hogy a béketárgyalások eredményeként frissen létrehozott cseh állam pénzeit
tervezhesse. Szintén nemzetközi tekintélynek örvendő, későbbi pályatársa –
Oldrich Kulhánek grafikusművész – a „bársonyos forradalom” győzelme nyomán
részesült abban a megtiszteltetésben, hogy felkérést kapott az új cseh
bankjegyek elkészítésére, amelyet olyan sikerrel teljesített, hogy Václáv Klaus
köztársasági elnök és más közjogi méltóságok pecsétjeinek dizájnját is tőle
rendelték meg.
A most hetven éves Oldrich Kulhánek nemcsak több évtizedes kiváló
művészi és oktatói tevékenységének köszönhette ezt a megbízást, hanem annak a
következetes ideológiai magatartásnak is, amellyel az 1968-as „prágai tavasztól”
kezdve ellenezte a maga eszközeivel az állandósult szovjet hegemóniát a
kontinens keleti felében, illetve a szocialista államoktól elszenvedett ideiglenes
katonai megszállást egyaránt. Emiatt 1971-ben letartóztatta a csehszlovák
titkosrendőrség, ám a kommunista diktatúra 1989-es megdöntésétől már teljes
mellszélességgel kiállhatott előbb a csehszlovák, majd később a különvált cseh
köztársaság területén zajló, viharos iramú politikai, társadalmi és kulturális
változások mellett. A prágai iparművészeti főiskolán 1964-ben szerzett diplomát,
és mivel kivételes tehetségével már indulásától kezdve kitűnt kollégái közül, a
kilencvenes évektől tanárként is ide került vissza. Emellett számos olyan
rangos amerikai egyetemre meghívták vendégoktatónak, vagy speciális kurzusok
vezetésére, mint például Texasban az University of Houston illetve Floridában a
New Smyrna Beach Art Center stb. Jelenleg Prágában él és alkot, ahol – többek
között – a Hollar Alapítvány elnöke. A cseh fővárosban a Málá Stráná óvárosi
fertályon az M & K Galériában állandó jellegű kiállításon tekinthetik meg
alkotásait a kulturális túristák. Budapesten most az itteni Cseh Centrum közreműködésével
a Ferenczi és Társai Galéria mutat be látványos válogatást egyedi rajzaiból és
kis szériában sokszorosított grafikai nyomataiból a Falk Miska utcában,
november 25-éig.
Már a közönséget csalogató plakát míves kivitelezéséből
nyilvánvalóvá válik, hogy ritka tehetségű rajzolóval van dolgunk, aki a
mesterség bravúrjait „a kisujjából rázza ki”. Ám a vonalvezetés eleganciája és
a felszíni könnyedség nála a közérthetően közvetített művészi üzenet
mélységével párosul. Szemet gyönyörködtető figurális kompozícióiban
valószínűleg épp ezért fordul a biblia ősi és egyetemes témáihoz, az
úgynevezett „örök emberi érzések” adekvát vizuális tolmácsolására. A lehető
legmagasabbra helyezte a mércét a maga számára, mert példaképei nyíltan be nem
vallottan is a reneszánsz óriásai lehetnek. Drámaian gyötrődő aktjai nem
véletlenül emlékeztetik minduntalan a látogatót Michelangelo robosztus
atlétáira, sőt, a terem sarkában egy konkrét és aktuális utalást is találhat a
figyelmes szemlélő a Szépművészeti Múzeum két évszázad itáliai festészetéből
rendezett mostani nemzetközi tárlatára. Hommage à Pontormo címmel tiszteleg a
Firenzében 1557-ben elhúnyt korai előd emléke előtt, aki korabeli német
metszetek hatása alatt komponálta biblikus festményeinek tudatosan kihangsúlyozott
rajzossággal szerkesztett, izmos szereplőit. Kulhánek nemcsak Pontormo
drapériás modelljeit idézi fel jellegzetes beállításaikkal és
kézmozdulatataikkal, hanem a rajzlap közepén elhelyezi a festő szuggesztív
alakját is.
Egyébként a galéria falait olyan nagyméretű lapok töltik be
kőnyomatos kivitelezésben, mint az 1999-ben indult Parabola-sorozat akár az
első emberről, Ádámról is szólhatna, hol áhitattal meghajló, hol felemelt
fejjel térdelő, hol kitárt karral mozgásba lendülő fiatal férfi-alakjával. A 2003-tól
elkezdett ciklus az idős Jóbról szól, akire megpróbáltatásképpen a
szólás-mondásként is emlegetett „bibliai csapások” sorozatát bocsátotta az Úr. A
földön hétrét görnyedő, arcát jobbjával görcsösen eltakaró, kopasz és teljesen
meztelen férfi drámai figurája máskor térdét karjával szorosan átfonva hever
„magzat-pózban” vagy bekötött szemmel kiált az égre segítségért,
elviselhetetlen testi és leki fájdalmában. Miközben az 1997-es datálású
Küzdelem-sorozat jelképesen egy tarfejű és egy hosszú hajú atléta között zajlik
életre-halálra – talán a bibliai Káin és Ábel testvérharcának példázására –, addig
az 1999-től keltezett Sajátos párbeszéd már az ősszülőknek, vagyis Ádámnak és
Évának is beillő férfi és nő között zajlik, nem kevésbé vehemens elszántsággal.
Ezektől az antagonisztikus párosoktól már csak egy lépés a
Zuhanás 2003-as sorozatának indulása, a gúlákba fonódó, már-már a
felismerhetetlenségig egymásba kapaszkodó és torlódó emberi testek tömkelegével, mintha
Michelangelónak a Sixtus-kápolnában festett Utolsó ítélet freskóját
parafrazálná az ezredforduló utáni modern idők drámai sorsfordulataira.
„Véleményem és meggyőződésem szerint a művész alkotásaiban
kell, hogy számot adjon saját magáról, koráról, a helyről, ahol alkot. A
művésznek le kell lepleznie az elit manipulációit (vagy hazugságait),
kendőzetlenül kell feltárnia, mi történik az emberrel, hogyan manipulálják és
dehumanizálják. A művésznek be kell mutatnia kora morális és intellektuális
kvalitásait…” vallja Oldrich Kulhánek ars poéticájában.