Wagner István: A hercegnői „Mamarazzo” fotográfiái a császárvárosban

A média valósággal ajnározza őt az egész német nyelvterületen, de ami még ennél is nagyobb dolog manapság – a „lesifotósok” tobzódása közepette – maguk a lencsevégre kapott hírességek is rajonganak érte, és sértésnek vennék a távolmaradását valamelyik társasági eseményről. Ennek a szokatlan jelenségnek csak egyik lehetséges magyarázata, hogy a „paparazzo” olasz szó mintájára szellemesen és humorosan „Mamarazzo”-nak becézett Marianne Sayn Wittgenstein-Sayn hercegnő maga is arisztokrata. A másik ok remek alkalmazkodó képessége, amely az emberre és a fotósra egyaránt jellemző, akárcsak kiváló humorérzéke, amellyel önmagát sem kíméli. Végső indok lehet előrehaladott kora (idén 88 éves!), amelynek ellenére mindmáig megőrízte mozgékonyságát és olthatatlan kíváncsiságát a fiatalok, valamint a világ dolgai iránt.
Mint lovag Mayr-Melnhof legidősebb gyermeke, 1919-ben született Salzburgban. Ifjú korában a bajor fővárosban látogatta a Blocherer Kunstschule művészeti tanfolyamait és így kezdődött később profi fotoriporteri karrierje. Az már más lapra tartozik, hogy a „felső tízezer” egyik tagjaként jóval könnyebben kapott nemcsak alkalmi meghívót, hanem örökös „szabad belépést” is a „jet-set” társaság intim partijaira. Az éremnek viszont rögtön itt van a másik oldala, miszerint sohasem élt vissza privilegizált helyzetével és az előlegezett bizalommal. Ez egyrészt jelleméhez és neveltetéséhez tartozott, másrészt saját, jól felfogott érdeke is volt, ha hosszú évtizedekre meg akarta őrizni „szalonképességét” ezen az ingoványos talajon. Márpedig idestova hat évtizede „űzi az ipart” fáradhatatlan energiával: előkelő társasági lapokat tudósít rendszeresen több nyelven, és egymás után adja ki vaskos albumait a „high society” tagjairól a jól informált bennfentes szemével. Magával ragadó bepillantást ad az arisztokrácia, a művészet és a sport, a gazdasági élet és a politika „nagy-moguljainak” sajátos világába – a hozzájuk tartozó csillagok és csillagocskák holdudvarával együtt –, mindig őszintén, de sohasem sértőn, a finom erotikát is „humorban pácolva”. Teszi mindezt egy személyes naplóvezetés közvetlenségével, mert a lencsevégre kapott modellek élete egyben az ő magánéletével fonódik szorosan össze, egyrészt az egész kontinensre kiterjedt arisztokrata rokonsága, másrészt kivételezett társadalmi és anyagi helyzete okán.
A művészileg legalább olyan fegyelmezett mint elkötelezett fotográfus-hercegnő hat évtizedes munkásságából az első igazán reprezentatív múzeumi tárlat most Bécsben látható május 13-áig a KunstHausWien termeiben, az Untere Weissgerberstrasse 13. alatt. A százhatvan válogatott felvétel között sztárdirigensek és Maria Callashoz fogható operadívák komolyzenei világától az olyan excentrikus hírességeken át, mint Andy Warhol, egészen a tragikus sorsú Jaqueline Kennedy-ig és az Onassis-szerű hajótulajdonos-nőhódítókig sok mindent megtalálhatunk. Engem elsőként csupán a dátum-egybeesés miatt ütött szíven egy könnyed pillanatfelvétel egy arisztokrata flörtről 1956 októberéből. Aztán hosszasabban tűnődve kezdtem el értékelni ötletességét és szexi báját ennek a merész kivágású „árnyjátéknak”, amelyen egy meztelen női felsőtest homokra vetődött sziluettje dobja fürdőruhája melltartóját a táskarádió mellé, a hason fekve napozó Ludwig von Sayn-Wittgenstein herceg orra elé… Annál drámaibb az a totálkáros autóbaleset, amely Laasphe mellett történt 1950. május 14-én Albrecht zu Sayn-Wittgenstein-Hohenstein főherceg keresztelője után. Egy 1951-es Sayn-i karneválon a cigánylánynak öltözött Yvonne hercegnő bájos profilja portré műfajban lett nálam díjazott, végül humor kategóriában egy 1966-os mozzanat a győztes: Skorpios szigetén, útban Trirona felé Aristoteles Onassis csodajárgánya hirtelen csődöt mondott. A képen premeir plánban a görög hajómágnás égre meredő hátsó fele látható, amint a Beach Buggy elegáns karosszériája alá bújva, tesze-tosza mozdulatokat végez… Többek között ebben rejlik az örökifjú Mamarazzo tartós sikerének titka!