Egy müncheni múzeumátépítés miatt izgalmas német expresszionista kiállítás érkezett az Albertinába. A Der Blaue Reiter csoport neve nem véletlen: lovak láthatók itt minden mennyiségben.
Kandinszkijné hagyatéka
A néhai festőfejedelem Franz von Lenbach müncheni palotája és előkertje önmagában is feledhetetlen látványosság, kívülről és belülről egyaránt. A Lenbachhaus gyűjteményeinek értékét csak tovább fokozta Gabriele Münter hagyatéka. Az 1957-ben odaajándékozott kollekcióban ott találjuk egykori élettársának, Vaszilij Kandinszkijnak számos művét is!
Mivel a turista-attrakciónak számító múzeumot 2009 tavaszától előreláthatólag 2012 nyaráig generál-renoválásnak vetették alá, gyűjteménye megosztva járja a világot Párizstól New Yorkig. Jelenleg egy olajfestmény-válogatás Japán négy legnagyobb városát veszi sorra, miközben száznál több egyedi és sokszorosított grafika a bécsi Albertinában vendégeskedik, a házigazdák nagyjából azonos méretű saját kollekciójával kiegészítve.
A kék lovas
A főtéma a legendássá vált Der Blaue Reiter (A Kék Lovas) almanach, amelyet először 1912-ben adott ki Vaszilij Kandinszkij és Franz Marc Münchenben. Meg persze a körülötte szerveződött – alig két évet élt – laza művészi csoportosulás tagjainak munkái. A többé-kevésbé hasonló szemléletű alkotók akvarelljei, rajzai és nyomott lapjai között tallózva végigkövethetjük a névadó motívum vándorlását is. Kandinszkij 1901-es gouache orosz lovagja még szecessziós, népi-naiv „zsánerjelenet”, akárcsak az 1905-ös arab lovascsoportja. Az 1909-es trombitás a nyeregben már organikus absztrakt stílusú, monokróm ecsetrajz diófapáccal. Akárcsak a következő évből való ceruzavázlat, a színes tus-fedőfehér kombináció, a fametszetterv vagy az 1911-es két lovas tarkabarka akvarellje.
A „variációk azonos témára” gouache záró-kartonja a katonaszent György lovag expresszíven mozgalmas kompozíciója. És még csak most kezdődik a tulajdonképpeni Der Blaue Reiter borítótervek akvarell előtanulmányainak sora: előbb a cirkuszi műlovarnő a porondon (a lehető legkülönfélébb megközelítésekben), majd fokozatosan stilizált természeti környezetbe helyezve, később fehér alapon, kék-fekete kontrasztokra redukálva és utoljára a végleges címlap felirataival is kombinálva.
Egyéb lovak
Heinrich Campendonck 1913-as pasztelljén piros-fehér-zöld színű csikó legelészik álarcos asszonyok előterében, míg 1916-os fekete-fehér fametszetén a női akt kerül premier-plánba a holdas erdőszélen. Paul Klee 1913-as gouache lovas-csatajelenetét felülről sötét viharfelhők, középen égre csapó lángnyelvek, alul pedig egy sártenger iszapfoltjai teszik halmozottan baljóssá.
August Macke 1912 októberében kölni postalapot küldött Kandinszkijnak Odesszába, saját kezűleg rajzolt konflis-lovakkal, de sárkányölő Szent György lovas alakját is felvázolta tussal. Macke a következő évben meztelen férfit ábrázolt nyeregben, tinta-skiccen vagy linóleumba metszve, és készített egy színes akvarell persziflázst is, kimondottan a kék lovas témára.
Marc és a további kék ló
Az alkalmi művész-kollektíva társ-vezére, Franz Marc szintén ragaszkodott a ló témához. 1910-ben pompás paripát vetett papírra ceruzával, 1912-ben szénnel. Rövidesen felbukkant a zöldben legelésző vörös és kék ló is (vegyes technika) és az emblematikussá vált kompozíció akvarellben megismételve, 1913-ban, amikor Sindelsdorfból postalapot küldött Kandinszkijnek Münchenbe. Ehhez az április eleji változathoz május végén újabb variáns társult, amelyen a fűben fekvő mindkét ló egyformán kobalt-kék. Júniusban pedig patakból ivó csikót, majd egy vadló-párost postázott fekete-fehér fametszet levonatokon. Akad sündisznót bámuló, heverésző csikó vagy ugrabugráló lócsoport is a tarsolyában, színesben pedig megörökítette egy kanca szülését is, stilizált napsugarak dicsfényében.
A misztikus Marc-kal szemben Gabriele Münter mindkét lábával a valóság talaján állt: 1912-es helyszíni tollrajzain kizárólag igáslovakat vetett papírra parasztokkal, különféle mezei munkálatok végzése közben. Kandinszkij az osztrák Alfred Kubint müncheni tanulmányévei alatt már 1904-től rendszeresen hívta közös tárlataikra. Kubin 1911 decemberétől lett a Der Blaue Reiter tagja, 1912-ben pedig már tucatnyi lapját mutatta be velük. Itt most korai, speciális technikájú aquatinta víziói közül a cilinderes-abroncs-szoknyás műlovarnő (1900–1901) sajtszeletelő-hintalovon ülő, férfiaktokat daraboló rémálmát vagy a lovasrohamon öles léptekkel átgázoló, meztelen és monumentális ókori hadisten plakátszerű látomását (1907) említjük csak ízelítőként, választott vezérfonalunknál maradva. Egy biztos, a csoport nem véletlen kapta a Kék Lovas elnevezést!
Albertina, Bécs
2011. február 4. – 2011. május 15.