A bécsi Albertina világviszonylatban az egyik legnagyobb Kokoschka-kollekcióval büszkélkedhet (több mint 1200 mű), most mégis „önmegtartóztatást” gyakorolt, amikor megrendezte Oskar Kokoschka – Száműzetés és új haza 1934-1980 elnevezésű kiállítását. A július 13-ig látható közel félszáz festmény és másfélszáznál több akvarell, rajz vagy nyomat ugyanis csak fele arányban származik ezúttal saját tulajdonából, a többit külföldi köz- és magángyűjteményekből kölcsönözték.
Mivel Kokoschka prágai ötvös famíliából származott, kézenfekvőnek tűnt oda költöznie ötven éves korában a fasizálódó Bécsből. Ott ismerte meg a fiatal jogászhallgató lányt, Olda Palkovskát, akit később feleségül vett. Amikor pedig Hitler a cseh fővárosba is bevonult, 1938-tól London lett lakóhelyük. A második világháború után a Genfi-tó partján, a svájci Villeneuve lett végleges otthonuk és özvegye negyedszázaddal élte túl a festőt. Amikor a nyolcvanas években a budapesti Osztrák Kulturális Intézet Kokoschka akvarelljeiből rendezett kamaratárlatot, egy zártkörű sajtóreggelin szerencsém volt megismerni az idős, ámde jó kiállású hölgyet. Korban és termetében hozzá illő férfipartnere jobbján Olda Kokoschka visszafogottan viselkedve is a társaság középpontjában maradt elejétől-végig, olyan volt tekintélyes egyénisége és kisugárzása.
Kokoschka világéletében sokat utazott és erről emigrációs periódusában sem mondott le, a második világégés után pedig igyekezett pótolni a korábbi, kényszerű korlátozások miatti mulasztást. Vázlatfüzete állandóan vele volt – amint azt most a bécsi tárlat vitrinjében is láthatjuk –, a falakon pedig a nagy méretű, olajjal vászonra festett veduták sorjáznak európai városokról. A prágai Károly-híd és Moravszka-Osztrava, Firenze háztetői és a római Colosseum, Salzburg szélesen kitárulkozó panorámája és a háborús romjaiból frissen újjáépített bécsi Operaház homlokzata, londoni kikötő a Themze partján és Freiburg vagy Stuttgart óvárosa, végül a fallal kettévágott Berlin madártávlatból, az Axel Springer szerkesztőségi székházának tetejéről festve, mint a hidegháború szellemében megosztott kontinens és két ellenséges világrend politikai jelképe is egyben. Bár Budapestet sosem festette le, egy itteni vonatkozású képe mégis szerepel az osztrák tárlaton. „L’enfant de Betlehem, 1956” (A betlehemi gyermek) saját kezű francia felirattal és „Madonna in Strassenkampf, 1956” (Madonna az utcai harcokban) német címadással piros-fehér-zöld színben mozgósít kőnyomatos plakátja a magyar forradalom véres leverése ellen. Kokoschka univerzálisan közérthető szimbólum miatt fordult a bibliához, a vallásos téma mellett formai megoldásában is a keresztény ikonográfia eszköztárát alkalmazva. Az előtérben térdelő anya pólyás csecsemőjét szorítja a mellére, mellette halott férfi fekszik vértócsában, mögötte tankok és rommá lőtt bérházak sora. Ez a sokszorosított grafika csak egy a sok közül, amelyeket Kokoschka akkoriban a svájci Lithographenbund (Litográfusszövetség) keretében rajzolt, a Nemzetközi Vöröskereszttel együttműködve, a magyar menekültek megsegítésére.
A fő vonulatot az utolsó évtizedek gyakran mitológiai vagy biblikus köntösbe öltöztetett figurális kompozíciói jelentik, csoportos zsáner-jelenetekkel, amelyeket az élet örömeinek élvezete mellett a közelítő halál sejtelme is megérint. Ezeken minduntalan felismerhető az ihlető múzsa, kedvelt modell és szeretett hitves – Olda – karakteres arca, jellegzetes alakja. Hol nyugágyban napozik a strandon fürdőruhában, hol meztelenül lép ki a falusi patakból, hol ókori görög nimpha bőségszaruval, hol menyétkét símogat az ölében. Olykor hajótörést okozó Loreley vagy Alice Csodaországban, máskor Psyché Ámorral vagy egész egyszerűen a házaspár kettős mellképe „civilben”, divatos viseletben. (Az utóbbi esetben annyi festőiséggel mégis oldja a hétköznapi „polgári idillt”, hogy a feleség egy almát nyújt őt átölelő férjének, Ádám és Éva paradicsombéli jelenetére utalva). Szebbnél-szebb virág- és gyümölcscsendéletek tömkelege, valamint számtalan hal-, rák- és fácántanulmány mellett élő vadállatok és cirkuszi jelenetek, helyszíni táj-vázlatok sokasága a szélrózsa minden irányából, világirodalmi illusztrációk és művészettörténeti skiccek szélesítik a skálát.
Wagner István: A kései Kokoschka
A bécsi Albertina világviszonylatban az egyik legnagyobb Kokoschka-kollekcióval büszkélkedhet (több mint 1200 mű), most mégis „önmegtartóztatást” gyakorolt, amikor megrendezte...