Helényi Tibor úgy tud megújulni, hogy lényegében változatlan marad. A Khimaira témájával először 1992-ben lépett Budapesten a nyilvánosság elé a Galéria No. 5 falai között és még abban az évben meghívtam tárlatát Berlinbe is, mint az ottani Magyar Kulturális Intézet képzőművészeti referense. Aztán 2000-ben a Kiscelli Múzeum következett a tovább fejlesztett változattal, egy év múlva Pécsett a Széchenyi téri galéria, 2003-ban a Fészek Művészklub, 2006-ban a „Khimaira VI.” helyszíne a Kempinski Hotel előcsarnoka volt, 2007-ben pedig „A hetedik Khimaira” a Budapest Kiállítóterem vendége lett. Most ugyan a „Hajnali őrjárat” címet adta a művész az Újlipótvárosi Klubgalériában május 9.-ig látható kamaratárlatának, de én a fentebb említett elnevezések után elkereszteltem ezt „A nyolcadik Khimairának”, mivel változatlanul azonos utat jár tovább, csak újabb variációkat teremt azonos témára. Ilyen előzmények után talán nem is kellene külön említenem, hogy 1992-től milyen érdeklődéssel várom Helényi Tibor időnkénti, „menetrendszerű” megújulását.
Mint a festőművész szóban vagy írásban is gyakorta kifejti, a Khimaira az antik hellén mitológia oroszlánfejű, kecsketestű és kígyófarkú szörnyállata volt, de őt nem az ógörög hitvilág érdekli elsősorban, hanem főleg a legkülönfélébb alapelemekből összeálló műveinek sajátos egysége. Ilyen értelemben a legújabb termés is az előző esztendők szerves folytatása. A képeket több, különféle méretű és alakú táblából állítja össze. Teljesen alapozatlan és festetlen nyersvászon részletek váltakoznak az olajjal telepingált felülettel. Ám ez utóbbiak is eltérő stílusúak, a hiperrealista figurativitástól a sík- és térmértani részleteken át a simán felkent vagy reliefszerűen kitüremkedő absztrakt festékfoltokig. Az eklektikus alapelemek és stílusok egységét olyan leitmotívumok biztosítják mégis vezérfonalként, mint a minduntalan, különféle formában felbukkanó férfitorzó vagy a lófej, továbbá a rúd vagy a piramisra emlékeztető háromszög síkja. Mostani kiállításán egész falat betöltő, monumentális méretű kompozíciók éppúgy akadnak, mint intim formátumú festmények. Dehát Helényi Tibor művészi hitvallásának valószínűleg az az alap-tétele, hogy a változatosság gyönyörködtet.
A jelenlegi kollekció legrégebbi darabja a 2003-6 datálású és meglehetősen hosszadalmas elnevezésű, hat részes összeállítás : „A félénk lovast a lépcsős piramis árnya fenyegeti”. Ennek közepén szembenéző lófej az éjben, ultramarinkék és fekete tónusú mezőben, „farkasfogas” mustrájú, háromszögletű keretezéssel. 2005-ben született öt táblából „A szárnyak őre”, szimmetrikusan csúcsára állított háromszöggel, mint fejtetőre fordított piramissal, benne élethű férfitorzóval, az egész felület testszínűen meleg sárgásbarnákban tartva. Erre rímel „A tiltott piramis” 2006-7-ből, amely az egyetlen kis méretű és egyrészes táblakép, amelyen fotószerű férfi-hátaktba festetlenül hagyott piramis ékelődik, jobbjában síkszerűen lapos fekete rudat tart, bal vállára barna árnyalatokból álló téglalap borul, mintha palást volna. „A fény őre” (2007-8) két függőleges téglalapból áll, rajta férfi félakt látható bal profilból, a nézőnek lécet szegez kinyújtott karral és rövidülésben, mint valami lándzsát, alsóteste pedig fehér síkba megy át. Ennek jobboldali megfelelője az idei keltezésű „Átló”, amelyen az izmos férfitorzó márvány erezetű alsó képbe megy át, mintha talapzaton álló szobor volna, jobbjában fehér síkban hagyott rúdszerűséget tart, de a valódi rudat a kép mellé a falnak támasztotta a művész, plasztikus kiegészítésül. A legkomplikáltabb a legújabb kép, a hét elemből való „Nagy horizontális”. Ezen a minimal-art jegyében a teljesen natúr vászonfelület dominál, amelyet csak itt-ott törnek meg kisebb-nagyobb négyzetek és téglalapok – a szivárvány minden színében vibrálva -, egyetlen képszeleten viszont ismét felfedezhetjük az ismerős férfi hátkatot, oldalról súroló fényben, amely az izmokat drámaian kidomborítja. A tárlatlátogató pedig máris azon törheti a fejét, vajjon merre keres és talál magának ismét kiutat a festő, hogy a közeljövőben is elkerülhesse az önismétlés veszélyét.
Wagner István: A nyolcadik Khimaira
Helényi Tibor úgy tud megújulni, hogy lényegében változatlan marad. A Khimaira témájával először 1992-ben lépett Budapesten a nyilvánosság elé a Galéria No. 5 falai között és...