Dakis Joannou görög üzletembert világviszonylatban is a kortárs képzőművészet legjelentősebb gyűjtői között tartják számon. Saját, ösztönös hozzáértésére támaszkodva, három évtizeddel ezelőtt alapozta meg kollekcióját, amelyet az athéni Deste Foundation for Contemporary Art égisze alatt azóta is folyamatosan tovább fejleszt. A görög fővárosban az utóbbi években állandó jellegű válogatást mutat be ebből Monument to Now címmel. Két évvel ezelőtt vitt először külföldre nagyobb bemutatót, amelyet a párizsi Palais de Tokyo-ban Translation elnevezéssel láthatott a közönség. Most szintén tematikus válogatás szerepel tőle Bécsben október 4-éig, Traum & Trauma (szabad fordításban Álom és rémálom) címmel, a Museum Moderner Kunst – Stiftung Ludwig Wien (Hofstallung), valamint a Kunsthalle Wien (Halle 2) falai között.
A mintegy negyven kortárs mestert felvonultató seregszemle közös nevezője – a tulajdonos személyének azonosságán kívül – a tudatalatti élmények vizuális leképezése, a szokványos napi pihenéstől a rendkívülinek számító lelki sérülések kendőzetlen feltárásáig. A két osztrák intézmény közös projektje saját konkrét építészeti adottságaihoz alkalmazkodik. Ennek megfelelően a tárlat első címszava – az álom – köré csoportosulnak a bécsi Műcsarnok 2-es csarnokában a nagy teret igénylő, monumentális kisugárzású alkotások (festmények, rajzok vagy fotográfiák vegyesen) olyan nevektől, mint Gregory Crewdson, Anna Gaskell vagy Cindy Sherman. A továbbiakban kiállítási súlypontokat alakítottak ki Paul Chan, Urs Fischer, Robert Gober és Kiki Smith munkáiból. Az átjárást szolgáló területeken úgy állították be – szándékosan – Jeff Koons, Poka-Yio vagy Nari Ward műveit, hogy azok részlegesen elállják a látogatók útját, mert itt a rendezők jelszava az volt, hogy „A kitérő vezet el a célhoz”. Ezek a jelképes küszöbök és leküzdendő akadályok a kurátorok szerint azt is hangsúlyozni szeretnék, hogy a tudatos és tudatalatti tartományok között olyan határok húzódnak, amelyek csak nehezen vagy egyáltalán nem átjárhatóak.
A kiállítás címének másik hívószavához – a traumához – kötődnek a MUMOK erre a célra elsötétített részlegén – a Hofstallung falai között – a magángyűjtemény olyan művei, amelyek sajátos felállásban az emberi lét sötét oldalának egyes vetületeit közvetítik a nézőnek. Jelképesen akár afféle „emlékhelynek” is nevezhetnénk a koprodukciós tárlatnak ezt a területét, amelyet főleg két nagy installáció ural. Az egyik alkotója Nari Ward, a címe pedig Amazing Grace (Elképesztő elegancia) és elnevezésével szöges ellentétben nem áll másból, mint laposra préselt gyerekkocsik valamint tűzoltótömlők tömkelegéből… A meghökkentés mindenesetre garantáltan sikerült! A másik központi installáció szerzője Olafur Eliasson, aki Your Strange Certainty Still Kept elnevezéssel illette munkáját és ez egész egyszerűen egy kellőképp megvilágított vízfüggöny. A többi a látogató tudatára vagy tudatalattijára bízva…
