Wagner István: Antik ezüstnemű a BÁV-nál

Gazdaságilag válságos időkben a bizonytalan financiális műveletek helyett megnő a nemesfémek szerepe, mint garantált befektetési eszköz. Világviszonylatban ez vezetett az utóbbi esztendőben nemcsak az ékszerek és drágakövek, hanem az arany és ezüst dísztárgyak kelendőségéhez. A Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Zrt. is ennek jegyében rendezi speciális ezüst licitálását 190 tétellel december 9-én, amelyből most a muzeális régiségű és értékű, esztétikusan hasznos ötvösmunkák között tallózunk a Bécsi u. 1–3. alatti tárlaton.
Mintha egyszerre kerültek volna ki azonos mester kezéből és műhelyéből, úgy sorakozik egymás mellett a közös vitrinben három kónusz alakú trébelt barokk pohár. Belsejük is hasonlóképpen tűzaranyozott, ezüst palástjuk külsejére pedig poncolási eljárással azonos, halpikkelyre emlékeztető, úgynevezett „cápázott” díszítést vittek fel néhai készítőik. A laikus látogató számára meglehetősen uniformizáltnak tűnik ugyan a sorozat, ám a szakember szerint meglehetősen egyedi és egymástól távoli példányokról van szó, földrajzi térben és részben korban egyaránt. A legrégebbi a germán régió ősi fellegvárában, az európai viszonylatban is rangidős és elismert ezüstmíves centrumban – Augsburgban – készült 1655 és 1660 között, Hans Georg Brechtel kivitelezésében (amint azt az alján lévő fémjel és mesterjegy tanúsítja). Szájpereme alatt a belevésett S.K.H. monogram néhai tulajdonosát idézi, súlya 112 gr., magassága 8,8 cm. és kikiáltási ára kereken 200.000 Ft. Ehhez képest darabonként 240.000 forintról indítják a méretre ugyanekkora, ámde 130 grammot nyomó „testvérét”, amely 1680 körül Stuttgartban készült, az ötvöst pedig a pajzsba foglalt I.I.R. szignó hagyományozta az utókorra, akárcsak 143 grammos strassburgi társát, amely az 1674 és 1690 közötti intervallumból Jacob Oberlin remeklése. Vajon a licitálás milyen magasra tornázza fel leütési áraikat és a kontinens milyen tájaira szóródnak szét ismét, újdonsült tulajdonosaik illetősége szerint? A BÁV szakértői ugyanis kérdésemre beszámoltak az előzetes sajtótájékoztatón arról, hogy a magyar fővárosba rendszeresen érkeznek klienseik nemcsak nyugatról, a hagyományos német vagy osztrák vonzáskörzetből, hanem az utóbbi időben mindinkább Európa középső és keleti térségéből is, a lengyel, cseh és szlovák régiótól ukrán és román konkrét érdeklődőkön át a déli tájakig, bolgár vagy olasz vásárlókig bezárólag…
Legalább ilyen érdekes jelenség az, ahogyan a történelmi Magyarország vagy az egykori monarchia legkülönfélébb fertályai adnak nálunk találkozót egymásnak. Például az „Agram” városjel a néhai, magyar királyi Zágrábot vagy a mai horvát fővárost, Zagrebet képviseli egy rokokó misekehely alján, a más tárgyakról is ismert, de máig megfejtetlenül maradt N.V. mesterjegyet pedig címerpajzs alakú mezőbe véste a dekoratív kegytárgy készítője 1825 körül. Negyed méteres magasságú és 636 gr. súlyú a szóban forgó egyházi relikvia, amelynek karéjosan tagolt, boltozatos talpán cizellált nyaki rész (szaknyelven „nódusz”) fölött emelkedik a reliefszerű kupakosár, amelyben a tulipán alakú, simavonalú kehely foglal helyet, peremén és belsejében tűzaranyozott fedőréteggel. Ez nemcsak frappáns koloritbeli kontrasztot képez, hanem a miseborral való érintkezés miatt is gyakorlatilag fontos, annak maró savas mellékhatása miatt. A rokokó korszak szertelen díszítő kedvét különféle, kombinált eljárásokkal trébelt, poncolt és cizellált florális mustrák között a stílusirányzatnak is nevet adó kagylóformák („rocailles”) mellett olyan közismert és kartusokba foglalt eucharisztikus szimbólumok képviselik hatásosan, mint amilyen a szőlőfürt vagy a gabonakéve. A pompás tételt 220.000 forintra taksálták a patinás intézmény becsüsei. Josef Karl Klinkosch bécsi ezüstmíves a „császári és királyi udvari szállító” címet is elnyerte az osztrák arisztokrácia megrendelésére készített remekléseivel. 1870 táján kilencágú koronát vésetett néhai tulajdonosa arra a barázdált peremű hat tányérra is, amely együtt majdnem három és fél kilós, átmérője negyed méteres, kikiáltási ára pedig 360.000 Ft. A fél méter hosszúságot is megközelíti V.L. pesti mester 1880 körüli, négyszögletű biedermeier gyümölcsös tálja, két füllel és peremén hólyagos díszítéssel (779 gr. és 110.000 forinttól lehet megpályázni). Ismeretlen ötvöstől fél kilót nyom egy rombusz formájú, szecessziós bécsi kínáló edény, öblösen ívelt oldalakkal és jellegzetes, reliefszerűen kiemelkedő indadíszítéssel, ötágú vésett tulajdonosi koronával előzetesen saccolt ára 140.000 Ft.). A több generációs, rangos pesti ötvös-dinasztiából Bachruch Antal 1920-as teáskannája ovális és öblös testű, zsanéros fedéllel, ébenfa fogantyúval és füllel (némi szerencsével potom 55.000 forintért elérhető). A minőségi ritkaságok mellett nem hiányoznak a mennyiségileg reprezentatív garnitúrák sem. Százegy darabból áll és öt és fél kilót nyom az az 1936 körül készült hat személyes, angol fazonú pesti evőeszköz készlet, amelynek értékét tovább növeli az árverések íratlan szabályai szerint eredeti, feketére pácolt és polírozott fadoboza, csiszolt üveglapokkal és két kulccsal, ezért minimum fél milliónál többet is elvárnak érte (550.000 Ft.). Végül a huszadik század második feléből kuriózum öt darab pesti judaika (hagyományosan héber feliratokkal valamint parányi csöngettyűkkel dekorált tórapajzs, mezüze, rimon, hanukkia és a tipikusan kézfejben végződő tóramutató), P.V. gyártói monogrammal (130.000 forintért).