Magyar, román, orosz és ukrán valamint kazah és német intézmények fogtak össze annak a közös projektnek a tervezésében és kivitelezésében, amelynek eredményei január 20-áig láthatóak a Kunsthalle der Hypo-Kulturstiftung müncheni épületében. Az arany griff jegyében felcímmel és Szkíta királysírok alcímmel hatezer (!) egyedülálló lelet tekinthető meg, speciális feltételek között, hiszen például az örök fagy birodalmában konzerválódott hercegi múmiát egyszerre csak néhány érdeklődő keresheti fel hűtött terében.
A szkíták és a velük rokonságban álló más nomád törzsek határozták meg a Kr. e. 8–3. évszázadokban az eurázsiai sztyeppék kiterjedt térségének történelmét. Világviszonylatban is most első ízben került sor ezeknek a lovasnépeknek ilyen reprezentatív kulturális „feltérképezésére”, a Jenyiszej-folyó menti származási helyüktől egészen középeurópai vándorlásaikig. Hatalmas temetkezési dombok – úgynevezett kurgánok – fogadták be pompás ünnepségek közepette a királyok és hercegek holttestét. A tárlat középpontjában ezeknek a legjelentősebb síroknak a felleltározott dísztárgyai állnak, a használati eszközöktől az ékszerekig. Dél-Szibériából vagy Délkelet-Kazahsztánból és az Altáj-hegységből való leletek mellett az Ural déli vonulataiból, továbbá a Fekete-tenger északi és keleti partjairól feltárt műtárgyak sorjáznak. Ám a legújabb szenzációt az örök hó birodalmában fellelt múmia jelenti, amelynek bőrén még a tetoválás is jól látható, ruhájának maradványai mellett. Munka-eszköz, fegyverzet és lószerszám valamint a rangot, életkort, hovatartozást és nemet is jelző dísz készült aranyból és ezüstből, fából és bőrből vagy textiliából. Kijevből jött például a Tolsztaja Moglia kurgán arany nyakörve állat- és emberalakos jelenetekkel a Kr. e. 4. századból. Berlinből érkezett az Arzan hercegi sír férfi karperece a Kr. e. 7. századból. A szakértők a Kr. e. 7–5. századokra datálják a szkíták Tagar-kultúrájának bronz tőreit, míg az „Issyki Aranyembernek” keresztelt figura életnagyságú rekonstrukciója 165 cm. magas a csúcsos sisakja nélkül, eredetije Astanából való a Kr. e. 6–5. századból.
A továbbiakban Közép- és Délkelet-Európából feltárt maradványok bizonyítják a szoros és kölcsönös cserekapcsolatot kontinensünk és Ázsia között időszámításunk első századának derekán, amikor a régészek valóságos „eurázsiai kultúrkomplexumról” beszélnek. A nagyszabású nemzetközi együttműködés keretében először sikerült feltárni olyan eddigi „fehér foltokat” is, amelyek az írásbeliség akkori hiánya miatt eddig ismeretlenségben lapultak. A konkrét archeológiai feltárások tárgyi emlékein túl a monstre-tárlat kitér a tudományos kutatások legújabb elméleti következtetéseinek eredményeire egyaránt. A közönségsikernek ígérkező rendezvényt hetenként elhangzó előadások és speciális tárlatvezetések teszik még vonzóbbá, a szkíták betegségeitől és halálokaitól kezdve a jégbe fagyott harcos rejtélyéig.
