Kinek nincs a lakásában legalább egy tévénéző lengőszék vagy egy vég
nélkül továbbfejleszthető polcrendszer a most ötven esztendős
világcégtől, amely letegezi klienseit és keresztnevet ad bútorainak? Azt
viszont még közülük is kevesen tudják, hogy az IKEA kezdetben
írószereket és zoknikat forgalmazott, a betűszó összetétele pedig
egyrészt az annak idején 17 éves alapítójának, Ingvar Kampradnak a
monogramjából áll, másrészt apai birtokának (Elmtaryd) és szülőfalujának
(Agunnaryd) kezdőbetűiből.
A bécsi Hofmobiliendepot bútormúzeuma – Phänomen IKEA címen – száz kiállítási tárggyal emlékezik a fél évszázados konszernre, citromsárga színű és szabálytalan amőba formájú műanyag emelvényeken tálalva. Ennek harmada nem az IKEA saját terméke, hanem az olyan előzményekre tekint vissza, mint az angol Arts and Crafts, a német Bauhaus vagy a skandináv dizájn. Carl Larsson svéd festő akvarelljei például azért kerültek a tárlatra, mert a brit William Morris és társainak példáján okulva szembe fordult a korabeli polgári szalonok fojtó zsúfoltságával és sundborni családi házát életvidám funkcionalitással rendezte be, saját ízlése és szükségletei szerint. Enteriőr-ábrázolásai révén hamar országos népszerűségre tett szert ez a nemzeti stílus, az úgynevezett „svéd népotthon” prototípusává válva.
A Bauhaus rideg acélcsöveit az 1920-as évektől a finn Alvar Aalto építész váltotta ki az északi nyírfaerdők natúr faanyagával, megteremtve a skandináv dizájn máig tartó vonzerejét. Szabadon, a levegőben lengő ülőkéjű és háttámlájú karosszékének avantgárd tervét 1935–1939 között tette keresett sorozat-gyártmánnyá a finn Artek bútorgyár. Majd kereken négy évtizeddel később Noboru Nakamura japán formatervező megalkotta a saját változatát Pöang márkanévvel – ezt 1977 óta forgalmaz az IKEA. A bécsi tárlaton most békésen egymás mellett látható a két példány. Akárcsak a skandináv modernek egyéb, a természetes alapanyagokat és organikus formákat előtérbe helyező 1940 és 1960 közötti tervei.
Legalább ilyen érdekes a 18-as modellszámú Thonet-szék továbbfejlesztése, amelyet eredeti formájában is készítenek fél évszázada. (Az IKEA 1964-től kibérelte lengyel földön a Thonet egyik korábbi manufaktúráját.) A fa nyersanyag súlya miatt viszonylag költséges volt a szállítás, ezért az 1980-as évektől műanyagból állították elő ÖGLA márkanéven. 1994-től újabb lépésként – a „recycling” világ-tendenciája jegyében – ipari hulladékból, például joghurtos poharakból kezdték gyártani. További 30% alapanyagot sikerült megspórolni azzal, hogy gázt injekcióztak a műanyag masszába. Hasonló cél vezette az IKEA illetékeseit az úgynevezett „lukas szék” témakörében is. Ide sorolható sok modell, Hans Coray híres Landi-Stuhl változatától kezdve, a Wiener Werkstätte sokoldalú építész-belsőépítész-formatervező sztárja, Josef Hoffmann székén át, egészen Roland Rainer szakmai körökben közismert ülő alkalmatosságáig.
További osztrák vonatkozás még, hogy a friss közvélemény-kutatások kiderítették: országos viszonylatban az IKEA bútorai fordulnak elő leggyakrabban az átlag-polgár háztartásaiban, épp egyszerű szétszedhetőségük, jó szállíthatóságuk, könnyű súlyuk, praktikus formájuk, funkcionalitásuk és esztétikumuk miatt. A világcég bécsi filiáléja két tipikus lakást is berendezett a nyugati szomszédaink körében legnépszerűbbnek tartott IKEA-bútorokkal. Így a látogató valóban „otthon érezheti magát” ezen a július 11-ig tartó nemzetközi vándortárlaton.
Hofmobiliendepot, Bécs
2010. április 9. – 2010. július 11.