A 19. századi Pest-Buda polgári értékrendje és mentalitása kerül
terítékre a Budapesti Történeti Múzeumban. A BTM saját és kölcsönanyagból
dolgozza fel a 18. század végétől a három Duna-parti városrész 1873-as
egyesítéséig tartó időszak művelődéstörténetének egy szeletét. A királyi
palota barokk csarnokában szeptember 19-ig látható vállalkozás
leporellója készülőfélben, de a szükséges anyagiak hiányában igényes
katalógusra már nem futotta.
A kiállítás első felében a honi polgárosodás folyamatát követhetjük nyomon pest-budai családtörténeteken keresztül, az öltözködés és a művészeti stílus folyamatos változásainak tükrében. Donát János még heroizáló, antik, görög-római jelmezben örökítette meg 1815-ben Pargfrieder pesti polgárt. (Aki állítólag II. József törvénytelen fia volt és gyáros létére óriás vagyont szerzett a napóleoni háborúkban udvari hadiszállítóként, olyannyira, hogy Alsó-Ausztriában pompás kastélyt építtetett magának.) A másik véglet Marastoni Jakab kispolgárian biedermeier Mátkapárja 1838-ból, a maga földön járó realizmusával és érzelmességével. Legalább ilyen érdekes Pollack Mihály építész 1814-es homlokzatterve Horváth József klasszicizáló pesti házához (ma is áll) vagy Tahitótfalun, felesége birtokán épült villája.
Korábban külön kiállítása volt ugyanitt a népes Giergl-Györgyi família több nemzedékének, ebből most egyebek közt üvegmíves diplomát és ezüst ötvöstárgyakat láthatunk a vitrinben, a falon pedig Györgyi-Giergl Alajos portrépárját Stolp Oszkárról és nejéről, Györgyi Máriáról. Vásári sátorban eszegető-iddogáló vegyes pesti népséget ábrázol Franz Mücke zsánerképe, Barabás Miklós szalonjelenete egy első bálos lány készülődését, míg Deutsch Mór családi idillje a szabadban játszódik, egy borospince teraszáról nyújtva festői tájélményt.
Szerencsére az önelégültség veszélyét ellensúlyozta a józan polgári önirónia, például Szemlér Mihály, Petrich András vagy Canzi Ágost karikatúráin, amik korabeli élclapokban vagy irodalmi művek illusztrációiként kerültek forgalomba. A divatlapok elegáns és csoportos életképei jól nyomon követik az öltözködés változásait, a régi táblabírák provinciális és konzervatív ruháját elsöprő „új módi”-ig. Meg azt, ahogy az egész Európát uraló empire stílust fokozatosan felváltotta arisztokrata körökben a nemzeti díszmagyar, amit németül mindmáig „mágnás-viseletnek” (Magnatentracht) neveznek. Az egyik vitrinben a kiállításra felújított, meglepően praktikus, legombolható ujjú női ruha látható 1850-ből.
A Monarchia krónikásának tartott Jakob Alt és fia, Rudolf von Alt városi és falusi helyszínekről készült rajzait és akvarelljeit kőnyomatokon sokszorosították, lásd előbbitől Pest 1820-as madártávlati látképét, utóbbitól pedig a Rudas-fürdő belsejét (ahol együtt voltak a tetőtől-talpig beöltözött nők és férfiak, ezért a prostitúció melegágyaként emlegették). Kéziratos vagy nyomtatott dokumentumok, plakátok és reklámok, újsághirdetések sokasága mellett pilulás szelencék és Kugler Henrik cukrász tarkabarka virágokkal telepingált süteményes fadoboza, Vahot Imre Szerelmi és házassági ismeretek tára és egy korabeli fotóműterem akt „kukkolója” közvetíti a mának az akkori „édes élet” hangulatát.
Videó a kiállításról: itt
Budapesti Történeti Múzeum
2010. május 13. – 2010. szeptember 19.