Bécsben az egykori császári rezidencián székelő osztrák nemzeti
könyvtár, az Österreichische Nationalbibliothek központi kupolája alatt a
barokk freskókkal és szobrokkal dekorált díszterem bármikor, önmagában
is megér egy látogatást. Mostanában Zsidók, keresztények és muzulmánok
címmel az ősi íráskultúrák (a görög, arab, héber és latin) cirkalmas
kalligráfiákkal rótt, dúsan aranyozott és festett képekkel illusztrált,
középkori kéziratos remekei várják az érdeklődőket november 7-ig –
beleértve Mátyás királyunk egyik gyönyörű Corvináját is.
Bár az emberiség múltja sosem volt mentes a háborúktól, manapság, amikor a világ szinte minden táján etnikai, vallási vagy világnézeti villongások dúlnak, a békés párbeszéd hosszabb-rövidebb periódusainak korábbi példáira, a tapasztalatcsere kölcsönösen gazdagító hatásaira felhívni a figyelmet – sajnos – aktuálisabb, mint valaha. Földrajzi térben és történelmi időben a görög-római antikvitás vívmányai a hellenisztikus Bizánc írástudóin, majd arab bölcseken keresztül értek el a kalifák és hercegek udvaraiba, vagy akár a kolostori iskolákba és a kódex-másoló szerzetesek műhelyeibe. A mediterrán térségben – Spanyolországtól Itáliáig – terjedtek a zsidó vagy az iszlám impulzusok, további ötleteket adva az Alpok hegyvonulatától északabbra eső területeken is a latin nyelvű keresztény kultúráknak.
Az intézmény szakembereinek és az időszaki tárlat rendezőinek teljesen egybehangzó értékítélete szerint a tárlat „sztárja” vitathatatlanul a Wiener Dioskurides, amely nemcsak az intézmény egyik legféltettebb kincse, de az UNESCO is felvette a világörökség legértékesebb dokumentumai közé, mint a kései antikvitás legrégebbi megmaradt tudományos művét. Konstantinápolyban készült 512 előtt, ezért konzerválási óvatosságból csak ritkán és akkor is csak rövid időre állítják ki. Rendkívül érdekes és gyönyörű kép-sorozatai különféle állatok és növények mellett orvosokat is ábrázolnak tevékenységük közben, olyan realisztikus részletezéssel, hogy szinte moderneknek tűnnek. (Nekem legjobban egy szerteágazó koronájú korallbokor tetszett).
Az asztrológiai szakirodalom is rendkívül sokrétű. Az arany planétákkal telefestett kék mennybolt alatt hadonászik kézzel-lábbal tizenkét „Mester” a Hessenből való Losbuch 1370 körüli oldalain, egy másik csillagászati szöveggyűjtemény a katalóniai Barcelonából származik 1391-ből, például a Kepheus turbános-lándzsás-kardos és a Bootes süveget viselő férfialakjának páros zodiákusával, míg egy 1480 előtti délnémet avagy osztrák kézikönyv változatos asztrológiai mérőeszközökkel illusztrálta szövegmagyarázatait. Marcus Manilius Astronomicon könyvét Aldus Manutius látta el szebbnél-szebb képekkel az általunk manapság is ismert csillagjegyekről a lagúnák városában, de ennek egy 16. századi francia variánsát is láthatjuk a vitrinben, a latin nyelvcsalád szoros vérkeringésének eklatáns példájaként.
A magyar kultúrturisták figyelmét itt hívnám fel Mátyás királyunk egyik Corvinájára. Claudius Ptolemaios Magna compositio című latin szövegét 1467-ben másolta egy budai humanista műhelyben a névtelen íródeák. A pontos dátumot egy horoszkóp rajzából állapították meg, amelyet a pozsonyi egyetem alapítására készítettek a csillagok aktuális állásából, mégpedig Esztergom városának meridiánjai szerint. A Corvina Vitéz János könyvtárából került Mátyás király tulajdonába, aki két évtizeddel később bízta meg Francesco da Castellát a díszes iniciálék kivitelezésével, kék mezőben aranyozott betűkkel és különféle vörös-zöld virágokkal, termésekkel valamint akantuszlevelekkel. A fejedelmi tulajdonból Georg Patzenberger bécsi orvoshoz jutott a kódex, akinek 1537-ben bekövetkezett halála után Bécs városának könyvtárában őrizték, majd 1780-tól a Hofbibliothek állományába vették át. Jelenleg az Österreichische Nationalbibliothek féltve őrzött büszkesége – és a tárlat magyar fénypontja!
Osztrák Nemzeti Könyvtár, Bécs
2010. május 7. – 2010. november 7.
