Wagner István: Couleur locale Salzburgban

Ott, ahol valaha a város vallási és világi vezetői székeltek, több, mint három évtizede rendezik meg az egykori hercegérseki palotában a Residenz régiségvásárát a Húsvéti Ünnepi Játékok idején. Idén március 15. és 24. között ismét félszáz műkereskedő vonul fel az egész német nyelvterületről (Ausztriából, Svájcból és Németországból), ahonnan a tizenötezer főnyi törzsközönség javarésze is származik. Ennek megfelelően a Messe für Kunst und Antiquitäten kínálata is speciális: szorosan símul a „couleur locale” (vagyis a „helyi szín”) elvárásaihoz. Az itteni illetve a távolabbról és külföldről érkezett galériások salzburgi vagy környékbeli műtárgyakkal örvendeztetik meg a tradíciókhoz ragaszkodó vásárlóikat.Muzeális értéket képvisel például a 16. század végéről a diófából faragott és jó állapotban fennmaradt reneszánsz asztal, illetve a 17. század második feléből való talapzatos szekrény a Pöll antikvitás standján. Katzenmeier készlete ennél is szélesebb : olvasó állvány nagy méretű fóliánsok számára a 16. századból, egy határőrbódé 1650-ben készült vámolópultja, egy tiroli fogadó három méter hosszú vendégasztala, továbbá ezekhez illő székek, ládák és polcok vagy kiegészítő fali és sarok bútorok sorjáznak nála. Miközben Walter Moskat régiségkereskedő 1663-as datálású festett cirbolyafenyőládát meg 1754-ből való négyméteres diófa refektóriumasztalt kínál, a Kunsthandel Runge 1780-ból a négy évszakot ábrázoló festett szekrényt árul Mathias Huember lambachi asztalostól. Különleges példány Károly főherceg bronz veretekkel dekorált mahagóni szekreterje, aki legyőzte Napoleont az asperni csatában. A patinás lakberendezési tárgyat 1820 táján a híres biedermeier-kori asztalos – Danhauser – készítette és az arisztokrata pár nyári rezidenciaként használt weilburgi kastélyából került a vásárra, amint azt a bécsi D & S Antiques precízen dokumentálta az érdeklődők számára. Konzolok és virágtartók, lecsapható falipolcok és összecsukható ebédlők, könyvszekrények és varró asztalkák bizonyítják a neves előkelőségek mellett az egykori ismeretlen polgárok kényelemszeretetét.
Kínálatának magas színvonala miatt Bécs városi óramúzeumának védnökségét élvezi az antik bútorok kategóriájában már említett D & S Antikvitás, amelynek tulajdonképpeni specialitása a régi időmérő szerkezetek forgalmazása. Adekvát ötlettel hozták most Bécsből Salzburgba a híres helybéli mester két remekművét. Johann Bentelétől rendelték annak idején az itteni Szent Péter templom új toronyóráját, a bécsi galéria pedig egyrészt egy hársfából faragott és aranyozott félméteres kartellórát árul tőle a 18. század utolsó negyedéből, másrészt egy méteresnél is magasabb, jozefinista stílusú alkotást, amely harangszóval üti a „fertályt” (vagyis minden negyedórát). A korábban szintén szóba került Walter Moskat érdeklődése is kiterjed a régi bútorok mellett a régi órákra egyaránt : a szakértők körében ritkaságnak számít egy stájer mester puritán vasórája a 17. század közepéről a bécsi galériás salzburgi standján. Legalább ilyen kuriózum Weber és Hunger tudományos kabinetjében egy 1700 körüli festett gyógyszertári cégér, amely Jézust mint csodatévő patikáriust ábrázolja a bűnbánó beteg társaságában.
Régi vásári tradíció Salzburgban, hogy az eladásra szánt képek tematikájában is sok a környékbeli táj és a helybéli városrészlet vagy legalább a szerzők származnak erről a vidékről. A fiatal Rudolf von Alt például még apjával együtt utazott 1928-ban, amikor salzburgi vedutáját akvarellben megörökítette (a képet Dr. Robert Keil műkereskedése forgalmazza). Az 1777–1836 között élt Johann Josef Schindler szépiával és tussal is vegyítette a vízfestéket, amikor a hercegérseki székhely távoli látványát Aigen felől nézve papírra vetette (Kunsthandel Runge). A Suppan galéria vásári részlegén a salzburgi erődítmény szerepel kétszer is, mindkét esetben Oskar Laske festőművész jóvoltából, aki 1937-ben és 1938-ban azt élénk kolorittal és fedőfehérrel rögzítette. A Galerie Maier falán Eduard Bäumer másfél méteres, monumentális méretű és hatású Salzburg-panorámája függ 1950-ből, olajjal kartonra pingálva. Végül a kortárs Sigmar Polke „Salzburgi séták” sorozatából két és fél méteres, vegyes technikájú kompozíciót kínál 2002-ből a Kratochwill Galéria.