A második világégés után a proletár overáll és a traktoros uniformis mellett a legendás egyen-lódenkabát jellemezte a hazai öltözködést. Bár az ötvenes évek második felében már „pártunk és kormányunk” megújult ideológiai irányvonala is a ruházkodási kultúra emelését tűzte ki össz-társadalmi célként, országos szinten még hosszú esztendőkig az általános áruhiány vagy a kereskedelmi forgalomban kapható termékek rossz minősége volt a jellemző.
Kiskapuk azért már akkor is akadtak ! Ilyen volt például – elsősorban az állami vezetők és miniszterek nejeinek öltöztetésére – a Váci utcában a Különlegességi Női Ruhaszalon, az államosítás előtti tulajdonos – Rotschild Klára – irányításával, míg a legfőbb pártkorifeusok feleségei a belváros néhány sarokkal távolabbi fertályára jártak, ahol a Fővárosi Tanács Mértékutáni Szabóságainak Divatszalonja működött Arató Ferencné művészeti vezetése alatt. Aki viszont társadalmi vagy anyagi helyzete miatt nem engedhette meg magának ezt a luxust, úgy ügyeskedett, ahogy tudott. Pult alól beszerzett anyagokból saját kezűleg varrtak vagy másokkal varrattak „menő” holmit, esetleg kevesek külföldi utazásaiból csempészett árut vásároltak kéz alatt és a feketepiacon, netán amerikai rokonoktól kaptak levetett cuccokat csomagban. A kezdeti nehézségek ellenére – vagy talán épp ezért ? – a divatos öltözködés iránti tömeges igény egyre szélesebb méreteket öltött. Például „helybe vitték a legújabb módit” a „Goldberger élüzemek” udvarán rögtönzött divatbemutatón vagy később a Váci utcában télvíz idején tartottak szabadtéri ízelítőt műanyag bundákból, de a tömeg épp olyan lelkesen kitartott a csikorgó hideg ellenére, mint a fogvacogva mosolygó manökenek. A Sportcsarnok is zsúfolásig megtelt, amikor a „szocialista internacionalizmus” magasztos égisze alatt rendeztek nyilvános ruházati versenyt, amelyen legújabb szovjet, cseh, lengyel és NDK-beli modelleket mutattak be onnan érkezett próbakisasszonyok.
A gazdasági helyzet javulásával a tömegkonfekciót nagy sorozatban termelő ruhagyárak mellett megjelentek a kisszériás szalonkonfekciót előállító vállalatok is. Aztán a palettát tovább szélesítette Budapesten a márkás nyugati árut közvetlenül is forgalmazó Luxus Áruház a Vörösmarty téren. A hetvenes évek első felében francia mintára bukkantak fel nálunk is az első butikok, mint amilyen például a Módi-hálózat volt vagy a nagy közkedveltségnek örvendett S-Modell üzletlánca. Az évtized második felében már a butik fogalmát sokkal inkább azok a gombamódra szaporodó kis maszek vállalkozások jelentették a közhasználatban, amelyek a legújabb külföldi divaholmikat „koppintották le” egy az egyben, nagyon ingadozó színvonalú hazai alapanyagokból és ugyanilyen változó minőségű kivitelezésben. A gyakorlat szellemi hátterét magyar részről az Ez a divat havonta megjelenő példányai jelentették 1952 nyarától, amelynek fekete-fehér ( vagy inkább barnásfehér ) évfolyamait 1975-től váltották fel a színes címlapok és belső oldalak. A hetvenes évektől a Burda német számai is kaphatóak voltak nálunk a közkedvelt és praktikus szabásmintákkal, 1988 októberében pedig a magyar kiadás is sikerrel startolt.
Mindez áttételesen kihatott városaink utcaképére is. A fotótablón szinte szimbolikus jelentésű Szöllősy Kálmán 1946-os Életképe, amelyen csinos hölgy napozik divatos fördőruhában a Dunába rogyott Lánchíd világháborús romjai előtt. Az ötvenes években lencsevégre kapott gyárimunkások csoportjának még egyéb gondjai voltak, de a hatvanas években Fekete Klári modell csinosan öltözött kislányával pózol a felvételen. A hetvenes években Benkő Imre frappáns kontrasztként fiatal lányokat rögzített fényérzékeny papíron az utcaseprő mellett, Csigó László pedig sétáló nők generációit a Váci utcai napsütésben. Fejes László pillanatfelvételén hippijelmezes fiú cigarettázik a budai Dunaparton törökűlésben – válltarisznyáját a földig lógatva – háttérben a Parlament dekoratív sziluettjével, végül a rendszerváltás után akár nyugaton is készülhetett volna Alexander Bittmann pesti felvétele elegáns szerelmespárral az előtérben. Mindez és még sok minden más a Budapesti Történeti Múzeum Divat a szocializmuban című tárlatán látható január 13.-ig, korabeli tárgyak, dokumentumok, filmhíradók és tévés vetítések kíséretében.