Wagner István: Elmaradt Lempertz-árverés

Ilyesmi még sosem fordult elő az 1845-ben alapított patinás Rajna-parti firma történetében. Az őszi évad szenzációjaként harangozták be a Bauhaus világhírű tagja – Oskar Schlemmer – hagyatékából válogatott aukciót, amelynek anyagát előzetesen Münchentől Berlinen keresztül Brüsszelig is bemutatták, ajándék plakáttal bélelt kemény kötésű katalógusban is publikálták. A köni licitálást a cég székhelyén december 6-ára tervezték, de 4-én délben internetes körlevélben lemondták, és honlapjukról a digitális katalógust is törölték.
A Kunsthaus Lempertz fatális fiaskójának oka merőben prózai és a Schlemmer-örökösök egymás közötti pereskedésében gyökerezik. A sokat tapasztalt intézmény jóhiszeműleg megbízott a Landesgericht München alaposan dokumentált, elsődleges ítéletében, amely a licitálás előkészületeit minden további nélkül lehetővé tette. Ám az utolsó pillanatban a legfelsőbb bíróság a korábbi döntést felülírta és ettől teljesen eltérő határozatot hozott. A jogosan reklámozott árverés elmaradása nemcsak a cégnek okoz érzékeny erkölcsi és anyagi veszteséget, hanem a nemzetközi műgyűjtő társadalomban is mélységes csalódást keltett ez a váratlan jogi fordulat. Korábban sosem szerepelt még ilyen széles kínálat, ilyen nívós művekkel Schlemmer féltve őrzött hagyatékából. A hatvannégy múzeális színvonalú alkotás mindegyike előzetesen különféle német vagy külföldi közgyűjtemények állandó kiállításain volt látható kölcsönzésként – festmények, domborművek, szobrok és akvarellek továbbá rajzok és üvegikonok egyaránt.
A sztár két kiváló, korai kép volt a múlt század tízes esztendeiből. Az  1916-1918-as datálású Férfi hallal a legendássá vált Herwath Walden híres Der Sturm (A vihar) galériájának 1920-as tárlatán is szerepelt, a Lempertz mostani árverésére pedig 800.000–1.200.000 eurós értéksávban becsülték fel a szakértők. Még ennél is magasabbra taksálták – 1,8 milliótól 2 millió euróig – az 1916-os Rózsaszín kompozíció 1930-as rekonstrukcióját, amelyet 1931-ben a berlini Flechthein kiállításán mutattak be a nyilvánosságnak. A művészetbarátok és szakértők körében közismert az a Sechs-Köpfe-Fries (Hat fejes fríz) is 1935-ből, amelyet az időközben lefújt licitáláson 800.000–1.200.000 eurós sávból indítottak volna. Még a számszerűen rideg felsorolás is elismerésre méltó: az akvarellek, tusrajzok és ceruzavázlatok kategóriájából tizenegy született a Bauhaus előtti időszakban, tizennyolc készült a Bauhaus falai között és tizenhat jött létre a Bauhaus megszűnése utáni periódusban. Bár közöttük gyakori az előzetes tanulmány a későbbi jelentős és méltán híressá vált művekhez, sok önálló alkotásként is megállja a helyét. Ezekben a munkákban fogalmazta meg Schlemmer és járta körül alaposabban is életművének meghatározó motívumait. 1919-ből való az a két korai, eredeti gipsz-reliefje is, amelyek központi témáinak megtestesítői – egyenként 140.000–150.000, illetve 150.000–200.000 eurós értéksávban. Gipszből és fém állványból kombinálta Freiplastik G. (Szabad plasztika G.) elnevezésű absztrakt figuráját is, amelynek magassága 107 cm., a Bauhaus időszakában keletkezett, mostanáig a Staatsgalerie Stuttgart állandó anygában vendégeskedett tartós letétéként és a most meghiúsult licitálásra a szakértők 150.000–200.000 eurós sávban taksálták.
A Kunsthaus Lempertz eredetileg jövő ilyenkorra tervezte a szenzációs aukció második menetét a hagyaték további részéből. A patinás kölni cég a közbejött váratlan letiltás ellenére sem adja fel abbéli reményét, hogy nagyvonalú és hosszútávú tervük előbb-utóbb mégis valóra válik. Ilyen értelemben nem tartják hiábavaló fáradozásnak az eddigi előkészítő munkálatokat és a rendhagyó beharangozást, mert a befektetett energia és az anyagiak busásan megtérülhetnek egy mindnyájunk számára kedvező fordulat után.