Wagner István: Elődök és utódok lőegylete

Pozsonyban a városi múzeum emeleti traktusának főbejárata felett
függ egy festett lőtábla a 19. század elejéről, amelyen örömmel
fedeztem fel apai elődöm nevét. Azóta külön figyelemmel kísérem ezt a
sajátos művészeti műfajt, amelynek léte az iparos céhekbe tömörült
kézművesek lövészegyleteihez kötődött a történelmi Magyarország
városaiban.
Tavaly a bajai Türr István Múzeum régi példányaihoz kapcsolódva a pécsi Modern Magyar Képtár mai művészeket kért fel ilyen alkotásokra. Az ottani, évvégi bemutató után most Kortársak lőegylete címmel a Budapest Galériában látható a párhuzamos tárlat július 5-ig.
A 19. század első negyedéből megmaradt bajai céltáblákon még a német nevek és feliratok dominálnak ugyan, de Johann Arno szeglövésének 1829-es emléktábláján a sürgő-forgó frakkos-cilinderes polgárok már kitűzték a lőtéren a magyar trikolórt. Egy szintén naív és ismeretlen festő másik alkotásán hasonló biedermeier akantuszlevél mustrák díszítik a kép négy sarkát, középütt viszont füstfelhőt eregetve lobog egy égő szív virággirlandokkal dekorált márvány talapzaton, a rózsabokorból pedig pucér Ámor szegezi íjját a nézőre. Az ünnepi lőtábla felirata kivételesen magyar: „1836 ik évi, Május 1 ei napján az Első Lövészetre.” „A Lövészkar ez Ünnepre / Itt nyujtván ajándékát / Meghívta a pajkos Ámort, / Nyíllal űzni játékát. / Czélra – czélra hű Lövész ! / Itt nyersz, ha szíved elvész !”
Az ihletforrásként szolgáló ódon példaképek mellett a tucatnyi meghívott művész tavalyi (egyenesen a pályázatra készült) vagy valamivel korábbi (a meghirdetett témához igazodva kiválasztott) alkotásai függenek, olykor nemcsak magányosan, hanem akár kisebb sorozatokban is. A kortárs replikák rendszerint még követik a kerekded külső formát, de a tartalom és a felhasznált alapanyag vagy az alkalmazott technika már annál modernebb. Az egyetlen idei datálású mű Szurcsik Józsefé, mert Pécsett bemutatott alkotása időközben elkelt, de ezen is a reá annyira jellemző, falba vésett vagy falból kitüremkedő emberi profilt variálja. Újházi Péter: Sötét nap ez címmel barnára patinázott hordó-aljra rögzít rozsdás láncot, kukoricamorzsolót és szerencsepatkót vagy cifra vereteket, régi zárakat és kulcs-fűzéreket. Némiképp hasonló feLugossy László tavalyi Célkeresztje, amelyen fémcsatos műbőr fonatú övből, valamint alumínium bögréből, tányérból és hamutálcákból komponál mai „kultikus” emblémát. Kicsiny Balázs Céltalan áldozata fehér alapon fekete kontúrokkal rajzolt vájár, akit – paradox módon – a remény szimbólumaként közismert horgony talál szíven. Bukta Imre Új céltábláján pozdorja lemezre rögzített fürdőszoba csempéből tördelt mai mozaikot, amelyen a háza előtt nevetve álldogáló kövér parasztasszony halott férje a távolban úszik afféle vízbe dobott „palack-postaként” az üveg-koporsójául szolgáló borosflaskában. Lengyel András: Lövés a végtelenbe felirattal kék-fehér fotórealisztikus „felhőjátékot” űz és egyenesen a kozmoszt célozza meg. Roskó Gábor: Tisztán látok elnevezéssel és aranyozott kerek képkerettel talán a mitológiai aranykorra céloz a tigrist átölelve alvó meztelen fiúval, aki mögött kontrasztként cáparaj feketéllik a sötét vízben. Kőnig Frigyes tavalyi triptichonja mintha az idei tragikus, romák elleni merényletsorozatokat jövendölte volna meg a fehér ingből kitakart gyermekmellel és a gyolccsal bekötött szemű fiúfejjel – az ártatlanság hangsúlyozására -, címadása pedig szinte a bibliai tízparancsolat egyikét variálja  „Lőni nem játék!” felkiáltással. A ma már szintén rangidős Pinczehelyi Sándor példaképének, Bálint Endrének ajánlotta kép-ciklusát, amelyet saját életművének tipikus alap-motívumaiból és árnykép-profiljából kombinált. A pályafutása elején álló Somody Péter: Seb találat nélkül című sorozata fiatal párokat variál monokróm barna árnyalatokkal, a szerelemben vagy a barátságban akarva-akaratlanul okozott sérülések lehetséges változatainak illusztrálására. Böröcz András ezúttal is ceruzából konstruálta a vadászok bibliai védelmezőjét, amikor Célszínpad Szent Sebestyénnel című üvegezett fadobozát összeszerelte. Ez épp olyan sarkosra sikerült, akárcsak Elekes Károly piros-sárga-kék Bauhaus koloritban tartott, mértanian absztrakt Céltévesztője, szögletes kazettáiban erdei madarak és állatok koncentrikus körökbe komponált fotóival, mintha infravörös sugarú vadászpuska célkeresztjében szoronganának.