Frans
Hals és az aranykor mesterei Haarlemben címmel látható jelenleg
tárlat a müncheni Hypo-Kulturstiftung kiállítási csarnokában
június 7-éig. Ezzel párhuzamosan a a bajor fővárosban a Bernheimer
Galéria február 28-áig a 17. század németalföldi festészetének
egyik legjelentősebb képviselőjétől Márk evangélista most felbukkant
ábrázolását mutatja be, amely legutóbb három évtizeden át rejtőzött
egy német magángyűjteményben.
A
művészettörténeti jelentőségű olajfestmény egyike a négy evangélistának
és mint ilyen, Frans Hals egyetlen ismert szakrális sorozatához tartozik.
Manapság nem ismert, hogy eredetileg kinek a megrendelésére készíthette,
mint ahogy az sem, hogy legelőbb hol függhetett. A ciklusból csak
ezt látta el monogramjával, ami azt jelenti, hogy maga a mester is
a legtöbbre tartotta. Mivel a fény valamennyi képen a bal oldalról
érkezik, a művészettörténészek azt feltételezik, hogy egy ablak
jobb oldali falán helyezkedhettek el két sorban, ahogyan az a 17.
században általános szokás volt. Díszíthettek közösségi katolikus
templomot vagy magánkápolnát éppúgy, mint könyvtárat, mert az
evangélisták a protestáns uralom alatt is „divatban maradtak”.
Ami viszont bizonyos: a négy apostol közül Szent Márk ábrázolását
„a legolaszosabbnak és a lehető legteátrálisabbnak” tartotta
Ernst Minich 1774-ben a szentpétervári Eremitage azévi kiadványának
egyik tanulmányában, majd a remekmű átmenetileg Nagy Katalin cárnő
tulajdonába került. Az 1812-es napoleoni háborúk idején a képeket
egy templomban rejtették el a Krím-félszigeten, majd több, mint
egy egész évszázadra nyomtalanul eltűntek a nyilvánosság elől.
Aztán előbb Lukács valamint Máté képét fedezték fel 1959-ben
egy odesszai múzeum raktárában, ahol aztán a közönség elé került
és mindmáig felkereshető, majd 1970-ben Egy nemesúr portréja 19.
századi ráfestésének gondosan eltávolított rétege alól került
elő a szóbanforgó Márk rejtőző arcképe, amelyről Dr. Claus Grimm,
az ismert Frans Hals szakértő külön tanulmányt írt, belefoglalva
kollégáinak tudományos vizsgálatait és elméleti fejtegetéseit
egyaránt a remekmű eredetiségének bizonyítására. A festmény
germán privát kollekció mélyéről került most a műkereskedelmi
vérkeringésbe és restaurálása után újabb részletszépségek
bukkantak fel, a kései utókornak is bizonyítván szerzőjének a
maga idejében páratlan mesterségbeli bravúrját. A negyedik példányt
– Szent János evangélistát – 1997-ben a Sotheby’s londoni aukcióján
szerezte meg a J. Paul Getty Museum, így Európából Amerikába került
és manapság is Malibu szóbanforgó közgyűjteményében látható.
Frans
Hals Szent Márk ábrázolása erőteljesen karakteres portré, szemmel
láthatóan gyors ecsetjárása ellenére gondosan kidolgozott és nagyon
kifejező arckép. Olyan művészi kvalitások ezek, amelyeket a németalföldi
festészet 17. századi aranykorában rendkívül sokra értékeltek.
Manapság, a globális pénzügyi válság idején a gyűjtők ismét
visszatérnek a kortársak mesterségesen felpörgetett és emiatt most
alaposan megingott piacáról a garantált értékekhez. Mivel a régi
mesterek árai az utóbbi időben a nemzetközi műkereskedelmi forgalomban
csak lassan, de biztosan emelkedtek, rövid távon kiegyensúlyozott,
hosszabb távon akár tetemes hasznot is hozó anyagi befektetésnek
tűnnek még azok számára is, akik eddig hitelpapírokkal kereskedtek,
de most keserűen csalódtak a krízisbe került börzéken. A párhuzamosan
müncheni és londoni székhelyű Bernheimer Fine old Masters tulajdonosa
– a több generációs műkereskedő famíliából származó Konrad
O. Berheimer galériás – szerint : „Nagy örömömre szolgál,
hogy egy ilyen művészettörténeti csúcsteljesítményt mutathatunk
be az érdeklődő közönségnek és kínálhatunk fel a régi mesterek
hozzáértő gyűjtői körének”. A világpiacon uralkodó legújabb
trendről pedig a patinás Sotheby’s aukcionátora – Tobias Meyer
– többek között így nyilatkozott a németalföldi mester kapcsán
: „A kortárs alkotók árainak drasztikus zuhanása a régi mesterek
rohamos felértékelődéséhez vezethet. Noha a modernek elkötelezett
hívei egyik napról amásikra nem feltétlenül válnak a régi mesterek
rajongóivá, de már ismerek a praxisomban egy olyan konkrét esetet,
amikor a tulajdonos egy kortárs műtől vált meg, hogy egy Frans Hals
képet vehessen. Szerintem bölcsen tette…”