A zsánerképek tiroli születésű és paraszti származású népszerű mestere – Franz von Defregger – 1898-as festményének címét (Die Kraftprobe = Erőpróba) választották a rendezők annak a kiállításnak az elnevezésére, amely a müncheni képzőművészeti akadémia két évszázados fennállását hivatott dokumentálni a Haus der Kunst épületében augusztus 31-ig. A képen a falusi fogadó előtt ingujjra vetkőzött bivalyerős legények mérik össze teherbírásukat egy sziklakő emelésével, a bámészkodó közönség örömére. A jubiláris tárlaton közel kéttucatnyi országból (Kaliforniától Ukrajnáig és Stockholmtól Athénig) száznál jóval több mű bizonyítja, hogy a 19. század folyamán a bajor főváros művész-képzése milyen messziről vonzotta az érdeklődőket, mivel színvonalában egyenrangú vetélytársa volt a bécsi, párizsi vagy düsseldorfi konkurenciának.
Az Akademie der Bildenden Künste azonban „házon belül” is megvívta a maga küzdelmeit. Az első évtizedekben, az úgynevezett „nazarénus festők” csoportjából Peter von Cornelius vezetése idején például – az egész kontinensen egyedüliként – félszáz nőt is felvettek, holott ez a gyakorlat csak a huszadik század elején kezdett általánossá válni a művészi oktatásban. A 19. század derekán a historizmus jelentett előrelépést és vonzerőt, egészen századvégi hanyatlásáig, amelynek keretében egyrészt a méretekkel, másrészt a teátrálisan elrendezett tömegek fotográfiaszerűen részletes megörökítésével „bírkóztak” a mesterek. Ennek illusztrálására most került elő a Neue Pinakothek raktárából Karl Schorn: Özönvíz című 1850-es bibiliai jelenete, amelyet óriási méretei (hatszor nyolc méteresnél is nagyobb) és a közönség ízlésének változása miatt az első világháború óta feltekerve őríztek. A második világégés óta lappangott Karl von Piloty: A haldokló Nagy Sándor búcsút vesz seregétől című 1886-os, hatalmas vászna is, amely most Berlinben találtak meg a kiállítás előkészületei közben és az Alte Nationalgalerie kölcsönözte. A német származású amerikai emigráns Carl von Marr: Flagellánsok elnevezésű 1889-es képe négyszer nyolc méteres, száznál több alakot festett a középkori zarándokmenethez és egy évszázada nem láthattuk Európában, ezért hozták most Wisconsinból Münchenbe. Az egykori tanárok csarnokában Wagner Sándor, Benczúr Gyula és Liezen-Mayer Sándor, a híresebb magyar diákok különtermében pedig Munkácsy Mihály, Székely Bertalan, Hollósy Simon, Pataky László, Iványi-Grünwald Béla, Mednyánszky László és Csók István egy-egy főműve függ a Magyar Nemzeti Galéria jóvoltából.
A Münchner Secession 1892-es megalakulása után sikerült olyan professzorokat megnyerni a modern piktúra akadémiai oktatására, akik olyan újító szellemű diákokat vonozottak a bajor metropolisba, mint Vaszilij Kandinszkij, Paul Klee vagy Franz Marc. A nácik hatalomra jutása után azonban még az olyan mérsékelt expresszionista festő-tanárt is lemondásra kényszerítették, mint például Karl Caspar és a barna inges erőfitogtatásra a tanári kar sem mert tiltakozással válaszolni. Ezt a sötét periódust idézi Bernhard Bleeker egykori szobrász-tanár bronz Hitler-feje, amely hivatalos megrendelésre készült sorozatban és építkezési ásatások közben négy éve lelték meg egy vaskazettában, az akadémia kertjében. Az absztrakció csak a második világháború után nyerhetett teret ismét a főiskolai oktatásban, Ernst Geitlinger vagy Günter Fruhtrunk professzorok révén. Az 1968-as diákmegmozdulások egyik fellegvára volt az akadémia, akkor semmisült meg gipszből öntött antik szobor-gyűjteménye is, amelyet a hallgatók az avitt oktatási szellem elleni tiltakozásul, az emeleti ablakokból dobáltak az utcára. „A forradalom remek, minden más túró” címmel ezt a korszakot vizsgálja kritikusan és mai szemmel az „AKA 68 ½” jelzésű idei projekt a jubileumi kiállításon, tanárok és diákok népes csoportjának bevonásával, öt „témaszigetből” álló audió-videó-installáció alkalmazásával.
Wagner István: „Erőpróba” bajor módra
A zsánerképek tiroli születésű és paraszti származású népszerű mestere – Franz von Defregger – 1898-as festményének címét (Die Kraftprobe = Erőpróba) választották a...