„A kiállítás megtekintését 18 éven aluliaknak nem ajánljuk!” – olvasható az Országos Széchényi Könyvtár Veszedelmes olvasmányok – erotikus illusztrációk a 18. századi francia irodalomban című tárlatán, amelyet december 16-áig látogathat a közönség. A francia-magyar koprodukcióban létrejött rendezvényen számos olyan műtárgy is felfedezhető köz- és magángyűjteményekből, amelyek most kerültek először a szélesebb nyilvánosság elé. A címmel ellentétben ne csak régi könyvekre gondoljunk, hanem szexuális jellegű használati- és dísztárgyakra, valamint erotikus bútorokra egyaránt.
A felvilágosodás évszázada nemcsak érzelmi és érzéki felszabadulással járt (majd erkölcsi szabadosságba torkollott), hanem a szekaularizáció nyomán az állami és egyházi hatalom is kettévált. A polgári liberális eszmék terjedésével és a vallásellenességgel magyarázható akkoriban a papok, szerzetesek és apácák olyannyira gyakori karikírozása. Mifelénk viszont – a kontinens nyugati feléhez képest mindmáig fennmaradt fáziskésés nyomán – főleg arisztokrata könyvtárak polcain talált otthonra a kortárs francia erotikus irodalom pikánsan illusztrált termésének legjava. A bemutató fő vonulatát így a Bibliotheque Nationale de France patinás kölcsönzései mellett magyar nemesi famíliák koronás címerei fémjelzik a tulajdonosi pecséteken. A francia metropolisból érkezett például a magyar fővárosba La Fontaine erotikus meséinek 1762-es amszterdami kiadása két kötetben és hogy a franciák nemcsak kéjencek, hanem ínyencek is voltak világéletükben, azt a konyha asztalán folytatott szeretkezési jelenet is bizonyítja a válogatott erotikus versek Madame Belle Motte általi, 1800-ból való párizsi kiadásában. A nemzeti gyűjteményünknek is nevet adó és alapító gróf – Széchényi Ferenc – könyvtárából származik például Claude Imbert: Rövid történetek és novellák versbe szedve című könyvének 1774-es amszterdami példánya, míg a nádasdladányi Nádasdy-kastélyban őrízték eredetileg Alexis Piron „szabados és vidám verseinek” évjelzés nélküli francia kötetét, akárcsak Denis Diderot mindmáig mifelénk is népszerű Fecsegő csecsebecséinek egyik ős-variánsát.
A Szépművészeti Múzeum grafikai részlegének páratlanul gazdag korabeli állományából egész kollekciót kölcsönzött a kiállításra. Csak ízelítőként említjük A tapintatlan férfi rokokó budoár-ábrázolását (Borel nyomán rézbe metszette Dequevauviller), avagy A szerelmeslevél arisztokrata szalonjelenetét (Lavreince után Launay készítette), illetve A Szkamander folyó partján egzotikus fürdőző zsánerképét (Boucher festményéről Larmessin sokszorosítását). A magyar szülőktől angol földön született Tony Fekete brit-magyar állampolgárságú üzletember, aki felváltva él hol Londonban, hol Budapesten. Nálunk leginkább azzal került be a köztudatba az utóbbi években, hogy eltökélt „tabudöntögetési” szándékkal, sorra rendezi erotikus témájú tárlatait saját, párját ritkító privát anyagából. Magángyűjteményét is megosztva őrzi a brit és a magyar fővárosban, a mostani budapesti kiállításra – más egyebek mellett – egész sor régi könyvet is kölcsönzött. Ilyen például A filozófus Teréz 1773-as példánya Glascow-ból (sic!), szépen színezett címképén a három meztelen gráciával és a szerelem pucér gyermekistenével, Ámorral, aki itt szégyenlősen egy kibontott pergamen-tekercset tart maga elé. Tőle való a sokat emlegetett és talán a széles nyilvánosság előtt is legismertebb, immár klasszikusnak számító „alapmű”, az eszelősen aberrált D.A.F. de Sade márkitól Az új Justine avagy az erény bajjal jár 1797-es hollandiai változata is négy kötetben és még hosszasan folytathatnánk a felsorolást…