Éppen száz esztendővel ezelőtt kérte fel először a fővárosi „amateur” műgyűjtőket Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum akkori igazgatója egy nagyszabású közös kiállításra. A millenniumi ünnepségek lelkesedésének utóhatásaként 1907-ben három-négyezer műtárgy érkezett az Üllői úti palotába, amelynek üvegcsarnokát zsúfolásig megtöltötték az európai remekművek és egzotikus darabok. A centennárium mostani évfordulóján megismételték ezt a felhívást az intézmény vezetői és modern korunk követelményeinek megfelelőbb, levegősebb és áttekinthetőbb tálalás érdekében kétezer munkából kellett azt a hatszázat kiszűrni, ami hatvanöt mai privát kollekciót képvisel a földszinti körfolyósón április 20-áig.
A hazai magángyűjtemények egyes kincseit a vendéglátó közintézmény is méltán megirigyelheti. Az egyik legrégebbi munka például a 13. század középső harmadából egy Limoges-i ötvös ereklyetartó dobozának szent alakja, amely ideiglenesen egy budapesti lakásból költözött át. Szekrény szerepét töltötte be már méretei miatt is egy lombardiai láda 1500 tájáról, sötétre patinázott fából és csipkeszerűen áttört vasalással, az egykori Kadosa-gyűjteményből. Egy ED monogramú debreceni mester 1632-ből való talpas pohara báró Radvánszky Gézától került a múzeumba, egy 1655-ös habán fedeles korsót eredetileg báró Nyáry Jenő birtokolt míg egy csontból és pergamenből kombinált, ótestamentumi jelenettel telefestett 1730 körüli legyezőt özvegy gróf Batthyány Gyuláné használt valamikor. Carl Blasius bécsi fémműves ezüst gyertyatartópárja 1813-ból vagy Goszmann György kandelláber-kettőse 1863-ból ma Polgár Árpád galériás otthonát díszíti. A Zsolnay-gyár 1825-ben kivitelezte Sikorszki Tádé tervei szerint embernagyságú díszvázáját. A 19. század végéről egész vitrint tölt meg egy magyar díszöltözék garnitúra, a tollforgótól az övön és kardkötőláncon át a pitykegombokig és a sarkantyúkig.
Hazai iparművészetünk 20. századi teljesítményéből Grosz Judit gyűjteménye is némi ízelítőt ad: a Gödöllői Műhelyben feltehetőleg Undi Mariska tervei nyomán hímeztek 1910 és 1920 között textilképet baromfiudvarról, az óriás rézkaspó domborított florális mustrával pedig a Magyar Művészeti Műhely szembetűnő terméke, nemcsak dekorativitása, hanem méretei miatt is. Még ennél is nagyobb teret foglal el a bemutatón a francia Louis Majorelle 1925 körüli étkezőgarnitúrája – a tálaló szekrénytől az ebédlő asztalon át a hozzá illő székekig – ami azért is kuriózumnak számít, mert ritkán marad az utókorra ilyen sok darabból álló, komplett szobaberendezés. A válogatás széles skáláját art-deco könyvkötések és ex-librisek mellett praktikus-esztétikus fajansz és fém edények, avagy kimondottan díszítő jellegű kisplasztikák kisebb-nagyobb együttesei jelzik. A híres és sokoldalú művészdinasztiából Ferenczy Noémi akvarell technikával festett gobelintervei – Kék virágok (1945) és Virágos rét (1947) – már a második világégés utáni újrakezdést idézik. A vitrinekben a kortárs mesterektől bronzérmek éppúgy bőségesen akadnak, mint modern kerámiák, az üvegneműt pedig a legkülönfélébb alapanyagokból kombinált divatékszerek sokasága követi. Végül a legújabb kiállítási tárgy a Manooi Light Creation elnevezésű alkotói kettős (Héder János és Zoltai Judit) tavalyi kreációja Milky Way címmel. Ez egy korábbról ismerősnek tűnő tehénszobor feketére festett üvegszálból, amelyen kontrasztként annál csillogóbban ragyog 13 500 Swarovski-féle kristály, rejtett fényforrásokkal megvilágítva.
