Féner Tamás 1957-től mindmáig aktív fotóművész és tavaly töltötte be hetvenedik életévét. Ebből az alkalomból látható most Budapesten retrospektív tárlata március 8-áig a Mai Manó Ház összes termeiben, pedig a válogatás szándékosan mindössze a legutóbbi évtizedre terjed ki.
A jubileumi kiállítás cigányokról, kohászokról, bányászokról vagy a hagyományőrző zsidóságról készült régi, híres szociográfiai témaköreit csak közvetve idézi a magyar büntetésvégrehajtási körülményeket teljesen emberfigura mentesen rögzítő – és talán éppen ezért annál döbbenetesebb hatású – börtön-sorozatával. Nem fedezhető fel egyetlen alak tavalyi, születésnapján készült őszvégi ciklusán sem, amelyeken a természet és a vízparti táj téli álomra készülődésének mozzanatait rögzítette lírai érzékenységű pillanatképeken. Mottóként Máté evangéliumából vett idézetet választott hozzájuk : „Puszta hely ez, és az idő már elmúlt…”
Mindezek ellentételezéseként viszont három termet töltenek meg portréi, amelyeket találó módon Jóbnak a Mindenhatóhoz intézett kérdésével foglalt össze mottóként : „Miért rejted el az arcod, és tartasz engem ellenségedül ?” Szakmai berkekben Féner Tamásról köztudott, hogy vizuális ügyekben sohasem fotós kollégáival konzultál, hanem inkább képzőművész barátainak és ismerőseinek véleményét kéri szívesebben. Úgy tűnik, ez a rokonszenv kölcsönös lehet, mert például annak idején a rangidős mestert, Gyarmathy Tihamért azzal a mértanian elvont kompozíciójával kapta lencsevégre, amelyet eredetiben is mellékeltek a kiállításon, mivel ajándékba adta a fotósnak. Hasonló a helyzet Deim Pál esetében is, aki a műtermi felvétel hátoldalára rótt sorokkal tréfálkozik azon, hogy festményének félköríve mintha a hátára nőtt volna púpnak. Segesdi György szobrász ugyan kissé szkeptikusan tekint a kamerába, alatta viszont a fényképész realisztikus feje áll bronzba öntve, amelyet 1999-ben mintázott róla. Konok Tamás szigorú mérnöki precizitását azok a hófehér podesztek hangsúlyozzák, amelyek között helyet foglalt. A másik véglet Kokas Ignác groteszk pózolása, bohém módon tarkabarka mustrájú festőnadrágjában. Az Édeskének becézett „mindenki kedvence” – Haraszty István – munkás overalljában űlt modellt és a mobil plasztikák lánc-dohányos kiötlőjének ujjai között ezúttal kivételesen nem füstölög a cigaretta. Keserű Ilona fehér hajú profilját vakráma keretezi a háttérben, Nádler István egy pohár bort tart jobbjában elmélázva, Pauer Gyula lazán egy létrának dől álltában, Barabás Márton kör formájú fakonstrukcióját szerelgeti, Vígh Tamás egy fémállvány alól kandikál ki. A közelmúltban fiatalon elhúnyt El Kazovszkij a fűtőtesten kuporog a nyitott ablakban, a matuzsálemi kort megért Lossonczy Tamás eldől a heverőjén, Jovánovics György úgy előre nyújtja lábát ültében, hogy cipőtalpa szinte teljesen takarja a kamerát. Meghökkentő képkivágás a polcra könyöklő Gerber Pál esetében fejebúbjának teljes hiánya, míg Záborszky Gábor profiljának nagy részét ballonkabátos válla takarja alulnézetben, ráadásul a képsíkból is félig kilépett, miközben „jobbra el” távozik a rügyező gyümölcsfák alatt…
A „bohém világot” még teljesebbé teszi a legendás egykori prímabalerina – Kún Zsuzsa – szokatlanul hátradőlt civil mellképe, a vernisszázson megnyitó szövegét felolvasott Konrád György ráncoktól barázdált és szemüveges arcrészlete, Ádám Ottó színházi rendező íróasztalára könyökölt olvasás közben, Vásárhelyi Anzelm bencés szerzetes pedig fázósan szemébe húzta csuklyáját a szabadban és kámzsájára prémes mellényt öltött. Végül a Corpus-részlegen érdekes összevetni Győri Edit profi fotómodell mostani akt-felvételeit azzal a korai variánssal, amelyik 1967-ben készült róla Schaár Erzsébet műtermében és a közönség először 1972-ben láthatta a Műcsarnok tárlatán. Az egész falat betöltő, másfél méter széles és három méter magasságú, monumentális nagyítást az Országos Széchényi Könyvtár kölcsönözte a Magyar Fotográfusok Házának mostani kiállítására. A magasföldszinttől a padlásszobáig terjedő mustrát a vitrinekben Féner Tamás régebben használt fotó-apparátjai valamint kisebb-nagyobb tárlatainak korábban megjelent katalógusai, illetve önálló albumai teszik teljesebbé.
A falakon idevágó világirodalmi fordítások vagy magyar prózai és vers idézetek sorjáznak…
Wagner István: Fél századból egy évtized
Féner Tamás 1957-től mindmáig aktív fotóművész és tavaly töltötte be hetvenedik életévét. Ebből az alkalomból látható most Budapesten retrospektív tárlata március 8-áig a...