Amikor Gergely Mariann és Plesznivy Edit művészettörténész a Magyar Nemzeti Galéria mostani, gyűjteményes Vaszary János kiállítását – mint a tárlat kurátor-párosa – előkészítette, annak rendje és módja szerint közölte az intézmény honlapján, illetve az ArtMagazin 2006/4. számának Wanted-rovatában azokat a képeket is, amelyek a szakirodalom nyilvántart ugyan, de hosszabb-rövidebb idő óta valahol lappanganak. A keresés nem is maradt eredménytelen.Így került elő például magántulajdonból a reprezentatív rendezvényt kísérő vaskos katalógus lezárása után a művész Nő tükörrel című 1901-es vászna, amely aztán az utolsó pillanatban mégis bekerült a szóban forgó kiadványba, illetve a tárlatra egyaránt, sőt, színes reprója szöveges dokumentációval együtt egész oldalt kapott. A másik hasonló kellemes meglepetés három hónappal a vernisszázs után, decemberben érte a rendezőket, amikor egy másik privát személy jelentkezett és kérte a birtokában lévő Vaszary-kép eredetiségének felülvizsgálását. A festő korai periódusának másik főművéről van szó, amely 1905 körül készülhetett és a szakirodalom Interieurben avagy Pihenő nő elnevezéssel tartja számon. A kép már a festő életében többször is a nyilvánosság elé került : először 1906-ban a Nemzeti Szalonbéli egyéni tárlatán, a következő évben ugyanennek az intézménynek első csoportos seregszemléjén, fél évtizeddel később pedig Vaszarynak a Művészházban rendezett gyűjteményes bemutatkozásán. Az említett kiállítások kísérő katalógusain kívül a mű fekete-fehér reprodukcióját publikálta a Vasárnapi Újság is, előbb 1906-ban, majd pedig 1912-ben. A szakértők szerint a meglehetősen sötét alaptónusú olajfestmény azoknak a képeknek hosszú sorába illeszkedik, amelyeken szeretett feleségét, Rosenbach Máriát örökítette meg a művész délutáni sziesztája közben, a heverőn fekvő fiatal hölgy mögött pedig egy háttal űlő idős nő kézimunkázik, aki nem más, mint Vaszary anyósa, hosszúfalusi Szabó Kornélia. Mivel a tulajdonos ehhez hozzájárult, most ez a viszonylag nagy méretű munka is bekerült a tárlatra és az érdeklődők mindjárt a bejárat előterében felkereshetik, a mellékelt szövegből pedig a szükséges háttérinformációt is megkaphatják. Még egy fontos újdonság a tárlat időtartamával kapcsolatban, hogy az eredetileg február 10-ére tervezett zárást egy héttel elhalasztották, így február 17-éig tart a hazai és külföldi köz- és magángyűjteményekből válogatott mintegy kétszáz festmény, száz egyedi vagy sokszorosított grafika és számos iparművészeti tárgy mustrája. Aki pedig a Pauker Nyomdában készült, 455 oldalas katalógus 350-nél több képét, valamint a magyar és angol nyelven publikált tucatnyi tanulmányt túl soknak találja, az a Kossuth Nyomda ezzel egyidőben megjelent monográfiáját választhatja a Híres magyar festők sorozatból. Szerzője és összeállítója ugyanaz a Plesznivy Edit, aki a galéria kiadványában az Aranykor című fejezetet szignálja, amelyben a művész 1896 és 1910 közötti munkásságát részletezi, a 80 oldalas albumban viszont egész életművét összefoglalja lényegretörően, 62 színes reprodukció kíséretében. Amint azt – többek között – találóan állítja, Vaszary János képei gyakran bukkannak fel manapság is nagy európai seregszemléken, akárcsak életében. Jómagam legutóbb a nyáron Bécsben fedeztem fel örömmel Akt kék lámpával című 1930-as, franciásan elegáns vásznát a BA-Ca Kunstforum nemzetközi rendezvényén, ahol Érosz a modernek művészetében elnevezéssel összeválogatott kétszáz külföldi remekmű között is fel kellett rá figyelni, plakátszerű lényegretörése és monumentális vonalvezetése miatt.
Wagner István: Felbukkant képek, megjelent könyvek
Amikor Gergely Mariann és Plesznivy Edit művészettörténész a Magyar Nemzeti Galéria mostani, gyűjteményes Vaszary János kiállítását – mint a tárlat kurátor-párosa –...