Baliga Kornél építész többek között azzal vívott ki elismerést szakmai körökben, hogy korábban részt vett Budapesten a Sándor-palota helyreállításában, a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga renoválásán pedig jelenleg is dolgozik, akárcsak a fertődi Esterházy-kastély belső rekonstrukciós tervein. Az utóbbi témáról látható rendkívül érdekes tárlat február 1-éig az idén negyedszázados fennállását ünneplő Budapesti Városvédő Egyesület vadonatúj galériájában (Bp. V. ker., Kossuth Lajos u. 14–16.).Európa-szerte híres volt a maga korában ez a reprezentatív barokk épületegyüttes, mint ahogy manapság is ez a legismertebb nemzetközi szinten az ország teljes műemléki állományából. Bár eredeti pompájából – lassan, de biztosan – sokat vesztett a 19. század folyamán is, de 1945-ig nagyjából fennmaradtak a legfontosabb belső dekorációk: a fehér alapon aranyozott cirádás falambériák és virággirlandos mennyezeti gipsz stukkók, a sokágú falikarok és velencei csillárok, a barokk sarokkályhák és nyitott kandallók, a freskók és gobelinek pedig tükrökkel váltakoztak. Talán költői túlzás, de Fegyverneky Sándor országos főépítész úgy fogalmazott a vernisszázson, hogy mai szemmel nézve az 1958-as renoválás tetőzte be igazán a második világháborús veszteségeket, amikor még a megmaradt falburkolatokat és stukkómennyezeteket is eltávolították. Mindenesetre ezt tűnnek igazolni a legrégebbi, 1894-es fekete-fehér enteriőrfotók a mostani bemutatón, akárcsak összehasonlításként az 1952-es felvételek, például a Mária Terézia szobából (a faragott-festett fakeretben üresen ásítozó csupasz téglafalról), az első emeleti fejedelmi háló bejárata felett pedig ugyanekkor kézzel sután pingált sarló-kalapács éktelenkedett a történelmi viharok perverz fintoraként. 1960-as fényképeken az időközben leszedett lambériákat tükrökkel vagy tapiszériákkal próbálták pótolni, az intarziás padlót pedig futószőnyegekkel – a szó szoros és átvitt értelmében felszínes megoldással. Szerencsére nem dobták a szemétbe a kimustrált törmeléket, így a festett és aranyozott fafaragványok, gipsz stukkó részletek és mázas cserépkályha csempék vagy parkettaszeletek darabjai öt ládában az utókorra maradtak. Így került sor 2001 és 2005 között ezeknek aprólékos felmérésére, amelynek nyomán záró-akkordként létrejöhetett egy kiállítás „Eszterháza elveszettnek hitt falburkolatai” elnevezéssel.
Baliga Kornél idestova hat esztendeje a régi mesterek szorgalmával és hozzáértésével rajzolja újra töredékekből a részleteket, ezalatt született mintegy nyolc terem belső rekonstrukciós terve, amelyet a 2005-ös előzmények folytatásaként – második menetben – most tárnak ismét a nyilvánosság elé. Az építész konzseniális tehetsége nemcsak a szokásos műszaki tervek finom eleganciájából derül ki, hanem frappáns ráadásokat is produkált. A laikus látogatók számára térhatású enteriőr-ábrázolásokkal segít elképzelni a belső terek egykori és majdani pompáját, a távolkeleti divatú, fekete-arany kontrasztokra épülő fali lakkfestéstől a freskószerű pannókig, amelyeken velencei gondolák és hattyúpárok siklanak a vizen, a parton bukolikus pásztori idill játszódik, a boltívek és kárpitok alatt pedig biblikus ihletésű tömegjelenetekben mulatozik az előkelő társaság. Akinek pedig mindez nem volna elég, annak további meglepetéseket is tartogat. Egyrészt korabeli leírások alapján újrarajzolta a Mária Terézia királynő 1773-as fertődi látogatására készített alkalmi kerti pavilont, másrészt most kerülnek először a nyilvánosság elé az 1856-ban leégett eszterházai operaház külső és belső rekonstrukciós tervei – a hossz- és keresztmetszetektől a főhomlokzati nézetig.
Wagner István: Fertődi rekonstrukció fővárosi tárlata
Baliga Kornél építész többek között azzal vívott ki elismerést szakmai körökben, hogy korábban részt vett Budapesten a Sándor-palota helyreállításában, a Rumbach Sebestyén...