Forster Jakab az utóbbi években Kovács Gábor bankár és műgyűjtő-műkereskedő anyagi támogatásával olyan európai metropolisokat járt be, mint Velence, Róma, London vagy Párizs. Most viszont március 16-ig kizárólag magyarországi urbánus és rurális látképekkel állt a nyilvánosság elé a nemrég kimondottan bérlésre alapított budapesti Melange Galériában.
Szakmai berkekben közismert, hogy viszonylag kisméretű, tradicionális látképeit egész esztendőben a szabadban festi, függetlenül az évszaktól vagy az időjárás viszontagságaitól. Évente tucatnyi helyszínt keres fel így, kivitelezésmódja pedig vegyes technikai eljárás, amelynek keretében lavírozott akril, tempera és gouache keveredik egymással a karton alapon, mindezt pedig a pillanatnyi hangulattól függően fekete és színes pasztell krétával illetve fedőfehér festékkel véglegesíti. Legfrissebb termésében tallózva két ellentétes tendenciát figyelhetünk meg. Miközben városi részleteit parányi, tarkabarka emberi figurák népesítik be, újabban természeti tájai nemcsak teljesen alakmentesek, hanem fokozatosan a monokróm árnyalatok felé tartanak. Tavalyi datálású vedutái közül ilyen például az egykori királyi palota panorámája, őszi színpompában, a pesti Duna-partról szemlélve, avagy ugyanez a motívum immár közelről és „felülnézetből”, ráadásul behavazott állapotban, valamint a budai várnegyed „lelke”, a Szentháromság-tér – valamennyi obligát idegenforgalmi látványosság környéke, turistacsoportokkal telepettyegetve. Ehhez a sorozathoz zárkózik fel vidékről a középkorból ránk maradt, girbegörbén kanyargó soproni utcák képe, a most európai kulturális metropolisszá avanzsált Pécs mediterrán derűje – például a Király utca vagy a Barátok utcájának házsorával, utóbbinak végében a ferencesek barokk templomával –, a napfényes Szegedről pedig az eklektikus város-centrum, „főszerepben” a színház dekoratív épületével. Galyatetőn a negyvenes évek elején szívesen tartózkodott a nagyszállóban Kodály Zoltán, aki a közvetlen közelben felszentelt és azóta róla elnevezett kápolnában komponálta 1941–42 telén Csendes miséjét. Ez az emlék ihlette most a festőt arra, hogy vastag hólepelben és borús időben örökítse meg a rusztikus terméskövekből összerakott homlokzatot a kétoldalt őrtálló, égbenyúló ősfenyők között, a koloritot pedig puritán szürke árnyalatokra redukálta. Ennek teljes színbeli ellentéte a nosztalgiázó nyárvégi búcsúvétel a fürdőszezontól a balatonföldvári Magasparton – előtérben óriás lucfenyők sötétlő lombkoronájával, a távolban pedig a látóhatárba vesző parányi vitorlákkal –, avagy a tavaly ősszel Zsennyén készült ciklus az édeskésen behízelgő falurészlettel, az alkotóházzá alakított kastéllyal – amely a meghívóra is felkerült. Szerencsére a tarkaság kísértését jobbára sikerül elkerülnie a szemmel láthatóan rutinos festőnek, amikor a kolorit csapdája elől a mindent összemosó ködfátyolba menekült.
Melange Galéria
2010. február 18 – 2010. március 16.
Wagner István: Festő a szabadban
Forster Jakab az utóbbi években Kovács Gábor bankár és műgyűjtő-műkereskedő anyagi támogatásával olyan európai metropolisokat járt be, mint Velence, Róma, London vagy Párizs....