Az évről-évre „menetrendszerűen” bekövetkező WIKAM (Wiener Internationale Kunst- und Antiquitätenmesse) nemzetközi régiségvásárának tavaszi kiadását március 7. és 14. között tartják meg Bécs szívében, szokásos helyén, a Künstlerhaus patinás műemléki épületében. Most is negyven galériás vesz részt német és osztrák területről, kínálatuk időben az ókortól a kortársakig terjed, földrajzi térben Nyugat-Európától Dél-Afrikán át a Távol-Keletig szóródik, műfajilag pedig képek és szobrok, bútorok és szőnyegek, dísztárgyak, órák és ékszerek valamint ezüst-, porcelán- és üvegnemű jelenti a meglehetősen széles skálát.
Mint minden esztendőben, most is az értékesítéssel kísért seregszemle jellegzetessége a külön-kiállítások rendezése. Ezúttal három tárlaton tulajdonképpen négy életműből válogathat az alkalmi látogató. A régiségvásárt immár két évtizede szervező bécsi galériás – Horst Szaal – vegyes standja mellett „A tájfestészet költészete” címmel egyszerre két ismert osztrák mester emléke előtt tiszteleg negyedszáz olajképpel és akvarellel. A vásárra külön albumot is megjelentetett, amelynek bemutatóját a helyszínen tartják március 8.-án négytől.
A két piktor közül a bécsi Ferdinand Brunner (1870 -1945) volt az idősebb, aki a helybéli Képzőművészeti Akadémián tanult kimondottan tájfestést és 1896-ban szerzett diplomát. Már főiskolás korában számos elismeréssel jutalmazták kivételes tehetségét, a kitüntetések aztán élete alkonyáig végigkísérték. Az Emil Jakob Schindler köré csoportosult úgynevezett „hangulatimpresszionizmus” („Stimmungsimpressionismus”) periódusában hamar megtalálta egyéni hangját és később sem került erősebben valamelyik divatos stílus hatása alá, hanem ezek inkább csak érintőlegesen befolyásolták munkásságát. Művészetére a valóságos természeti motívum gondos kiválasztása majd alapos megfigyelése volt a jellemző, utána pedig lényegre törő kontúrvonalakkal határolt, egységes színmezőkkel ültette át művészi élménnyé a táj látványát. Ezzel az alapos szakmai ismerettel és könnyed eleganciával ért el képein lírai atmoszférát. Festményei már életében bekerültek a jelentősebb magánkollekciók mellett olyan fontos közgyűjteményekbe, mint például a fővárosban az Österreichische Galerie Belvedere, a Wien Museum, az Akademie der bildenden Künste vagy a Sammlung Leopold, vidéken a Niederösterreichisches Landesmuseum, külföldön pedig Liechtenstein herceg kastélya Vaduzban.
Egy nemzedékkel volt fiatalabb nála és így hűséges tanítványává szegődött a később matuzsálemi életkort megért Josef Eidenberger (1899-1991). Ő is életreszóló inspirációnak választotta szűkebb pátriáját – Alsó- és Felső-Ausztria lágy vonalú dombokkal övezett vidékét – olyannyira, hogy 1966-től Niederwaldkirchen faluban telepedett le végleg. Mesterétől egyrészt abban különbözött, hogy a végletekig redukált formákat vérbő kolorittal társította olajfestményein. Másrészt a színes rézkarc technikát is elsajátította és előszeretettel művelte a piktúrával párhuzamosan. Harmadsorban szívesen tett tanulmányutakat külföldön, ezek során többször eljutott az USÁ-ba is, amelynek maradandó emlékei New York és San Francisco városrészleteinek jellegzetes motívumai színes metszeteinek és karcainak öszetartozó sorozatain. Egészen utolsó napjaiig aktív életet élt, egy pompás tájképét néhány hónappal halála előtt fejezte be. Terjedelmes életművéből egy jelentős válogatást önként választott néhai lakóhelyén, Niederwaldkirchen kimondottan erre a célra épült múzeumában tekinthetnek meg az érdeklődők.
Linzből a Kunsthandel Freller a tájképek mellett portrékat és virág-csendéleteket egyaránt árusít a Wiener Secession egykori tagjától, Josef Dobrowskytól (1889-1964). Ifjúkori munkássága kezdetben Gustav Klimt, Albin Egger-Lienz valamint a budapesti Szépművészeti Múzeumban nemrég vendégszerepelt Ferdnand Hodler hatása alatt állott. Átmenetileg foglalkoztatta id. Pieter Brueghel munkássága is, akkoriban leginkább földszínekkel festett zsánerjeleneteket. A két világégés között valamint a második világháború utáni periódusban találta meg saját hangját, amikor expresszionista modorban és vérbő kolorittal alkotott élénk olajképeket és színdús akvarelleket. A Historisches Museum és az Österreichische Galerie Belvedere mellett művei manapság számos bel- és külföldi közgyűjteményben megtalálhatóak. Végül a salzburgi Weihergut galéria a hetvenes éveit taposó Adi Holzer kéttucatnyi alkotását kínálja. Ő zenei ihletésre fest és rajzol úgynevezett „lelki tájakat”, valahol az álom és valóság határán. Szívesen gondolkodik kép-ciklusokban, mintha költeményeket írna több versszakkal vagy vizuális jegyzetfüzetet vezetne a hétköznapokról és az ünnepekről egyaránt. Egész életében csillapíthatatlan kíváncsisággal kísérletezett mind újabb alapanyagokkal és eljárásokkal, a monumentális építészeti mozaikoktól a freskókon át az üvegablakokig, a legkülönfélébb grafikai sokszorosítási technikáktól a muránói manufaktúrákban kézzel mintázott és szájjal fújt kisplasztikákig.
Wagner István: Három tárlat egy vásáron
Az évről-évre „menetrendszerűen” bekövetkező WIKAM (Wiener Internationale Kunst- und Antiquitätenmesse) nemzetközi régiségvásárának tavaszi kiadását március 7. és 14....